Szekszárd maga a zegzugos sokszínűség. Ez adja borainak jellegzetes, megfejthetetlen varázsát. Rejtőzködő borvidék, messziről csak egy dombsor, közelebb kell jönni, hogy feltáruljanak a szurdokokban megbújó pincék, a dombokra felfutó szőlősorok.
Erre a változatosságra hívja fel a figyelmet minden egyes Vida bor, amely a pohárba kerül. A szekszárdi Vida Borbirtok frissen mutatta be Lösz névre keresztelt vörösborát, amellyel a borvidék meghatározó talajtípusára, a löszre irányítja a figyelmet. A Vida család azért erről a talajról nevezte el legújabb házasítását, mert az döntő hatással van a szekszárdi borok stílusára.

ifjabb Vida Péter
Fotó: viniczai

A nemzetközi borvilágban általánosan elfogadottnak számít, hogy egy bor jellegét legerősebben azok a körülmények befolyásolják, amelyek a szőlőt fejlődése, érése során körbeveszik. A terület mikroklímája, a domborzati viszonyok és a talaj a legfontosabbak a természeti adottságok közül, amelyek így a borok, a borászat és végső soron a borvidék stílusát is meghatározzák.

A lösz a világ több kiemelkedő bortermő területén fontos talajtípusnak számít. Ilyen a francia Rhône-völgy, a német Rajna partjának több borvidéke, az osztrák Wagram, az új-zélandi Central Otago és a Szekszárdi borvidék is.
A lösz laza szerkezetű talajtípus, ennek köszönhetően a szivacshoz hasonló vízmegkötő tulajdonságokkal rendelkezik. Az elraktározott nedvességet folyamatosan adja vissza a környezetének, így javítva a szőlő vízellátottságát. Ugyancsak a kevésbé kötött felépítésnek köszönhető, hogy az átlagosnál nagyobb a talaj levegőtartalma, ez pedig növeli a talajéletet és erősíti a szőlő gyökereit.

A szakértők szerint a lösztalajról származó borok közös jellemzője a kifejező, gyümölcsös-virágos aromatika, a kerek savak és tanninok, valamint komoly borokként sem igényelnek különösen hosszú érlelést, már fiatalabb korukban is jól fogyaszthatóak.
„Évekkel ezelőtt állítottuk tudatosan is munkánk középpontjába, hogy olyan elegáns és kedves borokat készítsünk, amelyek Szekszárd völgyeinek adottságait a legjobban kifejezik. Mindennek alapját pedig a lösztalaj adja. Így amikor összeházasítottuk új, prémium cuvée-nket, úgy döntöttünk, a névválasztással szeretnénk ennek még nagyobb hangsúlyt adni” – hívta fel a figyelmet ifjabb Vida Péter, aki a pincészet portfóliójáért is felel.

A komoly, házasított vörösborral a pincészet elsősorban a gasztronómiai partnereknél és a szakkereskedésekben szeretne jelen lenni. Úgy vélik, ez a bor is segíti majd őket a tavaly lezajló arculatváltás szerves folytatásaként a szekszárdi borok megismertetésben, történetük elmesélésében. A Lösz pedig fontos szereplő ebben a történetben.

„Nem tudom, miért, de gyerekkorom óta a földhöz, a terra benedictához vonzódom. Sokszor veszem észre magam azon, hogy egyszerűen jóleső érzés kézzel morzsolgatni” – árul el egy személyes motivációt is a bor kapcsán idősebb Vida Péter, a pincészet alapítója, borásza.
Új szakaszába ért a pincészet, 2018-ra száz százalékban megújultak az ültetvényeik, egy évre rá átadták az új feldolgozót, s ezzel párhuzamosan megújult az arculat. Mint ifjabb Vida Péter elmondta, számára a Kékfrankos jelenti Szekszárdot. Ez a fajta mutatja meg leginkább a borvidék értékeit, s nem véletlen, hogy a 23 hektáros családi birtokból 10 hektáron éppen ezt a fajtát találjuk. Véleménye szerint az évi 150 ezer palackra már lehet építeni, ám ennél többet nem terveznek, hogy átláthatók és kézben tarthatók legyenek a folyamatok.

• Vida bor
• pincészet
• Szekszárd