Június első két napján tartották a Micromobility Europe konferenciát Amszterdamban, a biciklisek és autómentes jövőbe tekintők fővárosában. Az eseményen rengeteg alternatív és/vagy továbbfejlesztett biciklit, rollert, gördeszkát mutattak be, mi pedig kipróbáltuk közülük a legfurábbnak tűnő találmányokat. Az elektromos járművek piacán úgy néz ki, most a sebesség és a biztonság jelenti a legfontosabb vágyakat. Buborékbiciklik, 70 km/órával száguldó rollerek és járdákat keresztül-kasul átszelő gördeszkák egy egyelőre még nem túl megfizethető jövőképben.

A Micromobilitity konferencia a világ legnagyobb olyan rendezvénye, amit kifejezetten a mikromobilitási vezetőknek, startupoknak és befektetőknek szánnak. Az eseményen előadások és tesztvezetések között tanulhat az ember, a céljuk pedig, hogy a környezetszennyező autóhasználat helyett új megoldásokat találjanak a kisebb-nagyobb utazási távolságok leküzdésére, jellemzően városon belül. A Micromobility adatai alapján az amerikai utazók jelentős része, nagyjából 80 százaléka rövid távú utakra használ saját, szén-dioxidot kibocsátó járműveket. Ez azt jelenti, hogy nagyjából 1,5-30 kilométer közötti szakaszokat tesznek meg, gyakran mindennapos ingázás részeként, autóval.

A Micromobility, bár európai felmérést nem készített, mégis fontosnak tartotta, hogy elhozza az ingázás problémáját (ismét) pont egy olyan városba, ahol már nagyrészt sikerült az autózást kiváltani. Ahol például az eseményen előadó polgármester úgy gondolja, a városában már az az egyik vezető probléma, hogy hova fér több biciklis parkolóhely. Amszterdam környezetkímélő mikromobilitási szempontból kiemelkedő példa, amit a Micromobility álláspontja szerint egész Európának követnie kéne. Ezt a konferenciára látogató cégek sem látták másként – a környezetvédelmi problémák leküzdésére mindegyik cégnél nagy fókuszt kapott.

A konferencián viszont kirajzolódott az is, hogy a környezetvédelem önmagában nem elég egy társadalomnak az alternatív átállásra. Az embereknek nagy az igénye a gyorsaságra, a biztonságra – és sokszor persze a kinézetre is. A járművek tervezői pedig a konferencia alapján egyértelműen ezekre próbálnak válaszolni. Ellátogattunk mi is Amszterdamba, és megnéztük a Micromobility legérdekesebbnek tűnő darabjait a gördeszkától a bicikliszerű motorokig, sci-fiségektől a hatalmas fémekig. A tesztelés alapján azt lehet egyelőre látni, hogy erős igény van a folyamatos fejlődésre. A hatalmas és nehéz gépek viszont a rengeteg anyagfelhasználás és a komplex informatikai rendszereik miatt még bőven nem tartanak ott, amit az átlagember megfizethetőnek érezne.

Gyorsulás a végtelenbe: ubco és roller

Nem meglepő módon az elektromos biciklik nagy részénél a gyorsulás volt a fő csapásirány. Ezek közül is a legextrémebb darab az új-zélandi UBCO 2x2-ese, amit a cég csak „az elektromos biciklik SUV-jának” hív. A közel 50 kilós járművet eredetileg Új-Zéland vidéki terepeire találták ki, rövidebb ingázásokra, nehezen jártható terepre. Az UBCO egy töltéssel (ami 4-6 órát vesz igénybe 0-ról 100-ra) kb. 120 km-t bír ki, giganagy kerekei miatt pedig sem a hepehupás terep, sem a földút nem okoz neki akadályt. A cég pár éve robbant be a piacra, először az Egyesült Királyságban és Spanyolországban, majd Amerikába is betört.

A 2x2 ránézésre kerékpár, sebességét-teljesítményét nézve is kerékpár, ráülni viszont minden, csak nem biciklis érzés – ezt jól mutatja az is, hogy a cég maga is hol motorkerékpárnak, hol szétpimpelt biciklinek tekinti saját járművét. A gázadás és fékezés, a tükrök és az irányítás is inkább motoros élményt ad a használónak, ezen segít az öszkerékmeghajtás és a kétszer 1 kilowattos beépített elektromos motor is.

