A megváltozott munkaképességűek kevesebb mint 5 százaléka dolgozik
Megváltoztak munkaképességűek foglalkoztatásáról szóló számadatok.
Évente közel 200 milliárd forintot fizetnek be a hazai vállalkozások rehabilitációs hozzájárulásként az államkasszába, mivel a foglalkoztatottak között a megváltozott munkaképességű alkalmazottak aránya nem éri el az öt százalékot. Becslések szerint ez a csoport akár 100 ezres tartalékot is jelenthet a magyar munkaerőpiacnak. Az ezen munkavállalók munkába állításához szükséges jól átgondolt stratégia kidolgozásához és megvalósításához a legtöbb vállalat jelenleg nem tud megfelelő szakembert allokálni, ezért érdemes külsős szakértő vagy HR szolgáltató támogatását bevonni - írja a portálunkhoz eljuttatott sajtóközlemény.
A megváltozott munkaképességű munkavállalók esetében drasztikus számadatokkal szembesülünk, amint a foglalkoztatási kérdések kerülnek napirendre.
Közel 450 ezren lehetnek, akik aktívak, ám közülük csupán 140-150 ezren dolgoznak jelenleg. Még meghökkentőbb adat, hogy a hazai munkaadók mintegy 80 ezer ember után fizetnek rehabilitációs hozzájárulást, amely könnyen elkerülhető lenne, ha a hazai foglalkoztatók – potenciális munkaerőpiaci tartalékként – nagyobb arányban alkalmaznák őket.
Számos pozitív példa igazolja, hogy azon munkáltatók körében, ahol bevezették a rehabilitációs foglalkoztatást, kézzelfogható eredményeket realizálnak nem csupán költségoptimalizálási oldalról, hanem a vállalati kultúra és a munkáltatói márka erősödése tekintetében is. Ahhoz azonban, hogy ezek a piacon is láthatóak legyenek, egy komplex módon felépített stratégiára van szüksége a 25 fő fölött foglalkoztató vállalatoknak, hogy a megváltozott munkaképességűek aránya elérje az 5%-os küszöbértéket. Éves szinten ugyanis a rehabilitációs hozzájárulás közel 200 milliárd forintos költségtételt jelent a Magyarországon működő cégek számára.
A kihívások leküzdése egy megfontolt stratégia mentén
„A tapasztalatok azt mutatják, hogy már az is komoly kihívást jelent, hogy munkáltatóként megtaláljuk és megszólítsuk a megváltozott munkaképességű munkavállalókat és akkor még nem beszéltünk az integrálás kérdésköréről” – mutat rá Schmera Csaba, a REGIO JÁTÉK HR igazgatója. A gazdasági szempontok mérlegelésén túl meg kell vizsgálni a vállalati kultúra és a társadalmi felelősségvállalás érintettségét is, hiszen egy ilyen horderejű változás gyökeresen változtathatja meg a szervezeti működést.
„Ha ezt nem tesszük meg, akkor könnyen elakadhatnak az ilyen kezdeményezések és ellenállásba ütközhetünk. Nálunk a legfontosabb irányelv, hogy a munkatársaink hasznosnak érezzék a munkájukat, hiszen akkor tudnak igazán kiteljesedni. Ez hatványozottan igaz a megváltozott munkaképességű kollégáinkra is. Vállalati küldetésünk is egyben, hogy csak abban az esetben vesszük fel őket, ha tudjuk, hogy hozzáadott értéket jelent a foglalkoztatásuk mindkét fél számára. Ez már a rehabilitációs foglalkoztatás növelését célzó projekt indulásakor is kiemelt szempont volt nálunk. Első lépésként megvizsgáltuk, hogy milyen munkakörökben tudnánk alkalmazni őket, valamint azt is, hogy hogyan lehet bizonyos feladatköröket átalakítani úgy, hogy a működés, a hatékonyság és a feladatok teljesíthetősége továbbra is fő szempont maradjon. Amikor elkezdtük meghirdetni a kiválasztott munkaköröket, az első két hétben több mint 400 önéletrajzot kaptunk. A feladat nehézségét jól tükrözi, hogy a beérkezett pályázatok csupán fele érkezett valóban megváltozott munkaképességű jelentkezőktől, de arra is élesen rávilágít ez a szám, hogy valóban nagy az érdeklődés az ilyen típusú munkakörökre. Nagy hozzáadott értéke van a megváltozott munkaképességűeket képviselő szakmai szervezeteknek, amelyek mind a felkutatásukban, mind a megszólításukban, de főként az igényeik feltérképezésében is kulcsszereplők lehetnek” – hangsúlyozza Schmera Csaba.
„A jól átgondolt stratégia része volt az is, hogy a vezetőknek és a csapattagoknak is érzékenyítő tréningeket szerveztünk, illetve felkészítettük őket a felmerülő speciális igényekre. A gördülékeny integráció érdekében külön rehabilitációs mentor alkalmazása is szükségesnek bizonyult, aki az új munkakörök kialakításában, illetve a megváltozott munkaképességű emberek beilleszkedésében is szakmai támogatást nyújtott” – magyarázza Schmera Csaba.
„A szakemberek képesek belülről elindítani az érzékenyítési folyamatot és azokra a területekre fókuszálni, amelyek az adott munkakörnyezetben a leginkább igénylik az edukációt. A rehabilitációs mentorok készen állnak arra, hogy 360 fokos tanácsadóként koordinálják a teljes folyamatot a toborzástól kezdve, a bértámogatásra irányuló pályázatokon át a szociális hozzájárulási adókedvezmény igényléséig” – fűzte hozzá Ganczer Tamás, a Work Force rehabilitációs üzletágvezetője. A Work Force jövőbeli terveik között szerepel, hogy mind a 9 kirendeltségükön és valamennyi üzletágukban dolgozzon legalább egy kolléga ebben a státuszban.