Ki legyen lánglelkű, ha nem a fiatalok?
Cseke Péter szerint nyitottságra, nyugalomra és szakmai vitára van szükség.
Interjút adott a Mandinernek Cseke Péter, a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház igazgatója a Színház- és Filmművészeti Egyetemen kialakult helyzetről. A Vidnyánszky Attila vezette Magyar Teátrumi Társaság oszlopos tagja maga is tanít az ugyancsak Vidnyánszky által vezetett kaposvári egyetemen, és az interjúban elmondta, neki is vannak olyan tanítványai, akik csatlakoztak az SZFE demonstráló hallgatóihoz. Cseke nekik azt üzente:
Ezt természetes dolognak tartom. A diákság hevülete tulajdonképpen dicséretes. Ki legyen lánglelkű, ha nem a fiatalok? Mondom ezt úgy, hogy magam is nagy forradalmár voltam. De attól tartok, nem néznek körbe a világban elég körültekintően ahhoz, hogy megértsék: az általuk olyan nagyon vágyott szabadságot nem a bezártságon keresztül tudják elérni.
Cseke felemlegeti azt az időszakot, amikor tizenhárom évre a fideszes városvezetés kinevezte Kecskemétre, és emiatt össztűz zúdult rá, de egy évvel később a kritikusok bocsánatot kértek tőle, szerinte az SZFE új vezetésével is ezt kellene tenni. Az igazgató interjújában többször is arra jut, hogy meg kellene nyugodni, szakmai párbeszédre és vitára van szükség:
Meggyőződésem, hogy mindenhol a vita, a versengés visz előre. A sportban, a politikában, a tudományban szervezett módon tudnak helyet adni a vitának. Miért nem tudjuk ezt a művészetben is életre hívni? A vita a fejlődés kulcsa. De a vita nem az, ha befogott füllel kiabáljuk a saját vélt igazunkat.
(Az SZFE eddigi vezetése és hallgatói pont ezt a vitát hiányolták, amikor Vidnyánszkyék kizárólag a saját embereiket ültették be az újonnan kinevezett kuratóriumba és a felügyelő bizottságba is.)
Az SZFE modellváltása mellett többször is síkra szálló Cseke Péter az alábbi optimista fordulattal zárta az interjút:
Képesnek kell lennünk – épp a jövő generációinak érdekében – elfogadni egymás véleményét, világlátását, hogy – ellentétben egy kollégának a médiában elhangzott nyilatkozatával –, ezen az Istentől megáldott Magyarországon a rend, a derű és a szeretet uralkodhasson.