A teljesítmény rendesen érződik, már csak abból is, hogy hiába a viszonylag alacsony maximális sebesség, a 2x2-esen ülve már 20km/óránál úgy érzi magát az ember, mintha országúton száguldozna, a traffipaxokra fittyet hányva. A nagydarab járműre ráülni először félelmetes, de használni tényleg olyan egyszerű, mint bármelyik biciklit. A cég főként utazásokra promózza modelljét, kiegészítésként még hátizsákokat is árul hozzá. A jármű hátsó részén lévő tartóra ebből kettőt fel is lehet rögzíteni a kerékpár két oldalára.

A gyorsulási piacra dobta be magát rollerével az Apollo úgynevezett Hyper Scootere is, az Apollo Pro. A jármű az elektromos rollerek mellett az okostelefonok és az IoT („dolgok internete”) technológiát integrálja. A hiperroler kategóriát a cég szerint a különböző saját technológiai szabadalmak miatt kapta meg a roller, mint írják, „okos rajta az akkumulátort kezelő rendszertől a kijelzőig minden”. A jármű két nagy teljesítményű motorjával három másodperc alatt gyorsul 30 km/órára, egy töltés hatótávolsága pedig nagyjából 100 km-es. A rollerbe olyan funkciók is be vannak építve, mint az esésérzékelés és lopásgátlás.

Ár: 3600 dollár (kb. 1,3 millió forint)
Sebesség: maximum 70km/óra
Az Apollo Hyper Scooter – Fotó: Molnár Réka / TelexAz Apollo Hyper Scooter – Fotó: Molnár Réka / Telex
A nagy sebesség miatt az Apollo Pro mérete is nagyobb a megszokott rollerekénél, az aljzat széles és stabil, a fejünket viszont így is érdemes rajta bukósisakkal védeni. Az UBCO motorjához hasonlóan itt is igaz, hogy bár a méret először félelmetes, inkább biztonságérzetet ad ahhoz, hogy minél gyorsabban merjünk menni. Az irányítás könnyű, de kétkezes: balra van a fék, jobbra pedig a gázt adó gomb. Ha a rolleres száguldozásnak lenne istene, az biztos ez a roller lenne, könnyen kanyarodik és gyorsul, de elég nagy ahhoz, hogy kezelni is lehessen. Ráadásul még világít is oldalt.

Biztonság és biztonság

A másik fő téma a konferencián bemutatott eszközök között a biztonság volt. Ennek egyik, már-már szürreális dodzsem-buborékja a PodBike nevű velomobil-fekvőbicikli. A norvég járművet elsősorban arra találták ki, hogy helyettesíteni tudja az autókat, és csökkenteni ezzel a környezetszennyezést. A majdnem két méter hosszú biciklit nem lánc hajtja, hanem két motor a hátsókerekeknél. A négykerekű bicikli magunkra csukható buborékját pedig arra találták ki, hogy védjen a vízzel szemben.

Ár: 6200-6900 euró között (kb. 2,3-2,5 millió forint)
Sebesség: maximum 50 km/óra lejtőn, efölött automatikusan lelassítja magát

A PodBike vezetése különös dodzsem-érzést ad, ugyanúgy két pedál van itt is, csak itt tolatni és előre menni lehet velük. A lábunkkal előre tekerve halad a gép előre, hátrafelé pedig rükvercben. A székbe ülve két oldalt két kar található – ezek fordulnak jobbra és balra, a tetejükön pedig egy gomb megnyomásával tudunk indexelni. Utóbbi hasznos is, mivel a vezető alig van egy kicsivel a földfelszín fölött, körülnézni néha elég nehéz benne. Az irányítás nem meglepő módon nehezebb, mint egy rendes biciklinél, vezetésélményben inkább egy pedállal hajtott autót kapunk, mintsem biciklit. Klausztrofóboknak viszont nem ajánlott, a lezárt fedő kicsit olyan érzés, mint azok a hatalmas buborékok, amikbe az ember be tudja magát záratni pénzért a strandon.

