Az érintett páciensek egyik leggyakoribb kérdése, hogy csípőműtétet követően mennyi ideig őrzi meg funkcióját a beültetett protézis. A modern orvosi technológiáknak köszönhetően a válasz sokkal pozitívabb erre, mint évtizedekkel ezelőtt volt - lássuk, mit jelent ez a gyakorlatban.

A csípőízületi porckopás igen elterjedt probléma. A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) nyilvántartása szerint jelenleg is több mint 8 ezren várnak csípőprotézis-beültetésre a hazai állami ellátórendszerben. Fontos hangsúlyozni, hogy a betegség nem gyógyítható, és amennyiben a betegek fájdalmait a konzervatív kezelési módszerek már nem képesek kellőképpen enyhíteni, úgy csak a műtéti megoldás jöhet szóba. A beavatkozás során az ízületet protézisre cserélik, amely valójában egy több részből álló, komplex rendszer. A lábadozási időt követően ez a protézisrendszer veszi át a kopott ízület feladatát, visszaadva a betegeknek a fájdalommentes, szabad mozgást.

A csípőfájdalom ezért alakul ki

Napjainkban a csípőprotézis-műtétek rutinszerű eljárásnak tekinthetők, a műtéti komplikációk kockázata alacsony. Mégis sokan halogatják, hogy alávessék magukat a műtétnek, mert egyrészt attól tartanak, hogy protézissel nem tudják majd úgy élni az életüket, ahogy előtte. Másrészt jelenleg is sok esetben az a kép él az emberek fejében, hogy a csípőprotéziseket néhány évente cserélni kell, ami értelemszerűen újabb és újabb operációkat jelent. Csakhogy az ízületpótlás valójában éppen az életminőséget nagyban rontó panaszokat szünteti meg. Bár valóban igaz, hogy egyes mozgásformákat javasolt lehet kerülni protézissel, de ezzel együtt is teljesebb életet élhetnek általa a páciensek, mintha állandó fájdalommal kellene szembenézniük.

Ami pedig a protézisek élettartamát illeti, ezen a területen a legkorszerűbb protézisekkel rendkívül kedvező eredményeket tud felmutatni az orvostudomány. A The Lancet című tudományos folyóiratban 2019 februárjában jelent meg egy részletes elemzés a témában. A szerzők korábbi tanulmányok, valamint ausztráliai és finnországi regiszterek adatai által közel 230 ezer csípőműtét utóéletét tekinthették át 2017 szeptemberéig bezárólag. Végül arra a következtetésre jutottak, hogy a beültetett csípőprotézisek 90 százaléka 15 év, 70 százaléka 20 év, 58 százaléka pedig 25 év elteltével is megfelelően betöltötte még a funkcióját. Magyarán a protézisek használati időtartama az esetek több mint felében elérte a negyed évszázadot.

Mitől függ a csípőprotézisek élettartama?

Mint azt a fentebb említett tanulmány is tanúsítja, a csípőprotézisek élettartamával kapcsolatos tapasztalatok egyre kedvezőbbek, köszönhetően a sebészeti módszerek és a protézisek kialakításához használt anyagválasztás fejlődésének. Ezzel együtt előre egyetlen beteg esetében sem lehet biztosan megmondani, hogy lesz-e szüksége úgynevezett revíziós műtétre, azaz a protézis cseréjére, és ha igen, mikor. Általánosságban elmondható, hogy elsősorban a protézis kilazulása, illetve az ebből következő panaszok vezethetnek ismételt műtéti beavatkozáshoz. Ritkábban fordul elő, hogy maga a protézis valamely alkatrésze menne tönkre.

A protézis kilazulásának kockázatát lehetséges mérsékelni. Első lépcsőben ezt a célt szolgálja az alapos felkészülés a műtétre. Fontos, hogy a kezelőorvos a protézis fajtájának kiválasztásakor egyaránt figyelembe vegye a páciens életvitelét, korát, csontállománya állapotát. Mindez ugyanis meghatározza, hogy mely protézisrögzítő technikától, mely protézisanyagoktól, illetve milyen protézisszárhossztól várható a legoptimálisabb eredmény. A másik oldalról pedig a páciens is tehet óvintézkedéseket. A testsúlyfelesleg leadása, ezáltal az ízületre nehezedő terhelés csökkentése az ízületpótlás tartósságát is javítja. Hasonlóképpen előnyös hatású a fizikai aktivitás megőrzése és az izomzat erősítése mind a műtétet megelőzően, mind azt követően. Azokat a mozgásformákat javasolt azonban kerülni, amelyek során a csípő hirtelen elfordulhat, ahogy az olyan testtartás sem ajánlott, amely esetén a csípőízületben 90 foknál nagyobb hajlítás jönne létre (vagy a medence és a combcsont 90 foknál nagyobb szöget zár be egymással).

Érdemes figyelembe venni azt is, hogy mi áll a műtétet indokolttá tevő panaszok hátterében. A porckopást, avagy artrózist ugyanis két nagyobb csoportba sorolhatjuk: beszélhetünk elsődleges (primer) és másodlagos (szekunder) porckopásról. Előbbi főként idősebb életkorban jelentkezik, egyfajta alkati hajlam talaján kialakulva. Utóbbi akár veleszületett rendellenességek, gyulladások, tengelydeformitások, anyagcsere-betegségek, traumák következménye is lehet, és jóval fiatalabb életkorban jelentkezhet már problémaként. Primer porckopás esetén jellemzően csupán az ízület porcfelszíne sérült, de az anatómiai viszonyai rendezettek, ami szekunder porckopás esetén nem mindig mondható el. Mindez a protézis rögzítését is nagyban befolyásolhatja, végeredményben csökkentve a várható élettartamát. Ezen felül fiatalabb életkorban az aktívabb életvitel is erősítheti a protézis környezetének erodálódását.

Fontos a rendszeres ellenőrzés

A csípőműtétet követő felépülési időszak hossza több tényezőtől is függ. Általánosságban igaz, hogy a beavatkozás után egy-két nappal már elkezdhet mozogni a beteg, eleinte mankó vagy járókeret segítségével. Szakember által vezetett gyógytorna mellett néhány héten belül elhagyható a segédeszközök használata, a teljes gyógyulás pedig hagyományos műtéti beavatkozás esetén három-hat hónapon belül várható. Ennél lényegesen gyorsabb felépülést tesz lehetővé ugyanakkor a legmodernebb, izomátvágás nélküli, úgynevezett lágyrészkímélő operációs technika. Mindkét esetben igaz azonban, hogy a páciensnek javasolt a későbbiekben évente-kétévente kontrollvizsgálaton részt vennie, ahol röntgennel ellenőrizhető, hogy a protézis nem lazult-e ki esetleg, illetve minden alkatrésze sértetlen-e.

• csípőprotézis
• porckopás
• műtét