Míg az előző években főként Magyarország nyugati részéből számoltak be a nyugati dióburok-fúrólégy pusztításáról, idén már az egész országból érkeztek visszajelzések az Agroinform.hu november első két hetében lefolytatott országos felmérése során.

A válaszadók mindössze 1 százaléka nem találkozott még a problémával, 6 százalékuk szórványosnak, 93 százalékuk viszont tömeges méretűnek írja le a pusztítást. A kérdőívre az ország minden részéből összesen 4700 válasz érkezett, így bár a felmérés nem reprezentatív, kellően átfogó képet ad az invazív kártevő pusztításáról.

A nyugati dióburok-fúrólégy (Rhagoletis completa) az USA és Mexikó területéről származik, Európában a nyolcvanas évek eleje, míg Magyarországon 2011 óta van jelen. Kártétele a dióféléket (Magyarországon a közönséges diót és a fekete diót) érinti, nőstényei ugyanis a megtermékenyítés után petéiket a dió zöld burkába süllyesztik. A kikelt lárvák ezt a zöld burkot rágják. A lárvák növekedésével a dió felpuhuló burkán egyre nagyobb fekete foltok jelennek meg, amelyek végül gyakran az egész felületre kiterjednek. Korai fertőzések esetén csökkenhet a dió mérete, illetve – a kártevők által előidézett rothadásos folyamat következményeként – a dióbél elszíneződhet, és ráncosodhat. Emiatt még kisebb fertőzési értékek mellett is jelentősen romlanak a héjas dió minőségi mutatói.

A nyugati dióburok-fúrólégy gyors térnyerését jelzi, hogy a kártevő nyomaival a válaszadók 67 százaléka idén vagy az elmúlt 1-2 évben találkozott először. Legalább 5 éves tapasztalata mindössze 3 százalékuknak van.

A válaszok alapján mára gyakorlatilag az egész országban tömegesen jelen van a kártevő: még a Békés megyéből érkező válaszok túlnyomó többsége is tömeges kártételről számol be. Mindössze két megye, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megye tekinthető viszonylag mentesnek a dióbél-fúrólégytől: előbbiben a válaszadók 43, utóbbiban 36 százaléka számolt be nem tömeges, csak szórványos károkról.

A hiányos tapasztalati háttérnek is köszönhető, hogy a válaszadók 10 százaléka egyelőre tanácstalanul viszonyul a problémához. 41 százalékuk a lehullott termés folyamatos összeszedésével igyekszik menteni, ami menthető. Amennyiben ugyanis a burokból időben kiszedik a csonthéjas termést, a dióbél kisebb eséllyel károsodik. A visszajelzők 25 százaléka a pusztítás mértékét látva eleve lemond a termésről, ők a diófákat árnyékadó faként megtartják a kertjükben, remélve, hogy rövidesen születik majd hatékony ellenszer a kártevő ellen. További 15 százalék permetezésben gondolkodik, 9 százalék viszont a diófák kivágását tervezi.

A kérdőívre zömmel olyanok válaszoltak, akiknek néhány diófájuk van, a válaszok 8 százaléka érkezett olyan gazdálkodóktól, akik tíznél több diófát nevelnek. Még ez utóbbi körben is csupán 35 százalék volt azoknak az aránya, akik a vegyszeres védekezést választják.

Igaz, ez a megoldás a többségében 10 méternél magasabbra növő diófák esetében csakis gépi technikával, rendszeres alkalmazással (tenyészidőszakban akár háromszori alkalom) és pontos időzítéssel lehet hatékony. Sokan a lehulló levelek és a termés teljes összegyűjtésével és megsemmisítésével védekeznek, de nem ritka a ponyvatakarás sem, illetve van, aki biológiailag védekezik, azaz a diófa alatt kapirgáló baromfikkal igyekszik féken tartani a szaporulatot. Rovarcsapdát a fúrólégy jelenlétének monitorozásához a nagyobb ültetvények 26 százaléka alkalmaz.

Magyarország diótermő területe az elmúlt tíz évben jelentősen gyarapodott: 3 ezerről 7 ezer hektár fölé nőtt. Az éves termés nagysága átlagosan 7 ezer tonna, de a kiváló évjáratnak számító 2017-ben elérte a 10 ezer tonnát is. A dió becsült hazai termelési értéke 4-6 milliárd forint között mozog. A magyar diót főként Nagy-Britanniába, Németországba, Ausztriába, Svájcba exportálják, míg az import elsősorban Romániából és Ukrajnából érkezik.

Az Agroinform.hu közleménye szerint attól nem kell tartani, hogy a legnagyobb hazai dióültetvények az új kártevő hatására eltűnnek: számukra a költséges és komoly szaktudást igénylő vegyszeres védekezés is járható út. A kiskertekből azonban a jelek szerint a vártnál is hamarabb tűnik el a diótermés, és bár jelenleg még a válaszadók 84 százaléka azt jelezte, hogy a diót elsősorban a saját kertjéből szerzi be, ez az arány pár éven belül szinte biztosan a töredékére esik majd vissza.

 

• dió
• diótermés
• fúrólégy
• kártevő