A perui földicseresznye 1-1,5 méter magasra is megnő, terebélyes növény. A levelei szív formájúak, a levélszélek enyhén csipkések, hullámosak. A növény szárát, leveleit szőrképletek borítják. A perui földicseresznye rokona a paradicsomnak és ahhoz, hogy bogyói beérjenek, ugyanúgy is kell nevelni.
Magvetéssel szaporítható. Enyhébb telek után a lehullott bogyókból is fejlődhetnek újabb növények, de sokkal biztosabb módszer a palántanevelés.
Március végén, április elején lehet elszórni az apró magokat. A csírázás és a növekedés elején a növény fejlődése lassú, utána viszont dinamikusan nő. Május végén lehet végleges helyére ültetni. Víz- és tápanyagigénye magas.

Magvetés után 3-4 hónappal lehet az első, érett bogyókat leszedni. Ha először palántát neveltünk, akkor júniusban valószínűleg már teremni fog. Mivel folyamatosan nő és virágzik, egy perui földicseresznye bokor több száz bogyót is beérlelhet.
A perui földicseresznye apró virágai a levelek hónaljában, egyesével nyílnak. A sziromlevelek sárgák a „torokban” sötét – fekete vagy barna – folttal. Virágzás után a csészelevelek összeforrva ölelik körbe a bogyót. A megduzzadt csészeburok először zöld, a bogyó beérésével elszárad és vajsárgává, szalmasárgává válik.
A bogyó 1,5-2 centiméter átmérőjű, amiben sok, apró mag növekszik, de a magok fogyasztáskor nem zavaróak. A bogyó héja vékony, maga a gyümölcs roppanós és lédús. Fogyasztható nyersen, de lekvár is készíthető belőle.

Meleg, napos helyen érzi magát a legjobban. Szabadföldbe és dézsába is ültethető. Utóbbi azért jó megoldás, mert így az első őszi fagyok előtt védett helyre költöztethetjük a növényt, így sokkal tovább szüretelhetjük a terméseket. Sőt, ha 10 fok fölött, megfelelő fényviszonyok mellett tudjuk teleltetni, akkor egész télen át teremhet.

• perui földicseresznye
• kert
• gyümölcs