Magyarország államformája a szakértő szerint: autokratikus legalizmus
„A modellnek a magyar média bekebelezése adta azt a hátteret, am aztán biztos sikert ígért és hozott is."
Néhány napja a Persuasion című online felületenmegjelent egy írás Edit Zgut politikai elemzőtől. A szakértő azt állítja: Magyarországon, még ha az ellenzék mindent jól csinál is, a Fideszt választások útján lehetetlen leváltani. Amióta a párt 2010-ben visszatért a hatalomba, Orbán azon dolgozott, hogy a nép támogatását verhetetlen választási többséggé alakítsa. Magyarország tankönyvi példa lehet arra, hogyan képes egy autokrata vezető lassan lemorzsolni a liberális demokráciát, miközben minimális következményekkel kell szembenéznie.
A magyar modell – írja Zgut – egyaránt használ formális és informális eszközöket, hogy a hagyományos értelemben vett demokráciát megsemmisítse. Ezt nevezte a szerző által hivatkozott Kim Lane Scheppele autokratikus legalizmusnak. Formálisan demokratikus eszközökkel legitimizál egyszemélyi döntéseket. Választásokat ír ki, hogy azt megnyerve átírhassa az alkotmányt. Alapítványokat hoz létre, hogy aztán lehetetlenné tegye civil szervezetek működését. Átrendezi a választási körzeteket, így szinte előre biztosítja a kétharmados parlamenti többséget. A rendszer lényege az önkényes és azonnali döntések mellett a folyamatos önigazolás.
A modellnek – mutat rá Edit Zgut – a magyar média bekebelezése adta azt a hátteret, am aztán biztos sikert ígért és hozott is. Az állampolgárokat az általuk befizetett adóból támadta folyamatosan. Az ellenzéket vagy kizárták az állami médiából, vagy negatív képet alakítottak ki róla Orbán narratívájának megfelelő módon. A Fidesz nyolcszor többet költhetett óriásplakát-reklámokra, mint az ellenzék, és tömegesen tolta a közösségi médiában a hirdetéseit milliókért, milliárdokért. Egy ilyen eltorzított kommunikációs térben a kevés ellenzéki megszólalási lehetőségben könnyebb volt megtalálni és felnagyítani a hibákat, míg ha a kormányoldalon hangzott el egy-egy ügyetlenebb mondat, gyorsan el lehetett tüntetni a médiazajban.
A szakértő úgy értesült, hogy mindeközben a szavazás előtt és után is súlyos választási visszaélések történtek. A Szerbiában élő magyar választók számára a hírek szerint a szerbiai posta helyett az Orbánnal szövetséges magyar nemzetiségű Vajdasági Magyar Szövetség kézbesítette a szavazócsomagokat. Romániában valószínűsíthető (a vizsgálatok még tartanak, így semmi sem biztos), hogy az ellenzéki választók levélszavazatainak egy részét megsemmisítették.
A magyar politika hangsúlyos eleme a szegények megfélemlítése, a szociális segélyek megvonásával való fenyegetőzés. A mélyszegénységben élők hangsúlyozottan ki vannak téve a választási klientizmusnak, különös tekintettel a kényszer szülte szavazatvásárlásra. A szavazatokért cserébe a helyi polgármesterek és a pártok képviselői gyakran adnak készpénzt és élelmiszert, ami sok esetben akár életmentő is lehet, különösen most, az egyre mélyülő válság időszakában. Az egyik leghatékonyabb eszköz a közmunkaprogram kormány általi átpolitizálása. A közmunka megalázóan alacsony, de mégiscsak kiszámítható bevételt jelent, közben azonban megvan a maga árnyoldala: a leginkább rászoruló csoportok gyakorlatilag függővé válnak a helyi polgármesterektől, akik azzal fenyegetőzhetnek, hogy megvonják a juttatásokat, ha a választók nem a megfelelő helyre szavaznak.
Zgut mindezzel együtt elismeri: A miniszterelnök tökéletesen megérti a magyar néplélek rejtelmeit, és sikeresen meglovagolja a tudatos vagy akár tudatalatti félelmeket. Az egzisztenciális aggodalom mellett fontos hívószó az identitás megőrzése. A magyar lakosság 80 százaléka kereszténynek vallja magát, a Fidesz pedig Európa egyik vezető kereszténydemokrata pártjaként igyekszik magát meghatározni. Lengyelországgal ellentétben az Orbán-rezsim aligha nevezhető következetesen konzervatív világnézettel rendelkezőnek. Helyesebb azt mondani, hogy a konzervatív-kollektivista értékeknek csak azokat az elemeit használja, amelyek a saját érdekeit szolgálják. Ilyen a hagyományos családmodell felértékelése, a nemi identitás kérdése. Végül ott van a „biztonság és stabilitás”, amelyek a kampány utolsó heteinek fő hívószavai lettek, miután Oroszország megtámadta Ukrajnát. Orbán azzal érvelve, hogy az embereknek választaniuk kell a béke (Fidesz) és a háború (az ellenzék) között, ismét a legmélyebb félelmeket érintette, és ezzel a leegyszerűsített képlettel jó néhány bizonytalankodót sikerült maga mellé állítania.
A szakértő jóslata szerint a magyar miniszterelnök ezen a ponton nem fog megállni. Tovább használja és bővíti majd a jól bevált eszköztárat. Orbán a polgári társadalom megmaradt autonóm kis szigeteit igyekszik majd lemorzsolni, a magyar lakosságban közben tovább erősítve a „mi” és „ők” érzését. És a miniszterelnök nem is készül arra, hogy valaha önként átadja a hatalmat, még akkor sem, ha a támogatottsága esetleg idővel csökkenhet.
Hát így állunk, Előre megyünk, nem hátra – mert innen már nincsen visszaút.
