A Kárpát-medence éghajlatának egyre erőteljesebb melegedésével párhuzamosan évről-évre olyan új növényfajok kerülnek termesztésbe, köztük olyanok is, amelyekkel néhány évvel ezelőtt még csak a mediterrán vidékek gazdaságaiban találkozhattunk. Ezek közé való az articsóka is.

Az articsókanövény

Az akár 10-15 centiméter átmérőjű, lilás-bíborszín virágzatot viselő növény finom és rendkívül dekoratív is, így nem véletlen, hogy sok helyen ma is dísznövényként találkozhatunk vele. Legkönnyebben jó vízellátottságú, tápanyagdús talajokon termeszthetjük, a kemény fagyokat nehezen viseli. Évelő növény, ezért téli időben érdemes töveit szénával, mulccsal gondosan betakarni!

Ültetéskor a tövek között hagyjunk bő, akár 80-100 centiméteres távolságot, így minden egyes növény egészségesen ki tud fejlődni. A magról vetett növények jellemzően csak a második évben virágoznak először, ezért ne essünk kétségbe, ha első évben csak markáns levélzet fejlődik a parcellában!

Mire jó az articsóka?

A különleges formájú, jellegzetes ízű növény elhúsosodott fészekpikkelyekből álló virágzatáért a mediterráneum férfi lakossága sok esetben igen magas árat volt kénytelen fizetni. No nem mintha az antik világ felső rétegei által igencsak kedvelt zöldségnek amúgy alacsony lett volna az ára, de miután valami oknál fogva az afrodiziákumok körébe is bekerült, a tettre kevésbé kész férfiak nem sajnálták zöldségre költeni a sestertiust...

Ha valakit ez nem győzött volna meg az articsóka hasznosságáról, hadd idézzem Rejtő Jenőt, aki szintén kedvelte a növényt. Így ír róla A három testőr Afrikában című regényében: „Úriember nem eszi az articsókát vajasmorzsával. Ez a felcseperedett kispolgárok legrútabb szokása.”

Persze ahány ház, annyi szokás, de a húsos, bogáncsforma virágzati bimbók finoman marinálva, esetleg kíméletesen sütve valóban kifejezetten ízletes csemegének számítanak! Nem mellékesen a bogánccsal (Carduus) való hasonlóságra utal a növény tudományos neve is: Cynara cardunculus. A hasonlóság szerencsére csak formai, mivel az elsőre szúrósnak tűnő növény valójában szinte selymes, bársonyos tapintású.

Az articsóka jótékony hatásai

Az erős, jellegzetes ízű zöldséget nemcsak a konyhában, de a gyógyászatban is hasznosíthatjuk. Az amúgy is jellemzően inkább könnyebb, kevésbé zsíros ételekben előforduló articsóka egyik legfontosabb hatóanyaga a növény nemzetségnevében is visszaköszönő: cinarin, ami köztudottan az epe és a máj egyensúlyban való működésének egyik legjobb támogatója – vagyis az articsóka az epe és a máj működését is javíthatja. Kivonatát krónikus epehólyagbántalmak kezelésére, és a koleszterinszint csökkentésére is javasolják.

Különleges hatóanyaga az inulin, amely természetes módon segíti és támogatja az emésztőrendszerben található baktériumok működését, valamint természetes cukorpótlóként cukorbetegség esetén is kiválóan alkalmazható lehet. Egyéb hatóanyagainak köszönhetően az articsókának vízhajtó hatása is van.

Vizes forrázatát a növény leveleiből készítjük. Fogyasztása várandósság harmadik harmadától és szoptatás idején nem ajánlott, mivel csökkentheti a tejelválasztást.

 

• articsóka
• kert
• tápanyag