Intézményes földrablásnak hívja egy korábbi Orbán-kormány egykori államtitkára, Ángyán József a Földet a gazdáknak programot. A szakember az elmúlt években megyénkénti bontásban (az Ángyán-jelentésekben) mutatta be, hogyan kedvezett sok esetben a helyi gazdák helyett a jó kapcsolatokkal bíró kádereknek és nagyvállalkozóknak az állami program. Ángyán 2012 januárjában mondott le államtitkári pozíciójáról, majd a Fideszt is otthagyta, és független országgyűlési képviselő lett. Most az eddigi elemzéseit összefoglaló és lezáró országos jelentést írt a Fidesz-kormányok állami földprivatizációjáról.

2012 januárjában mondott le államtitkári pozíciójáról dr. Ángyán József, a Vidékfejlesztési Minisztérium parlamenti ügyekért felelős addigi államtitkára. Lemondását azzal indokolta, hogy a kormány – szerinte megszegve az erről tett ígéreteket – többnyire nem kis gazdaságoknak, földművelésből élő helyi gazdáknak, hanem baráti nagyvállalkozóknak juttatott földeket a Földet a gazdáknak programban. A politikus később éles vitákban kritizálta a miniszterelnököt és a kormány agrárpolitikáját, majd a Fidesz-frakcióból is kilépett, és független országgyűlési képviselőként folytatta a munkát a parlamenti ciklus végéig.

Ángyán Józsefnek még államtitkárként először a földbérleti pályázatokkal kapcsolatos kormányzati előterjesztések lettek gyanúsak. Ezt követően kezdett a kormányon belül csatározni, mert számára „világos volt, hogy nagytőke-érdekeltségek akarnak a földhöz hozzájutni”.

Az – akkor még – államtitkár szerint „tudható volt, hogy nem a helyi családokhoz fog kerülni a föld”, de megvárta az első földbérleti pályázatok megjelenését, és 2012 januárjában jelentette be lemondását államtitkári pozíciójából.

Ángyán József ezt követően számos megszólalásában hangoztatta kritikus véleményét a kormány agrár- és földosztási programjáról. Többek között a kishantosi tangazdaság tönkretétele ellen is felszólalt.

Ehhez kapcsolódóan: Kishantos és a Greenpeace a Kúrián is nyert a magyar állammal szemben

A földárverések eredményeit összegyűjtötte és megyei bontásban elemezte (egy-egy jelentésként), így bizonyítva, hogy nagyon sok esetben a kormány – korábbi ígéreteivel szemben – nem a helyi gazdálkodó családok, hanem a kormánnyal jó kapcsolatot ápoló nagy gazdaságok, tűzközeli emberek és rokonaik, barátaik, köztük mezőgazdasággal egyáltalán nem foglalkozó emberek is (akár műkörmös vállalkozók, jogászok stb.)

A környezeti ügyekkel foglalkozó Greenfo híroldalon is elérhetők a korábbi, megyénként készített Ángyán-jelentések az állami földprivatizációról:

Bács-Kiskun
Baranya
Békés
Borsod-Abaúj-Zemplén
Csongrád-Csanád
Fejér
Hajdú-Bihar
Heves
Jász-Nagykun-Szolnok
Komárom-Esztergom
Nógrád
Pest
Somogy
Szabolcs-Szatmár-Bereg
Tolna
Vas
Veszprém Zala

Ángyán József szerint nemcsak az ügy nemzetbiztonsági, stratégiai jelentősége miatt fontos az Orbán-kormányok földprivatizációjának vizsgálata, hanem azért is, mert

„a Nemzeti Együttműködés Rendszere (NER) számos jellemzőjét is magán viseli, annak egyik olyan állatorvosi lova, amelyen szemléltethető és tanulmányozható e klientúraépítő, hűbéri, félfeudális, birtokadományozó rendszer működése. Vizsgálatával a NER egyik stratégájának, a Századvég Alapítvány elnökének, Lánczi Andrásnak az a kijelentése is kézzelfoghatóvá, érthetővé válik, hogy »amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája«, és azt »a hazai nagyvállalkozói réteg létrehozásának, valamint a nemzeti tőke megerősítésének szándéka« vezérli, egyúttal legitimálja.”

