400 millió kisgyereket fegyelmeznek erőszakosan otthon
Minden negyedik gyermeknevelő úgy véli, hogy a fizikai büntetés szükséges.
Többségük fizikai büntetést is elszenved. Nagyjából minden negyedik gyereknevelő még mindig abban hisz, hogy ez kell a megfelelő neveléshez.
Az ENSZ Gyermekalapja, az UNICEF szerint világszerte mintegy 400 millió 5 év alatti gyermekkel, vagyis 10-ből 6 gyermekkel alkalmaznak rendszeresen erőszakos fegyelmezési módszereket otthonában. A szervezet hétfő este közzétett becslése mintegy száz országra terjed ki, ezekben 2010 és 2023 között a „pszichológiai agressziót” és a testi fenyítést is magukban foglaló fegyelmezési visszaélésekről érkeztek beszámolók.
Az UNICEF a „pszichológiai agresszió” fogalmát úgy határozza meg, hogy a gyermekkel kiabálnak, „lehülyézik”, vagy például lustának nevezik. A fizikai büntetés magában foglalja a rázást, a pofozást, az elfenekelést és általában minden olyan módszert, amelynek célja, hogy fájdalmat okozzon.
A 400 millió gyermek közül, akik áldozatul esnek ezeknek a módszereknek, mintegy 330 millióan szenvednek el fizikai büntetést. Bár egyre több országban tiltják be a testi fenyítést, mintegy félmilliárd 5 év alatti gyermeket jogilag nem védenek ettől.
Az UNICEF becslése szerint valamivel több mint minden negyedik gyermeknevelő úgy véli, hogy a fizikai büntetés szükséges a gyermek megfelelő neveléséhez.
Az ENSZ Gyermekalapjának főigazgatója, Catherine Russel kijelentette: „Ha a gyermekeket otthon fizikailag vagy verbálisan bántalmazzák, vagy ha megfosztják őket a hozzájuk közel állók szociális és érzelmi figyelmétől, az károsíthatja önbecsülésüket és fejlődésüket”. Hozzátette: „A figyelmes és játékos szülői hozzáállás örömforrás, és segít a gyerekeknek abban, hogy biztonságban érezzék magukat, tanuljanak, új készségeket sajátítsanak el, és eligazodjanak az őket körülvevő világban”.
Az UNICEF a keddi első nemzetközi játéknap alkalmából első alkalommal becsléseket tett közzé a gyermekek játékhoz való hozzáféréséről is. A 85 országra kiterjedő adatok szerint minden ötödik 2-4 éves gyermek nem játszik otthon a nevelőjével, és körülbelül minden nyolcadik 5 év alatti gyermeknek nincsenek játékai.
A 2 és 4 év közötti gyermekek mintegy 40 százaléka nem kap elegendő ösztönzést, vagy hiányzik velük az interakció, és minden tizedik gyermekkel nem foglalkoznak olyan tevékenységek segítségével, amelyek „kulcsfontosságúak a kognitív, szociális és érzelmi fejlődés szempontjából, mint például az olvasás, a mesélés, az éneklés és a rajzolás”.
Catherine Russel hangsúlyozta: „Ezen az első nemzetközi játéknapon össze kell fognunk, és meg kell erősítenünk elkötelezettségünket a gyermekek elleni erőszak megszüntetése és a gyermekekkel való pozitív, gondoskodó és játékos kapcsolatok előmozdítása érdekében”.