A rossza alvás és a nassolás
A fény és a sötétség számos élettani folyamatot befolyásol.
A mindennapjainkat a nappalok és az éjszakák váltakozása határozza meg. A cirkadián ritmus, vagyis a biológiai óra a szervezet egészére, így a vércukorszintre is hatással van.A felgyorsult életmód nem kedvez neki, az éjszakázás és az össze-vissza evés is a finomhangolt ritmus felborulásához vezet. Ez pedig a kutatók szerint a cukorbetegség, illetve a prediabétesz valószínűségét is fokozza. Mindez egyben azt is jelenti, hogy a szénhidrátanyagcsere-zavarok kezelésében különös figyelmet kéne fordítani a biológiai óra működésére. Cukorbetegség és cirkadián ritmusA modern életmódra jellemző, hogy az ember egész nap eszik, ez részben annak köszönhető, hogy nem jut elég idő az elmélyült táplálkozásra. A nap főétkezése is egyre inkább a vacsora lett, ami mind későbbre és későbbre tolódik. A szervezet azonban nem így lett kitalálva. Ahogyan az alvási és az ébrenléti ciklusokat, úgy az emésztést is meghatározza a belső biológiai óra, vagyis a cirkadián ritmus működése. A cirkadián ritmus szempontjából alapvető fontosságú az alvás, a testmozgás és az étkezés időzítése, és ezek mindegyike meghatározó a cukorbetegség megelőzésének, illetve kezelésének szempontjából is.
Az Egyesült Államokban található Salk Institute for Biological Studies professzora, Satchin Panda PhD fő kutatási területe a cirkadián ritmus. Vizsgálatai során arra a megállapításra jutott, hogy a diabétesz prevenciójában, valamint visszafordításában a biológiai órának rendkívül hangsúlyos szerepe lehet, így aztán meg kell próbálni visszaállítani a normális ritmust, figyelve a test jelzéseire. A testmozgás, az alvás és az étkezés hármasából szerinte az alvás a legfontosabb. A felnőtt szervezetnek 6-8 órányi megszakítás nélküli éjszakai pihenésre van szüksége.A kutatások szerint már négy-öt napnyi rossz, öt óránál kevesebb alvás emelkedett vércukorszinthez vezethet. Egy-egy ilyen periódusban akár téves prediabétesz-diagnózist is kaphat az illető. A pihenés mennyiségének csökkenése az agy éhségszabályozó hormonjait is összezavarhatja. Mivel a szerv ilyenkor nem képes előre jelezni, hogy mennyit marad ébren az ember, fokozza az éhséghormon termelődését, hiszen az ébrenléthez több energiára van szükség. A kialvatlanság nassoláshoz vezethet.