A szakember a földprogram nyilvánosságra került hivatalos adatait elemezte a 19 megyei jelentésben, sorolva a nyerteseket és a pályázókat. A most publikált tanulmány ezek tanulságait foglalja össze. Ángyán emlékeztet rá: az NFA/NFK (korábban Nemzeti Földalapkezelő Szervezet, majd Nemzeti Földügyi Központ) mind ez idáig nem hozta hozzáférhető és áttekinthető módon nyilvánosságra az adásvételi szerződéseket és/vagy az új földtulajdonosok azonosítható listáját, így csak az árverési eredmények voltak elemezhetők. A volt államtitkár új tanulmányában kiemeli:

„A program hivatalos adatait a kormányzat nem csak különböző adatbázisokban és közvetlenül elemezhetetlen formátumban hozta nyilvánosságra, hanem az árverések befejeződését követően igyekezett azokat gyorsan eltüntetni, ezzel az utólagos elemzés lehetőségét és a programmal kapcsolatos kormányzati állítások helytállóságának ellenőrzését ellehetetleníteni. Erre a korábbi kormányzati gyakorlat ismeretében számítani lehetett, így szerencsére a földárverési hirdetményeket az NFA honlapjáról még idejében sikerült letölteni. Azok mára már a jogutód NFK honlapjáról is nyomtalanul eltűntek, és ma már a program alapadatbázisai a hivatalos kormányzati portálok egyikén sem találhatók!”

Az összegző írásban Ángyán kiemeli többek között, hogy a családonkénti/érdekeltségenkénti összeszámítási kötelezettség és ezzel a közös birtokmaximum is kikerült a földforgalmi törvényből, így egy nagyobb család vagy cégcsoport akár korlátlan nagyságú földterülethez juthat. A volt államtitkár szerint a területek közel felét alig több mint kétszáz érdekeltség szerezte meg. Tizenkét olyan nagy érdekeltség is található köztük, akik árverezőik révén ezer hektárt is meghaladó területre tettek – általában versenytársak nélkül, a kikiáltási árral megegyező – nyertes árajánlatot. A helybeliek, a helyben lakó, gazdálkodó családok, helyi közösségek – a kormányzati kommunikációval ellentétben – a saját településükön elárverezett területeknek csak kis hányadát, országos átlagban csupán kevesebb mint egyharmadát és általában csak a kisebb birtoktesteket tudták megszerezni, több mint kétharmadát és a nagyobb birtoktesteket külső, tőkeerős, gyakorta városlakó, a mezőgazdaságtól távoli végzettségű és/vagy foglalkozású árverezők vitték el a helyi gazdaközösségek elől.

A szakember kifogásolja azt is, hogy bárki bármilyen végzettséggel könnyen szerezhet a földárveréseken részvételre jogosító „helybeli szerzőképes földműves” státuszt – a földforgalmi törvényben kódolt „csalafintaságokkal” élve – úgy, hogy akár nem is kell(ett) a megvásárolt birtoktest fekvése szerinti településen megfordulnia. Ehhez elégséges, hogy

• a helybeliség igazolására – az állami földbérleti pályázatoknál már megismert eljáráshoz hasonlóan – olyan fiktív lakcímet ad meg, ahova a földárverések idejére bejelentkezik; vagy
• a tartózkodási helyről a megszerezni kívánt földterület fekvése szerinti település jegyzője által kiállított igazolást szerez be; illetve
• legalább résztulajdonosa egy – akár már bedőlt, agrárprofilt is tartalmazó vagy azt ideiglenesen felvevő – cégnek, amelynek központja a kiszemelt földterület húsz kilométeres körzetében található; és
• a földművesstátusz gyors eléréséhez az azóta is virágzó
• aranykalászos gazdatanfolyamok egyikén, a tanfolyami hirdetések alapján akár személyes részvétel és gyakorlati képzés nélkül, egy-két hónap alatt száz-kétszázezer forint tan- és vizsgadíj ellenében, „baráti vizsgáztatók előtt 99,9 százalékos biztonsággal eredményes vizsgát tesz”, és ezzel mezőgazdasági végzettséget igazoló bizonyítványt szerez.

• föld
• földtulajdon
• árverés