Feszültségek alakulhatnak ki Kína és Oroszország között az észak-koreai katonák orosz–ukrán háborúban való bevetése miatt. Megjelenésük ugyanis annak a jele, hogy Moszkva és Phenjan kapcsolatai szorosabbá váltak, és még az is lehet, hogy a jövőben Kína helyett Oroszország válhat Észak-Korea legfontosabb szövetségesévé.

Riadót fújt a Nyugat, miután megjelentek az első hírek arról, hogy Oroszország észak-koreai katonákat vet be az ukrajnai háborúban. A NATO és a Pentagon becslései szerint már tízezer katona is a fronton lehet, a dél-koreai hírszerzés viszont 13 ezerre teszi számukat. Nyugati tisztviselők arra figyelmeztettek, hogy még magasabb észak-koreai részvételre kell készülni: ahogy a katonák befejezik a képzéseiket Kelet-Oroszországban, tömegével indulnak majd az ukrán frontra. Jelenlétüket Mark Rutte NATO-főtitkár is megerősítette. „Az Oroszország és Észak-Korea közötti katonai együttműködés elmélyülése fenyegetést jelent mind az indo-csendes-óceáni, mind az euroatlanti biztonságra” – hívta fel a figyelmet, hozzátéve, hogy az észak-koreai csapatokat Kurszk régióba vezényelték.

A Phenjan és Moszkva közötti kapcsolatok évtizedek óta rendkívül szorosak, ám az ukrajnai háború kitörésével tovább erősítette az együttműködést a két ország. 2022 februárja óta Kim Dzsongun és Vlagyimir Putyin két alkalommal találkoztak személyesen: tavaly szeptemberben az észak-koreai vezető utazott Oroszországba, idén júniusban pedig az orosz elnököt látták vendégül Phenjanban. Utóbbi során a felek partnerségi megállapodást írtak alá, amelynek értelmében támadás esetén a másik fél segítségére sietnek. Bár az észak-koreai katonák európai jelenlétéről csak most lehetett először hallani, Phenjan katonai támogatása egészen év elejére nyúlik vissza, amikor Harkiv környékén észak-koreai rakétamaradványokra bukkantak.

Az észak-koreai katonák első tesztje: Ukrajna

Az észak-koreai katonákat évtizedek óta nem vetették be élesben. Az utolsó nagy háborújuk az 1950 és 1953 közötti koreai konfliktus volt, majd kisebb létszámban részt vettek a vietnámi háborúban, Észak-Vietnám oldalán. Az ezredforduló óta viszont Phenjan sorra hajtja végre hadgyakorlatait, amelyek közül a rakétatesztek a leggyakoribbak. Legutóbb október 31-én lőttek ki egy interkontinentális ballisztikus rakétát (ICBM), amelyről korábban úgy nyilatkoztak, képes csapást mérni az Egyesült Államok szárazföldi területére. Japán védelmi minisztere, Gen Nakatani közlése szerint ezúttal a rakéta jóval magasabban és hosszabb ideig repült, mint a korábbi tesztek során. A tárca úgy értesült, Japán kizárólagos gazdasági övezetén kívül csapódott be, Okushiri szigetétől nem messze.

Észak-Korea egyike a világ azon kilenc országának, amely nukleáris fegyverekkel rendelkezik. Phenjan az Egyesült Államok és szövetségesei jelentette fenyegetésekkel indokolja az arzenál szükségességét. Az észak-koreai állami média az elmúlt években különféle típusú robbanófejekről mutatott be fényképeket, ám arról sosem nyilatkozott, hogy pontosan hány fegyvere van.

Amerikai becslések szerint akár 90 robbanófejet is elő tud állítani az ország, Dél-Korea viszont attól tart, 2030-ra már 166 nukleáris robbanófej birtokában lesz ellenfele.

Szárazföldi hadseregét viszont egészen az orosz–ukrán háborúig nem volt lehetősége tesztelni, noha a katonai fejlesztések nem csak a fegyverekre vonatkoznak. Becslések szerint az észak-koreai haderőben 1,3 millió katona szolgálhat, amivel a világ egyik legnagyobb hadserege, Kína, India, az Egyesült Államok és Oroszország után. A Nemzetközi Stratégiai Tanulmányok Intézete (IISS) továbbá 600 ezer tartalékossal, 5,7 millió, Munkás-Paraszt Vörös Gárdához (félkatonai erő) tartozó tartalékossal és egyéb fegyvertelen egységekkel is számol. Észak-Korea a világ legmilitarizáltabb társadalma, ahol a 17 és 30 év közötti férfiaknak legalább 10 évnyi kötelező szolgálatot kell teljesíteniük.

Ahogy arra Mark Rutte is utalt, az észak-koreai katonák ukrajnai háborúban való bevetése globális következményekkel járhat, de különösen a Távol-Keleten bolygathatja meg a hatalmi viszonyokat. Az orosz–észak-koreai kapcsolatok erősödése jelzi, hogy a Koreai-félszigeten némileg csökken Kína befolyása. Peking továbbá aligha örül annak, ha keleti szomszédja – és egyben fontos katonai szövetségese – bárkivel katonai konfliktusba kerül. Phenjan ugyanis nemcsak Moszkvával kötött kölcsönös védelemről szóló megállapodást, hanem Pekinggel is.

Egy Észak-Korea elleni támadás esetén mindkét nagyhatalomnak háborúba kell szállnia – ez persze már egy olyan forgatókönyv, amelyre a jelenlegi helyzetet tekintve aligha van esély.

A régió biztonsága miatt Japán is aggódik, így nem lenne meglepő, ha az amerikai–japán–dél-koreai katonai együttműködés tovább fokozódna a jövőben. Hasonló kockázatokkal számol Szöul is, amely hivatalosan még mindig háborúban áll északi szomszédjával, 1953-ban ugyanis csupán tűzszüneti egyezmény keretében szüntették be a harcokat.

Az észak-koreai katonák Ukrajnában való bevetése túlmutat a távol-keleti helyzeten. Azt jelzi, hogy az orosz–ukrán háború globális konfliktussá vált, amely magában hordozza annak lehetőségét, hogy Kijev támogatásában az Európától messze lévő országok – például Dél-Korea – jobban kiveszik részüket a jövőben. Azzal az eshetőséggel is kell számolni továbbá, hogy miután Kína nem határolódott el határozottan az észak-koreai részvételtől, az Európai Unió is újraértékelheti kapcsolatait Pekinggel. Nemrégiben például a Kínából érkező elektromos járművekre vetett ki magasabb vámokat Brüsszel, amelyek akár 45,3 százalékra is emelkedhetnek.

Az észak-koreai katonák fronton való megjelenésével a háborúban csekély, ám a nagyhatalmi viszonyokat tekintve fontos következménnyel kell számolni. Ezzel fokozódik a blokkosodás is, hiszen miközben Észak-Korea, Oroszország és Kína egyre szorosabbra vonják kapcsolataikat, az Egyesült Államok, Japán és Dél-Korea szövetsége is egyre erősödik.

A szerző a Migrációkutató Intézet vezető elemzője.

• orosz-ukrán háború
• Észak-Korea
• katona