Kiváló a rendezés – Puskás Tamás nevéhez fűződik – és nagyszerű a szereposztás, méltón a kiváló elődökhöz. A színészek – Alföldi Róbert, László Zsolt, Balla Eszter, Puskás Samu és Schmied Zoltán – szinte lubickolnak a szerepekben.
A darabot majd száz éve írta Molnár Ferenc, de időtlen és ma is élvezhető – hiszen elsősorban a szerelemről szól, egy gyönyörű környezetben, kevéssé bemutatva annak a kornak a valóságát, amiben játszódik, amit Molnár kiválóan reprezentált, más darabjaiban.

Azt azért talán még ő sem remélte volna, hogy száz év múltán is siker lesz a magyar színpadokon ez a könnyed, akkor kissé pikánsnak tűnő vígjáték.
Amikor könyvet olvas az ember, zenét hallgat vagy épp leül egy színházi zsöllyébe, egy dolgot nem szabad tenni: utánanézni annak, milyen ember is volt a valóságban a szerző. Jelen sorok szerzője elkövette ezt a hibát. Nos, a Wikipedia szerint Molnár Ferenc egy agresszív, alkoholista, depressziós ember volt – többször kísérelt meg öngyilkosságot – valamint, verte a feleségeit és barátnőit, akik vagy elváltak tőle, vagy külön éltek, vagy öngyilkosok lettek. Mindez nem befolyásolja művei értékeit, legfeljebb némelyik sejteti, hogy a valóság ihlette azt.

Molnár (született: Neumann) Ferenc, külföldön gyakran Franz Molnar, a Józsefvárosban, 1878 januárjában született és 1952-ben halt meg New York-ban. Minden műfajban kiválóan alkotott: volt újságíró, haditudósító, regényíró és bravúros színpadi szerző. A magyar irodalom remekművei fűződnek nevéhez. Később külföldön is óriási sikereket ért el.

Színdarabjait világszerte előadták, az 50. születésnapját a Broadwayn ünnepelte, az Egyesült Államok elnöke, Calvin Coolidge személyesen fogadta a Fehér Házban. A Wikipedia szerint az 1920-30-as években becslések szerint több mint 1 millió amerikai dollárt keresett évente, ami elképesztően nagy összeg volt akkor.

Mégsem volt boldog. A legenda szerint, amikor Bródy Sándorral az öngyilkosság különféle módozatairól beszélgettek, Molnár csak legyintett, miszerint én csak akkor fogadok el ez ügyben tanácsot valakitől, ha az már sikeresen kipróbálta…New Yorkban évekig lakott a Plaza Hotelben, de nem ment át az utca túloldalára se, inkább a háztömb körül sétálgatott.

A kortársak elég sokszínűen nyilatkoztak munkásságáról. „Molnár a magyar irodalom előkelő idegene” – mondta róla Németh Andor kortárs író, míg Schöpflin Aladár irodalomtörténész, műkritikus és műfordító így emlékezett: „Ő az egyetlen magyar író, aki egész erejével nemzetközi ellenőrzés alatt áll, … mondanivalója különbözik mindenki másétól, csak ő tudja elmondani s a formái, különösen a drámában, lényeges pontokon különböznek mindenki más formájától.” – állítja az irodalomtörténész, és nem vitatkozhatunk vele. Bemutatta saját társadalmi világát, a módos polgárét, akit szórakoztatni kell, de a szerencsétlen cselédlányokét is, mint Az üvegcipőben. Vagy akár a Liliomban, amelyben mintha magát írta volna meg: a szegény, törékeny nő tartja el az urát, aki viszont gyakran megveri. Az elesettek, a bűnbe esettek ugyanúgy felbukkannak darabjaiban, mint a színészek.

De térjünk vissza a premierhez: a Játék a kastélyban, ha valaki nem ismerné e klasszikus sztoriját, arról szól, mit tehet egy színműíró, ha fiatal zeneszerző barátjával együtt in flagranti kapja annak menyasszonyát? A bizonyossal kell szembeszállni, a fikcióhoz kell alakítania a valóságot. De Turai úr, a híres drámaíró – ki is lenne más, mint Alföldi Róbert – bravúros megoldással és sziporkázó humorral megmenti a fiatalok jegyességét. A darab bizonyos részleteiben emlékeztet Molnár Ferenc életére. Ilyen az alábbi párbeszéd is:

ANNIE Én beveszem az egész veronált, ami nálam van.
TURAI Az kevés.
ANNIE Tíz gramm veronál?
TURAI Nem a veronál kevés. Az ön halála kevés a megoldáshoz

„Molnár Ferenc színházi pályája csúcsán, 48 évesen, már világhírű szerzőként írta ezt a darabot, mely vallomás a színház hatalmáról. Banálisnak tűnhet ez az édes játék, azonban túlzás nélkül állítom, hogy a darab finoman csiszolt gyémánt. Arról mesél, hogy a színház ugyan nem tudja megváltoztatni az életünket, de képes elhitetni velünk egy szebb valóságot” – mondta Puskás Tamás.

• kultúra
• színház
• színdarab