Imádom az életrajzi könyveket, így hát lecsaptam Karikó Katalin könyvére is, amikor október elején megjelent a Helikon Kiadónál. A műfaj iránti rajongásom többrétű, de azt hiszem, elsősorban azt szeretném megtudni a sikeres emberektől, hogy mi tette őket azzá, amik, vagyis mi a „titkuk”, mit lehetne tőlük eltanulni. Rendhagyó recenzió következik.

Természetesen minden könyv másképpen szólítja meg az egyes olvasókat, szóval az alábbi lista, amiben 13 pontban összeszedtem a tanulságokat, teljesen szubjektív. Emiatt is ajánlom elolvasni a könyvet, mert másoknak biztosan más lesz fontos Karikó életútjából. A könyv egyébként olvasmányos, laikusoknak is követhető nyelvezettel szövi a történetet, miközben Karikó saját bevallása szerint nagyjából a doktori fokozatának megszerzésének idejére, az 1980-as évekre már a szülei számára sem volt világos, hogy pontosan mivel is foglalkozik. Tehát könnyen lehetett volna száraz, csak a szakmabeliek számára emészthető szöveget írni, de szerencsére nem így történt.

Miért pont 13 tanulságot választottam? A 13 egy mágikus szám, sokan baljóslatúnak tartják, és Karikót is sokáig elrettentő példaként emlegették a fiatal kutatók számára, mint akinek a csökönyössége tönkretette a karrierjét. Karikó életútját olvasva egy mesebeli szegény leány juthat eszünkbe, aki az Óperenciás tengeren is túl, az Üveghegyen is túl nyeri el sok megpróbáltatás után a méltó jutalmát (világhírnév, széleskörű elismerés, Nobel-díj), amit elsősorban saját kitartásának és leleményességének köszönhet, miközben már senki sem hitt benne. Talán ezért a meseszerűségért imádjuk ennyire a történetét.

Az, hogy Karikó más életrajzai könyvek alanyaihoz képest közelebb áll hozzám, talán annak is köszönhető, hogy én is tudományos kutató szerettem volna lenni. Legutóbb két évvel ezelőtt változtattam gyökeresen az életemen ennek érdekében, amikor felmondtam jól fizető piaci állásom, és elkezdtem jobban az akadémiai dolgaimmal foglalkozni – ez talán érthetőbbé teszi, mit és miért emeltem ki a könyvből tanulságként.

Ennyi kacskaringó után lássuk a lényeget, avagy mit tanulhatunk Karikótól – miközben azért igyekszem nem túl sokat elárulni a könyvből, hátha valaki el szeretné olvasni:

1. Fókusz, fókusz, fókusz!
Amit leginkább irigylek Karikótól, hogy ebben a sokszínű, izgalmas, annyi lehetőséget tartalmazó világban képes fókuszáltan dolgozni, arra és csak arra koncentrálni, ami érdekli. Jómagam egyszerre mindig legalább két-három dolgot csináltam párhuzamosan világ életemben, próbáltam egyszerre több állásban is helyt állni, így aztán egyikben sem sikerült egyelőre maradandót alkotni.

2. Legyél kitartó!
Szorosan összefügg az első ponttal a kitartás. Ha egy irányba mész folyamatosan, akkor messzire fogsz eljutni, az is lehet, hogy messzebb, mint bárki más addig. Évek kitartó munkájával lehet csak valamiben eredményt elérni. Jellemző viszont ránk, átlagemberekre, hogy túl hamar feladjuk, irányt váltunk, elbizonytalanodunk, ha nem jönnek az eredmények, ami aztán azt hozzá magával, hogy tényleg nem jönnek. Karikót kirúgták az első munkahelyéről, mert nem történt meg a várt áttörés, és ő inkább elment Amerikába, az ismeretlenbe, hogy azzal foglalkozhasson, amiben igazán hitt.

3. Dolgozz keményen!
Az első kettő pont nem sokat ér, ha nem tudjuk, mi a kemény munka. Persze nem érdemes magunkat a végkimerülésig hajszolni, viszont közhelyesen szólva a sikert nem adják ingyen. Karikó saját bevallása szerint mindig jó képességű tanuló volt ugyan, de csak a szorgalma emelte a legjobbak közé, ma azt mondanánk, hogy igazi stréber volt – a szó jó értelmében. Hamar megtanulta, hogy a kemény munka hoz eredményt, és el is várta magától egész életében, hogy keményen dolgozzon.

4. Merj a komfortzónádon kívülre menni, hogy elérd a céljaidat!
Az első három pontból is következik, hogy ha következetesen mész előre, akkor előbb-utóbb olyan helyre érkezel, ahol elhagyod a komfortzónádat. Karikó esetében ez leginkább az amerikai út volt, de akár már az egyetemet is ide sorolhatjuk, hiszen fizikai munkát végző szülők gyermekeként, első generációs értelmiségiként egy teljesen új közegben kellett helytállnia.

5. Dolgozz egy nemes célért!
A motivációt és a lelket az tartja az emberben a leginkább, ha nem önmagáért, nem az anyagi megbecsülésért vagy mások elismeréséért dolgozik, hanem valami magasabb rendű célért. Karikónál ezt a gyógyítás, egy új, úttörő módszer megtalálásának a reménye jelentette. Ez motiválta, amikor bizonytalan volt, amikor feladta volna.

