Ember, nem adat
Emlékoldalt hoztak létre a koronavírus áldozatainak.
Hosszan kell görgetni, hogy az ember áttekintse akár egyetlen nap áldozatait. Férfiak és nők stilizált rajzai követik egymást: hosszú hajú, kontyot hordó, kopaszodó és bajszos emberek, mögéjük képzelhetünk időseket és fiatalabbakat. Egy éve még néhány kép jutott egy-egy napra, hónapok óta több száz. Mind a 26 ezren a járványban vesztették életüket.
A rajzok közt időnként egy-egy fotó is felbukkan. Vannak köztük ismertebb emberek: karmester, önkormányzati képviselő, sportoló, szerzetes, és olyanok is, akiket sosem láthattunk a tévében. „Legjobb anya, mama és dédi volt ő. Önzetlen, mindig csak családjának élt. 90 éves volt, március 29-én este a kórházban örökre lehunyta szemeit” - olvashatjuk egyikükről. Felette mosolygós kép.
Egy 38 éves kutató következik, akit felesége, két gyermeke, barátai és kollégái gyászolnak. „Puritán boldogsága, kiegyensúlyozottsága, belső harmóniája a környezetére is kisugárzott, ahogy végtelen lazasága is. Emberségével, őszinteségével, valamint kifinomult, zseniális humorával hamar került egy hullámhosszra olyanokkal is, akikkel életében először találkozott.”
Ugyanazon a napon halt meg - legalábbis aznap került be a hivatalos statisztikába -, amikor egy óvónő. „Nagyon szeretett beszélgetni, turkálóba járni és a családjával időt tölteni” - írják róla rokonai.
Az „Ember, nem adat” oldalt két önkéntes hozta létre azért, hogy nyilvános megemlékezési lehetőséget biztosítsanak a gyászolóknak.
„Február közepén már látszott az adatokból, hogy a harmadik hullám jóval nagyobb lesz mint a már így is felfoghatatlanul nagy második. Körülbelül ekkor kezdtünk el gondolkodni arról, hogyan lehetne szemléletesebbé tenni, hogy mennyi tragédia történik körülöttünk, hogy a reggelente bejelentett koronaszámok életeket jelentenek. Tehát elkezdtünk valamit létrehozni, ami digitális formában képes olyan emlékező és figyelemfelhívó szerepet betölteni, mint egy emlékmű” - írták emailben küldött kérdéseinkre. Nem akartak telefonon beszélni, és a teljes nevüket sem árulták el, mert nem akarták, hogy a lényeg helyett rájuk figyeljenek.
„A koronavírus világjárványban már több tízezer honfitársunk vesztette életét. Ez nem pusztán egy szám. Nem adat. Életek. Szeretnénk arcokat, sorsokat kapcsolni a pandémia áldozatainak sorszámaihoz, elmondani, kik voltak ők, emléket állítani nekik” - áll az oldalon. A. és Zs., valamint az oldal létrehozásában segítő ismerőseik szerencsésnek érzik magukat. „A munkánkat és megélhetésünket nem tette tönkre a vírushelyzet, sőt, még arra is lehetőséget adtak a körülményeink, hogy szigorúan betartsuk a szabályokat, és elkerüljük a másokkal való érintkezést, közben otthonról kövessük az aggasztó eseményeket. Egyikünkben talán kicsit túlteng a társadalmi felelősségvállalási és a tettvágy, így tényleg eljött egy pont, amikor ezzel a sok elkeseredett energiával kezdeni kellett valamit. Mi ezt tudtuk kitalálni és megvalósítani.”
Március második felére készült el az oldal első változata, végleges formájában egy hete érhető el.
„Egyszerűen nem akartunk tétlenül ülni, úgy éreztük, valahogy mindenképpen foglalkoznunk kell a helyzettel. Egy ilyen járvánnyal nem lehet nem foglalkozni.”
A gyászolók emailben, Facebookon küldhetik el a nyilvánosságnak szánt megemlékezéseiket. „Ez egy felület, ahol arcokat kapcsolhatunk az áldozatokhoz. Ha valamire általánosságban rámutat, az leginkább az, hogy most az életvitelünkkel esetleg visszafordíthatatlan katasztrófákat okozhatunk mások életében.”
„Hogy felelősek vagyunk egymásért, és hogy nem lehet összehasonlítgatni a korona napi áldozatainak számait mindenféle más dolgokkal, arányítani meg méregetni. Mert nem adatok, hanem emberek. Akik a vírus miatt haltak meg, akiknek a halála tragédia. És talán elkerülhető lett volna.”Vannak, akik csak néhány szót küldenek családtagjaikról, mások hosszabb nekrológokat. Az ebben írt adatok sokszor nem ellenőrizhetők, de nem is céljuk: tapintatlanságnak éreznék, ha halotti bizonyítványt vagy más papírokat kérnének, amire ráadásul jogilag sincs lehetőségük.
„Az időpont tekintetében sokszor nem is lehetnek pontosak az emlékek, mert a hivatalos statisztikában lehet késés. De a lényeg maga a megemlékezés, ez pedig mindenképpen hiteles.”
HALÁLOZÁS
