Nyolcvan éve, 1943-ban hunyt el a P. Howardként is ismert Rejtő Jenő. A legendás magyar írónak kalandos élete volt: dolgozott többek között sztepptáncosként, heringhalászként és vándorcirkuszban is.

Rejtő Jenő Reich Jenő néven született Budapesten 1905. március 29-én, apja nyomdai tisztviselő volt – írja a Múlt-kor. A Kertész utcai polgári iskolából kicsapták, mert szájon vágta zsidózó tanárát. Elvégezte Rákosi Szidi színiiskoláját, de statisztálásnál többre nem vitte, mivel egyszer leejtette a híres színészt, Törzs Jenőt. Színi tanulmányait Berlinben, Max Reinhardtnál folytatta, közben lovakat csutakolt pénzkeresés céljából.

Ezután vándorolni kezdett, volt Hamburgban dokkmunkás és illatszerárus, Svédországban heringhalász, Genovában építőmunkás, Zürichben gobelinkereskedő, Franciaországban sztepptáncos, dolgozott vándorcirkuszban és járt Afrikában is, vitatott azonban, hogy szolgált-e az idegenlégióban. Csak kölcsönkért pénzből tudott hazatérni Olaszországból 1930-ban.

Itthon nyelveket tanított és írni kezdett. Salamon Béla ajánlotta be a Teréz körúti Színpadhoz, ahol háziszerző lett: Aki mer, az nyer című zenés darabját 150-szer adták elő Honthy Hanna és Törzs Jenő főszereplésével, Úrilány szobát keres című színművéből pedig film is készült.

Szoros barátság fűzte Karinthy Frigyeshez, aki a rá jellemző, ötletes módon tette egyik napról a másikra ismertté nevét. Karinthy a Pesti Napló hasábjain Rejtő rejtélyes eltűnéséről számolt be, majd nyílt levelet intézett hozzá, kérve, ne legyen öngyilkos. „Jenő, gyere haza, minden meg van bocsátva!” – fejezte be írását. Rejtő, aki mit sem tudott erről, a lapszám elolvasása után már híres emberként tért haza Bécsből, ahová még ismeretlenként távozott.

Felkapott szerző lett, darabjait játszották, regényei sikeresek voltak, volt olyan hónap, amikor 2000 pengőt keresett. Bohém életmódja és kártyaszenvedélye miatt azonban nem volt soha pénze. Mindenhonnan előlegeket vett fel, hogy vállalásait teljesítse. Egy városi legenda szerint a kávéházi pincért kéziratlapokkal fizette ki, amelyeket a kiadónál lehetett beváltani.

Zsenialitása regényeiben mutatkozik meg, hiszen megújította a ponyvát. Egy „tízfilléres” regénnyel akár két nap alatt végzett, majd a Nova kiadó pengősregényeit írta. A Nova elvileg külföldi irodalmat adott ki, ezért vette fel Rejtő a P. Howard álnevet. Szerződésében kéthetente egy 120 oldalas regény megírását vállalta, és ezt teljesítette is. A szakadatlan munka azonban felőrölte az idegeit, 1939-ben két hónapot szanatóriumban töltött.

Időközben kitört a II. világháború, zsidó származása miatt pedig folyamatosan támadták. Az Egyedül vagyunk című nyilas lap 1942-ben lényegében feljelentette, a nagykátai katonakórházból betegen vitték el egy büntetőszázadba.

Az orosz–ukrán határhoz közeli Jevdakovóban fagyott meg munkaszolgálatosként 1943. január 1-jén, mindössze 38 évesen.

Állítólag halála előtt is bajtársait szórakoztatta emlékezetből idézett regényrészleteivel.

Mintegy 120 jelenete maradt fenn, ezek javát Tévedésből jelentik címmel adták ki 1988-ban. Kiszólásai, csattanói ma is közszájon forognak, regényein nemzedékek nőttek fel. Legnépszerűbb könyvei: A csontbrigád, Az elveszett cirkáló, A szőke ciklon, A láthatatlan légió, A 14 karátos autó, Az előretolt helyőrség, a Vesztegzár a Grand Hotelben és a Piszkos Fred, a kapitány.

Rejtő regényei átmenetek a kalandregény és annak paródiája között, a légiós és matrózregényeket művészetté nemesítette. Hősei ügyetlen kisemberek, akik a végén győzedelmeskednek, a történetek fordulatosak, a jellemek alig árnyaltak. Egyéni humorát a pesti vagánynyelv és aszfalthumor leleményei, szójátékok, meglepő szerkezetek jellemzik. Különösen indításai zseniálisak („Uram! A késemért jöttem!”; „Gorcsev Iván, a Rangoon teherhajó matróza még huszonegy éves sem volt, midőn elnyerte a fizikai Nobel-díjat.”), bizarr fordulatai (Fülig Jimmy és Török Szultán leveleiben) mintát teremtettek.

 

• Rejtő Jenő
• író
• Piszkos Fred