A kukorica gyógyhatásai
A kukorica több mindenre jó, mint gondolnánk.
A kukoricára a főtt strandeledel változatát leszámítva jószerével már takarmánynövényként gondolunk. Pedig e többre érdemes növényt régebben nagy becsben tartották, sokféle módon használták elődeink, és még gyógyhatása is van…
A kukorica Amerikából érkezett kontinensünkre, és az ottani őslakosok nagyon sokféle képen hasznosították. A mexikói indiánoknak még a temetkezési rituáléjában is szerepet kapott e növény, ami gyakorlatilag egy nagyra nőtt egynyári fűféle...
A spanyolok csöves gabonának nevezték el a a kukoricát, de csak a török hódítók közvetítésével, a XVII. században került hazánkba, ahol első neve törökbúza, a másik, helyenként ma is használatos neve tengeri lett, ami távoli származására utal.
A kukoricát főként emberi táplálékként és állatok takarmányozására használjuk, de keményítő tartalmából üzemanyag, a bio-etanol is készül. Annak ellenére, hogy mennyire sokrétűen felhasználható növény, a konyhában nem túl változatosan készítjük el. Magas a kalcium, kálium, vas, foszfor, magnézium, rost, fehérje, szénhidrát, keményítő, tartalma. A-, C-, B1-, B5-, B6-, és E-vitamint, szerves sót, ezenkívül karotint, keményítőt is tartalmaz. Jelentős a tápértéke, sok energiát szolgáltat amellett, hogy ízletes.
Rost tartalma miatt serkenti a bélműködést. A pattogatott kukorica fogyasztása savlekötő hatású így refluxos betegek tüneti kezelésére alkalmas.
Segít a fogszuvasodás megelőzésében is. A kukorica B1 vitamint tartalma miatt a jó hatással van a közérzetünkre, javítja a szervezetünk stresszel kapcsolatos ellenálló képességét.
A népi gyógyászat a kukoricabajuszt – a szárított bibeszálat – használta, mely szaponint, cseranyagot, karvakrol tartalmú illóolajat, barna és sárga színanyagot, zsírosolajat, keserű glikozidát, flavonoidokat, káliumsókat tartalmaz.
A kukoricabajusz teát belsőleg húgyúti problémák (vesekő, vesehomok, hólyaghurut, húgyúti gyulladások) megelőzésére, valamint köszvényre, cukorbajra, ödémára alkalmazzák, de gyakori alkotórésze a fogyasztó-tea keverékeknek, mert enyhe vizelethajtó hatású. Köhögés ellen a bajuszt gyakorta a kukoricaszemmel együtt főzték meg, és szüredékét cukorral, vagy mézzel ízesítették, majd forrón adták a betegnek.
A kukoricabajuszból és a buroklevelekből készült borogatással segítették régen a gennyes sebek gyógyulását. A népi gyógyászat kutatói leírták, hogy korábban a kukorica hajszálgyökereit is használták koszorúér-problémák esetén, de ma már ritkán alkalmazzák.
A kukorica bajuszt július végén, augusztusban gyűjthetjük. A buroklevelek takarásában lévő, belső, egészséges, sárgászöld színű szálak a gyógyászati szempontból értékes részek.
A kukoricacsöveket takaró buroklevélből kiálló részeit ne használjuk a bajusznak, mert ezek porosak, esetenként penésszel fertőzöttek lehetnek. Sötét meleg helyen hamar megszáradnak a bibeszálak és tea készülhet belőlük. Egyszerűen elkészíthető: 3 dl vizet felforralunk, 2 evőkanál szárított kukoricabajuszt teszünk a forrásban lévő vízbe. 1-2 percig még főzzük, majd leszűrve, esetleg mézzel ízesítve fogyasztjuk.
A zsenge kukoricából és a kukorica lisztből is könnyen készülhet pár finomság a konyhában.
Kukoricafőzelék
Hozzávalók: 50 dkg-os kukoricakonzerv, vagy 1 csomag fagyasztott „tejes” kukorica, vaj, 1 evőkanál liszt, 1-2 dl tej, tejszín, só, őrölt fehér bors, csokor petrezselyem.
A konzervkukoricát leszűrjük, vajon megforrósítjuk, erős lángon zsírjára sütjük. A liszttel meghintjük, és annyi tejjel engedjük fel, sűrű mártás legyen. Sóval, őrölt fehér borssal ízesítjük, tejszínnel gazdagítva tálaljuk. A tálon meghinthetjük finomra vágott petrezselyemmel is.
Kukoricamálé
Hozzávalók: 25 dkg kukoricaliszt, 2 kanál zsír, 0,5 liter aludttej, só.
Az aludttejbe belekeverjük a kukoricalisztet, zsírt és a sót. A masszának sűrűbbnek kell lennie, mint a palacsintatésztának. A tepsit jól kizsírozzuk, egy centiméter vékonyan beleöntjük a masszát és megsütjük. Melegen tálaljuk, ízlés szerint tepertővel.
Kelt kukoricaamálé
Hozzávalók: 50 dkg kukoricaliszt, 5 dkg élesztő, 5 dkg zsír, 5 dl tej, só.
A tejbe belekeverjük a kukoricalisztet, élesztőt, zsírt és sót. A masszának sűrűbbnek kell lennie, mint a palacsintatésztának. Ha megkelt a massza, tepsibe öntjük és megsütjük.
