Az 1848-as forradalomig tartó reformkort a történelemkönyvek hajlamosak a magyar „nép” Habsburg abszolutizmus elleni harcaként bemutatni, pedig – ahogy megszokhattuk – a valóság ennél jóval bonyolultabb. Mi sem bizonyítja ezt jobban annál, hogy talán talán Széchenyi vagy Kossuth mellett egy Habsburg főhercegre emlékezhetünk a reformkor egyik legnagyobb alakjaként.

Balszerencse tette nádorrá

Egy császár fiúgyermekének általában nem kellett túlságos gondot fordítania a karrierjének építgetésére. Kicsit azért bonyolította a helyzetet, ha egy uralkodónak, mint a II. Józsefet a trónon röpke két évre követő öccsének, II. Lipótnak 16 gyermeke születik – ennyi igazán nagy befolyással járó pozíció már a Habsburg Birodalomban sem akadt. József, azaz Joseph Anton Johann Baptist von Österreich-Toscana ráadásul kilencedikként (hetedik fiúként) jött a világra apjának Mária Ludovika spanyol infánsnővel kötött házasságából, 1776. március 9-én.

A trónra így aztán gyakorlatilag semmi esélye nem volt, de ahhoz is (bal)szerencse kellett, hogy ő legyen Magyarország nádora. A Firenzében nevelkedett főherceg a bátyját, Sándor Lipótot követte a nádori székben, aki 1790-től irányította a király nevében a magyar ügyeket, majd 1795 nyarán egy saját laboratóriumában bekövetkezett robbanásban életét vesztette.

Rögtön népszerűvé vált

József először még 16 évesen járt magyar földön, de nem tudjuk, hogy már ekkor megkedvelte-e későbbi országlásának helyszínét. Miután Ferenc császár és király augusztusban az ő kinevezése mellett döntött, szeptember 19-én – mindössze 19 évesen – bevonult Budára, majd szeptember 22-én hivatalosan is elfoglalta a Helytartótanács elnöki székét. A magyar rendek az 1796-os pozsonyi országgyűlésen, közfelkiáltással fogadták el a kinevezést.

Az új nádor rögtön azzal kezdte, hogy kieszközölte bátyjánál a még börtönben sínylődő magyar jakobinusok szabadon bocsátását – ebben bizonyára szerepet játszott az is, hogy első magyartanára a jakobinus mozgalomban is szerepet vállaló Verseghy Ferenc volt. A nyelv megtanulása és első intézkedései rögtön népszerű figurává tették Józsefet Magyarországon, és erre később sem cáfolt rá.

Rengeteget köszönhetünk neki

Az ő közbenjárásának köszönhető többek között, hogy Ferenc összehívta az 1825-ös országgyűlést, és több más esetben is igyekezett a királyt a magyar alkotmány tiszteletben tartására ösztönözni. Emellett részt vállalt számtalan építészeti, tudományos, gazdasági és társadalmi kezdeményezésben: ő alapította például a Pest-Buda arculatát meghatározó Szépészeti Bizottmányt, a gellérthegyi csillagvizsgálót, pénzt adományozott a Magyar Tudományos Akadémia megalapításra, de a Kisfaludy Társaság, a Védegylet vagy a Műegyetem elődjének számító Ipartanoda is sokat köszönhetett neki.

Népszerűsége és a magyar ügyek melletti elkötelezettsége oly mértéket öltött, hogy az udvarban egyesek már arra gyanakodtak, hogy Magyarország elszakítását, saját maga királlyá koronázását tervezgeti. A pletykáknak valószínűleg semmi alapja nem volt, sőt inkább azt mondhatjuk, hogy a feszültségekkel teli helyzetben az ő közvetítő szerepe volt az, amely sokáig elodázta a Magyarország és az udvar közötti nyílt kenyértörést.

József nádor 1847 januárjában halt meg, így nem adható válasz arra a sokszor feltett történelmietlen kérdésre, hogy mit tett volna 1848 forradalmi tavaszán.

 

• Habsburg
• József
• nádor
• történelem