Láthatatlanok méltatása. Ez jutott eszembe, amikor a Tarr KSC kosárlabda utánpótlásedzőjéről, Harsányi Máriáról készült írást a Nemzeti Sportban olvastam. A Mestermunka című sorozatban nem csak több mint negyven év szakmai munkája került mérlegre, hanem a sportágban megtett első lépései, játékos pályafutásának sikerei, és az a tény, hogy a Szekszárdon indult legendás Szabó Ödön már fiatalon meglátta benne az edzői tehetséget is. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, nagy karriert befutatott játékosok indulását segítette, és teszi ezt a mai napig, felsorolni is hosszú a későbbi bajnokok, válogatottak névsorát. Még többen vannak, akikből nem lettek neves játékosok, de évtizedek múltán is emlékeznek rá. Ez a nevelőedzők, a jó tanárok ismérve. Nem lep meg, hogy ezer hőfokon égő lelkesedése 73 évesen sem hagyott alább, szerintem ma is a pályán, tanítványaival érzi legjobban magát. Úgy fogalmaz, nehezebb a fiatal generációt motiválni, kemény munkára késztetni, de ez is egy kihívás, egyben lehetőség, hogy tanuljon az ember. A titok nyitja: „a szenvedély, a tűz továbbra is ott ég bennem”. Harsi megállíthatatlan.