Egy részük praktikus, a járványkezeléssel függ össze, akár közvélemény-kutatásban is feltehetnék őket, ha meg akarnák mérni, milyen vírusellenes korlátozásokat és gazdasági lépéseket tartanak elfogadhatónak a magyarok. Az őrület a tizedik kérdéstől kezdődik, amely így hangzik:

Ön elutasítja Soros György tervét, amely beláthatatlanul hosszú időre eladósítaná hazánkat?

A nemzeti konzultációk kérdései többnyire egyébként is tálcán kínálják a helyes választ, de ez a mondat mintha nem is kérdésként született volna meg. A kormány „magyarázatként” ennyit írt elé: Soros azt javasolja, hogy „az Európai Unió tagországai vegyenek fel hatalmas kölcsönöket, amelyek után generációkon keresztül, örökre kamatot kellene fizetni. A szakértők szerint ez adósrabszolgaságba taszítaná a nemzeteket.”

Ember legyen a talpán, aki ezután a kedvcsináló után nemleges választ küld vissza.

Új terv

A kormány egy ideje dolgozik az új Soros-terv felépítésén. Emlékeztetőül: a régi az volt a Fidesz szerint, hogy évente egymillió menekültet kellene betelepíteni Európába, amit a magyar származású milliárdos cikkeivel igazolt a kormánypropaganda, noha elképzelésein utóbb változtatott Soros. Annyiban most is hasonló a helyzet, hogy a kommunikációs hadjárat két írásából merít, ezekben a koronavírus okozta válság korábbi szakaszában, amikor még nem lehetett látni a gazdasági visszaesés mértékét, Soros azt javasolta: az Európai Unió bocsásson ki örökjáradékos kötvényeket, amelyekből ezermilliárd eurónyi forrást lehetne összeszedni a gazdaság felpörgetésére.

Az örökkötvények ritkán használt gazdasági eszközök, a lényeg az, hogy ha valaki megveszi a kötvényt viszonylag drágán, akkor ugyan csak kevés pénzt kap vissza belőle törlesztésként évente, de azt viszont az idők végezetéig.

Közös felelősség

Soros javaslata, hogy az EU bocsásson ki kötvényeket, áprilisban még elképzelhetetlennek tűnt, mivel a tagországok sokáig nem akarták ezt meglépni. Az ötlet mögött az van, hogy az országok ne egyesével vegyenek fel hiteleket, amire például Olaszország csak kifejezetten drágán lenne képes, hanem a teljes unió, amely viszont nagyon alacsony kamatot tudna elérni.

Ezzel egy probléma van: adott esetben a gazdagabb és felelősebben gazdálkodó tagállamoknak kellene visszafizetniük a felelőtlenebb, eladósodott tagállamok tartozását, miközben ők eleve nem járnának olyan jól ezzel a megoldással, hiszen maguk is alacsony kamatokkal tudnak hitelt felvenni. A legkonzervatívabban gazdálkodó uniós tagországok – Ausztria, Dánia, Svédország és Hollandia eredendően – ellenezték a közös kötvénykibocsátást. De ha a koronavírus a teljes életünket nem alakította is át, az uniós politikát jelentősen megváltoztatta. Májusra, amikorra nagyjából kiderült, mekkora lesz a visszaesés, már látszott, hogy nagy a baj: becslések szerint az Európai Unió GDP-je 7,4 százalékkal csökkenhet, ami a legdurvább esés az EU történetében, nagyobb, mint a 2008-as világválság miatt elszenvedett recesszió volt.

Az unió pedig lépett, és egy közös német-francia javaslatra rábólintva bemutatott egy döbbenetes méretű csomagot, amellyel az EU gazdaságát szeretnék stimulálni. A Next Generation EU névre hallgató csomag a hétéves uniós költségvetés mellé csapva, annak részeként került elő. A teljes uniós költségvetés hét évre körülbelül ezermilliárd euró, ezt toldották meg további 750 milliárddal.

