A Bács-Kiskun megyei Hajós kétszer köszönti a vendéget: először a pincefalu határán álló magyar és a német nyelvű helységtábla, majd három kilométerrel arrébb a települést jelző üdvözöl szívélyesen minden látogatót.

Hajós legkülönlegesebb karakterű területe a pincefalu. A szűk utcákban változatos homlokzattal, mégis egységes utcaképet alkotva sorakoznak a pincék, présházak. A terület jellegzetes utcaképpel bír, épületei magukon hordozzák a hagyományos népi építészet elemeit.

A pincefalu története szorosan összefonódik a település történelmével, amit gróf Csáky Imre kalocsai érsek népesített be német telepesekkel, és az 1728-ban kelt szerződésben írásban kötelezte a betelepített svábokat a szőlőtermelésre. Nem is tehetett volna jobbat a lakókkal és a környékkel, hisz a finom borok, az egyedülálló présházak és borospincék messze földről csalogatják az érdeklődőket azóta is.

A helyiek nyáron, amikor a szőlőt gondozták, a faluból kiköltöztek a présházakba, és szüret végéig nem is látta őket a családjuk, hacsak el nem mentek látogatóba a férfiakhoz. Persze itt sem unatkoztak a kint élők, és így alakult ki egy teljes pincefalu, mintegy 1300 présházból, egyedi településszerkezettel, ami sokak szerint nemcsak Európában, de a világon is a legnagyobb ilyen pincefalu.

A népi építészet egyedülálló ékköve a pincefalu. Az első présházak még vályogfallal, deszkaoromzattal és nádtetővel készültek a 18. században hangulatos utcákat alkotva, a falutól mintegy három kilométerre.

1851-es adatok szerint Hajóson 553 holdon termeltek szőlőt és 363 pince volt. 1874-től a falu már pincecsőszöket alkalmazott, az 1890-es évekre a szőlőterület 1200 holdra, a présházak száma pedig 850-re nőtt.

A Duna régi medrének törésvonalán alakult ki a szőlészet: ez választotta el egymástól a szőlő és gyümölcstermesztésre alkalmas agyagos, homokos területeket a kötöttebb talajútól. Ekkor a szőlőskertek és a pincék a maitól délre, Hild területén helyezkedtek el, az ott található barlangrendszerben. A borospincéket a löszfalba vájták.

A gyarapodás mellett csapások is érték a pincefalut: filoxéravész és a peronoszpóra. Az 1874. és 1879. évi termés a hatósági intézkedések ellenére szinte teljesen megsemmisült. A megoldást az ellenállóbb homoki fajták és amerikai alanyra oltott európai nemes szőlővesszők jelentették.

Az ekkor épült pincék már téglából és cserépfedéssel készültek, díszítő motívumként a szőlő és a nap jelent meg rajtuk.

Az 1900-as évek elejére állt vissza a termelési rend, az öregek elmondása szerint ekkor emelkedett a márkás homoki borok közé a hajósi vörösbor.

• Hajós
• pincefalu
• bor
• borkóstolás