A Micromobilityn emellett nemcsak a járművek, hanem a szoftverek szintjén is sok helyen előkerült a biztonság kérdése. Itt főként olyan szoftverek jelentek meg, amelyeket rollerre raknak, hogy biztonságosabbá tegyék a kétkerekes közlekedést. A konferencián beharangozták például a b2b S90L Segwayt. Ez a roller halszemoptikás kamerával van felszerelve, elméletben pedig mindent tud, sőt, mindent is: parkolást érzékel, deep learningel, beazonosítja a gyalogosokat. Az elképzelés maga inkább jövőképnek tűnik ma még, hiszen a készítők sem nagyon tudták a konferencián a terveken túl bemutatni a gyakorlati működését.

Hasonlóan megelőző biztonsági szoftveren dolgozik egy magyar csapat, a Commsignia is – akiknek a meghívására vettünk részt egyébként a konferencián. Itt az az elképzelés, hogy a rollerre telepített egység egy szoftver segítségével kommunikáljon más autókkal, rollerekkel: amelyik járműben van ilyen rendszer, az automatikusan ismeri az összes többi, hasonló rendszerrel rendelkező gépet. Az eredetileg autókra optimalizált rendszer kisebb járműre (adott esetben rollerre) átültetett változata ezáltal azt is magával hozza, hogy a szoftver pontossága meglepően precíz.

Hátránya persze, hogy ehhez szükséges, hogy a közelben közlekedő minél több autó, roller is rendelkezzen ugyanezzel a szoftverrel, de valószínűleg erre érkezik idővel válasz – a hivatalos törésteszteket végző Euro NCAP ugyanis nemrég kijelentette, hogy 2024-’25 környékére a V2X szoftvert elvárja minden készülő autóban. A gyakorlatban a V2X egy rolleren úgy néz ki, hogy amikor a gép kanyarodó autóst észlel, hanggal figyelmeztet, ami hasznos olyankor, ha mögöttünk jön autó, vagy éppen valahonnan kanyarodik. A cél a szoftverrel a felhasználó védelme, a balesetek elkerülése. Hosszútávon a fejlesztők szerint gyalogosokat is be lehet majd kötni a rendszerbe okostelefonokkal, vagy a városok kamerarendszerét használva.

Az abszolút újítás: elektromos gördeszka

Az elektromos gördeszka az egyetlen olyan kategória, ami nem egy már ismert eszköz (elektromos bicikli, roller) optimalizálása, hanem teljesen új szegmens. Az újdonságot jól mutatja, hogy csak pár cég foglalkozik még ezzel, az egyik ilyen a Hunter, amelynek a gördeszkája az utolsó prototípus fázisában van. A Hunter Board a világ első elektromos gördeszkája, a lábbal lökdösött gördeszka a múlté, a Hunterre ugyanis csak rááll az ember, és már száguld is tovább.

Ár: 2099 dollár (kb. 770 ezer forint)
Sebesség: maximum 55km/óra

A gördeszka fejlesztése 2020-ban indult, azóta már 20 országban megtalálható. A cég mottója, hogy egy olyan eszközt építsenek, „ami bárhova el tud vinni minket, és mi is elvihetjük bárhova”. Az utóbbi persze enyhe túlzás, a nagyjából 10 kilós gördeszka jóval nehezebb, mint egy sima változat, az viszont biztos, hogy könnyebben magunkkal tudjuk vinni, mint egy rollert vagy egy biciklit.

A folyamat viszonylag egyszerű: ráállunk a gördeszkára, a 3600 wattos beépített motort pedig a kezünkben lévő joystickkal gyorsítjuk vagy lassítjuk le. A kanyarodás a sima gördeszkákhoz hasonlóan a testsúlyunk előre-hátra helyezésével történik. A gördeszka kezelésének megtanulása legalább olyan egyszerű, mint leesni róla: habár a deszkán négy hatalmas kerék van, ami rugalmasan mozog akár járdaszegélyen is, a kipróbálásnál azért kiderül, hogy rajta állva még a rögösebb betonútnál is könnyen megremeg az ember lába. Bár a hirtelen fékező joystick miatt a leszállás fázis is nevezhető egyelőre inkább lerepülésnek, a nehéz fékezések ellenére a végsebességű száguldásnál is meglepően könnyen irányítható a deszka. Ha mással nem is, azzal biztos levesz a lábunkról a tradicionális deszkákkal szemben, hogy egyszerre 38 km megtételére képes – és hát lássuk be, az lábmeghajtással mégsem hangzana olyan jól.

 

 

• gördeszka
• jövő
• jármű