És ami elképzelhetetlen volt még Soros György írásának megszületésekor: a csomagot közösen felvett hitelekből szeretnék fedezni. Az összeg a teljes uniós GDP 4-5 százalékát teszi ki, ez nagyságrendileg körülbelül annyi, mint amennyit az Obama-kormányzat adott bele a 2008-2009-es krízis után, és amitől viszonylag hamar lábalt ki a válságból az Egyesült Államok.

A közösen felvett hitel ötletére még a hagyományosan nagyon elutasító országok is kedvezően reagáltak, amiben nyilván segített az, hogy az EU legfontosabb gazdaságai támogatják. Jelenleg leginkább Magyarország és Csehország akadékoskodik, főként azért, mert a tárgyalásoknak ezen a szintjén mindenki a saját érdekeit nézi. A magyarok és a csehek pedig alapvetően a hétéves költségvetéssel együtt reagálnak a gazdaságélénkítő csomagra. A fő probléma pedig az, hogy kevesebb pénzt kapnánk, mint az előző ciklusban, a teljes költségvetés 7 százaléka helyett mindössze 2,5 százalékot.

Mi bajunk?

Ennek az egyik oka, hogy az Egyesült Királyság kilépésével kevesebb pénz kerül a kasszába, a másik, hogy a csomag a gazdasági fejlettséget néző területi felzárkóztatás helyett inkább projektalapon osztana szét pénzeket. Éppen ezzel sikerült a legnagyobb keleti tagállamot, Lengyelországot a csomag mellé állítani, ők ugyanis a szénerőműveknek hála rengeteg zöldtámogatást kapnának az új rendszerben.

A mi problémánk viszont az, hogy miért a bajban (eladósodott, és a válság által is jobban sújtott) lévő déli tagországoknak adnák a fejlesztési pénzek nagy részét, amikor a magyarok 2010 óta sokkal fegyelmezettebben gazdálkodtak, és a pénzek lehívásában is sikeresebbek voltak? Persze lehetne érvelni ezzel is, és Brüsszelben ezt is teszi a kormány, hazai használatra viszont megelégszik azzal, hogy az egészet Soros találta ki.

Ezzel együtt valószínű, hogy végül bele fogunk egyezni a csomagba, mert az a hétéves költségvetés 1100 milliárdjával együtt elképesztően sok és szinte kockázatmentesen felvehető pénzt jelent. A Next Generation EU 750 milliárd eurójának kétharmada (vagyis 500 milliárd) támogatás, amit visszafizetni ugyan nem kell, de ha közös hitelből finanszírozzuk, akkor törleszteni igen, méghozzá az EU költségvetéséhez való hozzájárulás arányában, ami Magyarország esetében 1 százalék. A Fidesz azt kifogásolja, hogy ehhez képest az ország alig több, 8,1 milliárd euró támogatáshoz jutna, míg a déli államok sokkal többet kapnának.

Saját bevételek

Ugyanakkor az EU egy másik tabut is szeretne megdönteni. Az adók beszedésének joga ugyanis alapvetően a tagállamoknál van, és nem szeretnének erről lemondani. Az uniónak így nincsenek saját bevételei, kiszolgáltatott a tagállami befizetéseknek. Most viszont előkerült az az ötlet, hogy bizonyos különadó, esetleg környezetvédelmi adók révén az EU saját adóbevételekkel fedezze a csomag költségeit. Ha ez nem jön össze, akkor megemelik majd a kötelezően fizetendő tagdíjakat, ami lehet, hogy annyira elijeszti majd a tagországokat, hogy rábólintanak az eredeti tervre.

A maradék 250 milliárd euró hitelként lenne elérhető el a tagországoknak, amit nem kötelező felvenni, de a szegényebb tagállamoknak megéri, hiszen olcsóbban tudják így finanszírozni a saját államadósságukat, mintha maguk bocsátanának ki kötvényeket, rosszabb hitelminősítéssel. Ráadásul a törlesztés üteme emlékeztet a Soros György által javasolt örökkévalóságra: a következő hétéves költségvetés lejártát követő harminc évben, vagyis 2058-ig lenne esedékes. Magyarán azok a kormányok, amelyek a hiteleket felvették, rég a történelem tankönyvek részei lesznek majd, mire vissza kell a pénzt fizetni.

 

• Soros György
• nemzeti konzultáció
• Soros-terv