Miért nem lesznek reumások és köszvényesek a betyárok? Különlegességeket, és ritka kincseket kereső világunkban nem sok elismerés jut azoknak a növényeknek, amelyek mondhatni túl könnyen „termeszthetők”.

Csak egy gyom, ez zavaró szépséghiba. Sok olyan növény létezik, melyek maguktól is szinte bárhol a világban feltalálják magukat. Nem mindig becsüljük meg azt, amihez ingyen juthatunk hozzá. Pedig valójában semmi sincs ingyen. Még a természetben sem. Sőt ott a legkevésbé. Azért, mert egy növény egyszerűen -a szél szárnyán- tud utazni, könnyen meg tudja vetni a lábát a legsivárabb helyeken is, a természetnek attól még igen komoly befektetése lehet benne. És talán attól még felismerhetnénk értékeit, mert lépten nyomon az utunkba akad.

Ezek után magától értetődő, hogy egy olyan kozmopolita, és kicsiny igényű növényről lesz szó, akinek nincs különösebben jó híre, és legtöbben csak a bosszantó gyomot látják benne, fogalmuk sincs arról, milyen értékes, és megbecsült gyógynövény volt eleink szemében.

Egy nincstelen, de jó adaptációs képességű gyom

A kandai betyárkóró (Erigeron canadensis) már jóval az utolsó jégkorszak előtt létezett Észak- és Közép-Amerikában, valamint a Karib-térségben, majd az egész világon elterjedt. Európába 1650 körül került, és mint láthatjuk, remekül alkalmazkodott. Maximálisan toleráns, szárazságtűrő, és tényleg szinte bárhol megtalálja a számítását. Súlytalan, bóbitás kaszattermése nagyon előnyös a terjedés szempontjából, ezért szinte bárhova eljuthat. Parlagokon, legelőkön, útszéleken, folyópartokon, erdők mentén biztosra vehető jelenléte. Bolygatott területeken, úgymint kertjeinkben, és mezőgazdasági területeinken is sikerrel megtelepedhet. Gondozást nem igényel, viszont érdemes megfontolni, hogy az összeset kitépjük-e, vagy meghagyjunk-e néhányat köszvényes, reumás tagjaink gyógyítására. És mivel csak virágzásig kell rá várni, a magképzés miatt sem kell főnie a fejünknek.

• betyárkóró
• egészség
• gyógynövény