6. Ne a kifogásokat keresd, hanem a megoldást!
Aki nem akar valamit megcsinálni, az biztosan talál rá indokot, hogy miért nem fog sikerülni. Nem az az érdekes, hogy miért nem, hanem a hogyan igen. Karikó esetében már a szarvasi, egyetemi nyári gyakorlata megmutatta, hogy vezetői jelenlét, megfelelő eszközök és előzetesen ismert módszerek nélkül is elvégzi azt a feladatot, amit a fejébe vett, ahelyett, hogy már az elején feladta volna.

7. Arra koncentrálj, amin változtatni tudsz, és ne arra, amin nem!
Ezt a pontot maga Karikó is kiemeli a könyvében, sőt, a Nobel-díj kapcsán adott interjúkban is ezt hangoztatta, mint az új generációknak szánt üzenetet. Túl sok felesleges stresszt veszünk magunkra, ha állandóan azzal vagyunk elfoglalva, amin nem tudunk változtatni, viszont ezt át lehet alakítani pozitív stresszé, ha azon munkálkodunk, hogyan lehet a helyzetből kikeveredni – mondja Karikó. És maga is így tett, amikor bár igazságtalannak érezte, hogy kirúgták Szegeden az SZBK-ból, de nem sokat foglalkozott vele, mert a megoldás keresésével volt elfoglalva, és átfordította az egészet az amerikai „kalandba”.

8. Higgy magadban és a munkádban!
Végül is ki higgyen benned, ha te sem hiszel magadban? – avagy ne csinálj olyan dolgot, amiben nem hiszel, mondjuk csak azért, mert jól megfizetik, vagy mert ez a környezeted elvárása. Karikó esetében elmondható, hogy amikor már senki sem hitt a munkájában, ő akkor is ment előre, mert megvolt a megfelelő motivációja, és hitt benne, hogy előbb-utóbb megtalálja a megoldást – mint Colombo hadnagy a gyilkost. (Karikó kedvenc krimikaraktere, akiről meleg hangon ír, mivel esetlensége ellenére jó kérdéseivel mindig megleli a megoldást.)

9. Ne hagyd magad megfélemlíteni!
Mindenhol vannak erős főnökök, hatalmi politika, manipulátorok – ezeknek ne engedj! Karikót megpróbálták beszervezni a szegedi kutatólaborban, hogy jelentsen a kollégáiról, amibe látszólag belement ugyan, de soha egyetlen sort sem írt – talán ezért is rúgták ki. De a kitoloncolással zsaroló amerikai laborvezető kiskirálynak sem engedett, és inkább átmenetileg egy kétszáz kilométerre lévő másik munkahelyre ment el dolgozni, pedig biztosabb lett volna, ha megalkuszik.

10. Érd be kevéssel is, hogy szabad légy!
Az anyagiak a legtöbb embert fogva tartják. Elérünk egy bizonyos életszínvonalat, amiből aztán már nehezen engedünk, végül kénytelenek vagyunk magunkat, a munkaidőnket áruba bocsátani, miközben feladjuk a céljainkat és az álmainkat. Ha kevéssel is beéred, akkor kisebb eséllyel veszejt el a fogyasztói társadalom csábítása. Amikor arról ír Karikó, hogy a hőségben epekedve nézték a strandon csobbanó embereket, mert nem engedhették meg maguknak az éves tagdíjat, akkor ennek a szabadságnak az áráról beszél.

11. Vedd magad körbe szerető családdal!
Tudom, könnyű ezt mondani. Talán ezt a tanulságot a legnehezebb valóra váltani, mert a családunkat nem teljesen mi választjuk meg. A származási családot egészen biztosan nem, viszont a saját párválasztásnál, a gyerekvállalásban már nagyobb lehet a szabadságunk. Bár Karikónak mindene a munka, és azt írja, megállapodtak a férjével, hogy neki a munka az első, de amilyen szeretettel ír a férjéről, Béláról, a lányáról, a szüleiről vagy a testvéréről, rögtön látszik, hogy rendkívül családcentrikus.

12. Barátok és jó csapat nélkül nem megy!
Látszólag egyszerűbb magányos bozótharcosként, csak saját magunkért felelősséget vállalni. Ráadásul, amit az ember maga csinál meg, azt legalább nem szúrják el mások. Mégis, sem a tudományban, sem az üzleti életben, sem a civil szférában, sem a politikában, sehol sem a magányos hősök nyernek. Karikó esetében ezt támasztja alá az egyetemi baráti kör, a laborokban folyó közös munka és az amerikai beilleszkedés is.

13. Nem kell mindenkinek a kedvében járnod, fogadd el, hogy nem mindenki drukkol neked és érti meg a döntéseidet!
Nekem egész biztosan az egyik gyengén, hogy szeretném, hogy szeressenek. Mindenkinek megpróbálok megfelelni, emiatt nehezen mondok nemet. Sokkal egyszerűbb, ha el tudjuk fogadni – ahogy Karikó tette –, hogy bizony vannak, aki keresztbe tesznek nekünk, akiknek nem tudunk megfelelni, akár egy iskolai osztályfőnökről, akár egy zsarnoki főnökről van szó. Sőt, a saját szüleink is ellenezhetik a döntéseinket, de ezzel meg kell tanulni együtt élni.

(A szerző a kis-és középvállalkozások digitális versenyképességét rendszeresen mérő Digiméter projekt szakmai vezetője, a Corvinus Egyetem adjunktusa. Az Ekonomi a G7 véleményrovata.)

• Karikó Katalin
• Nobel-díj
• tudomány