Néhány kilométer csak a távolság, mégis hatalmas szakadék választja el az Esterházy-örökség ausztriai és magyarországi sorsát.

Míg Fertőd sem a zenei, sem a kiállítási térképre nem került fel, és a mai napig nem láthatók itt az Esterházy-kincsek, addig néhány kilométerre, a határ osztrák oldalán egész Burgenland tartomány turizmusát meghatározza az Esterházy-örökség. Az, hogy ma évi félmillió látogatót vonz egyebek mellett a kismartoni és a lackenbachi kastély, a fraknói vár és a szentmargitbányai egykori kőfejtő, ahol nyaranta opera-előadásokat tartanak, mintegy 30 éves munka és 224 millió eurónyi befektetés eredménye.

A gazdag örökséget a vasfüggöny leomlása után kezdték felfedezni, ebben jelentős szerepe volt annak, hogy az 1956-ban Ausztrián keresztül Svájcba kivándorló Esterházy Pál felesége – és egyedüli örököse –, Ottrubay Melinda legfontosabb feladatának tartotta, hogy egyben tartsa a XX. század közepéig családi hitbizományban összefogott vagyont. E célból az Esterházy hercegi család történelmi örökségét, birtokokat, ingatlanokat és egyéb vagyontárgyakat 1994-től három megszüntethetetlen magánalapítványba szervezte.

Unokaöccse, a most 70 éves alapítványi elnök, Ottrubay István az elmúlt harminc évben teremtette meg azt a vállalatbirodalmat, amely ma 550 embert foglalkoztat, és tavalyi árbevétele elérte a 77,6 millió eurót (azaz 31 milliárd forintot).

A HVG cikkében szó esik arról, hogyan derült ki, hogy a fraknói vár mészrétege alatt reneszánsz falfestmények vannak, hogy a kiállítások miért kevesek mégis a turizmushoz, és hogy a magyar partnerek nem voltak nyitottak a határokon átnyúló programokra és az Esterházy-alapítványok közös projektjeire.

A teljes cikk a HVG e heti számában, illetve a hvg360-on olvasható.

 

• Esterházy
• örökség
• turizmus