Vágyálom vagy létező valóság drasztikus talajbolygatás és intenzív vegyszerhasználat nélkül gazdaságosan termelni? Gabe Brown amerikai földműves saját, több évtizedes mezőgazdasági gyakorlatán keresztül bebizonyítja, hogy igenis lehetséges, és mindezt ma már nemcsak az érdeklődők számára is nyitott birtokán, országjáró előadássorozatában, de könyvében is népszerűsíti. A könyv nemrég magyarul is megjelent, Porból élet címmel, és most ebből ajánlunk néhány megfontolandó gondolatot olvasóinknak.

Nem a hozam számít, hanem a nyereség

Ezt az eredetileg egy dakotai farmer életét, szemléletváltását bemutató könyvet szeretném olvasóink figyelmébe ajánlani, amely kötet már megjelenésekor nagy port kavart idehaza is, a magyar fordítás megjelenése pedig alkalmat ad arra, hogy a termelők egy másfajta földhasználat lehetőségén újból elgondolkodjanak. Egyedinek szánt könyvajánlómat nem véletlenül kezdtem az egyik legjobban csengő fejezetcímmel, amely egyébként a zárógondolata az eredeti kiadványnak. Ugyanis még mielőtt technológiai pro- és kontra elvekbe belevágunk, derítsük ki, hogy gazdálkodásunknak mi a mozgatórugója: a bevétel, a nyereség vagy szimplán az önfenntartás, a támogatás, illetve a választás, leginkább a család vagy a karrier között. Ha a realitás talaján maradunk, akkor ez a válasz már megvan…

Amerikából jöttem, mesterségem címere…

Gabe Brown a mezőgazdaság iránt érdeklődő, sőt, azt tanuló – leginkább mégis városi ficsúrként csöppent későbbi farmjára, hisz ide nősült, és elkezdte, folytatta apósáék intenzív gazdálkodását. Kezdeti kudarcai és kíváncsisága okán hamar szembefordult a tradíciókkal, és saját kárán tanulva egy új módszert honosított meg környezetében (azóta világszerte ismerik a történetét, tanulják, sőt már vallják is szemléletét).

Mielőtt idézek a könyvből, esetleg kommentálok egy-egy fejezetet, azt feltétlenül szögezzük le, hogy agrármérnökként, szakújságíróként nem feladatom letenni valami mellé a voksomat (egyébként a főszereplő sem teszi ezt), csupán egy gondolatot szeretnék elhinteni: hogy lehet sokféleképpen gazdálkodni, és mindeközben a természetet tiszteletben tartani.

Békén kell olykor hagyni!

Kerüljük vagy korlátozzuk a talaj mechanikai és kémiai háborgatását. Az egészséges talaj szilárd részei között ugyanis pórusok, parányi hasadékok helyezkednek el, amik be tudják fogadni a vizet. A folyamatos szántással, magágy-előkészítéssel valóban aprómorzsás szerkezetet hozunk létre, viszont a következő eső ezt visszatömöríti, és így „ritmusosan” oxigént juttatunk a talajba, elszaporítjuk azokat a talajbaktériumokat, amik elfogyasztják a könnyen oldódó, szénalapú kötőanyagokat. És innen már csak egy lépés lesz a talajfauna és a nitrogén csökkenése, a kórokozók elszaporodása és a CO2 légkörbe jutása. Ráadásul a mikrobák pusztulása nyomán vízoldható nitrátok kerülnek a talajba, ami a gyomnövények elszaporodását fogja okozni. A gombafonalak elszakításával pedig az aminosavak, szerves és szervetlen vegyületek áramlása is lelassul.

Védjük a talaj felszínét!

Tartsuk mindig „takaró” alatt talajunkat, ez elengedhetetlenül szükséges az egészsége visszaállításához. A csupasz, fedetlen talaj természetellenes (eredetileg a természet szokott gondoskodni valamilyen fedésről, védelemről). A normális védőburok megóvja a talajt a víz és szél okozta eróziótól, egyúttal pedig otthont és táplálékot nyújt az apró, a parányi és mikroszkopikus szervezeteknek. Megakadályozza továbbá a nedvesség elpárolgását és a gyommagvak kicsírázását. Gabe Brown ezt a leckét saját kárán tanulta meg: a 90-es években sorozatos jégverés sújtotta földjeit, elfektetve a teljes növényzetét. Csak utólag jött rá, hogy ezzel védelmet kapott a talaja, megakadályozta a gyomok növekedését, a forró napokon is alacsonyabban tartotta a talaj hőmérsékletét, az értékes tápanyagok pedig odacsalogatták az addig szinte sosem látott gilisztákat. A fedőréteg pedig mikroorganizmusok milliárdjainak adott otthont. Persze ezzel nem a jégverést várta legközelebb is, viszont ekkor döntött a takarónövények alkalmazásáról.

Térjünk vissza a sokféleséghez!

Törekedjünk minél több növény- és állatfaj meghonosítására. Ugyan, hol hoz létre a természet monokultúrát? Ha körülnézünk egy füves síkságon, az első dolog, ami feltűnik, az a fajok hihetetlen sokfélesége, hisz fűfélék, virágok, hüvelyesek és cserjék élnek egymás mellett tökéletes harmóniában. Ez miért fontos? Vannak köztük sekély és mélyre hatoló gyökérzetűek, némelyik szerteszét ágazik, másikuk karó típusú. Akadnak magas és alacsony széntartalmúak, ezek mindegyike fontos szerepet játszik a talaj egészségének fenntartásában.

Legyenek élő gyökerek a talajban!

Főszereplőnk betakarítás után (ez nem kizárólag aratást jelent Dakotában, hisz több területén legeltetés zajlik) azonnal takarónövényt vetett a talajára, így oldotta meg, hogy szenet juttasson a talajba, és ne éheztesse az ott élő mikroorganizmusokat, mikorrhizagombákat. Állattenyésztőként számára ugyanis evidens, hogy a talajlakó élőlényeket sem hagyja hónapokig éhezni. Nem a látvány (a nálunk ismert, sőt elismert egyenletesre elművelt talaj látványa) a szempont, így gyakran nem túl mutatós a talajtakaró, hisz Dakotában a kevés fagymentes nap, a gyakori szárazság a másodvetésnek nem túl optimális. Sokszor csak csenevész növényzetet látunk a táblán, a talajunkban viszont eközben már ott lesznek a gyökerek, a maguk szervesanyag-tartalmával. Csak egy adat a gyökérmennyiség megítéléséhez: egyetlen rozsnövény gyökérzetének teljes hossza 598 km volt, a gyökérszőröké pedig további 9584 km (egyetemi vizsgálat alapján).

Engedjük oda az állatokat is!

A mai gazdálkodási modell (és közgazdasági környezet) kétségbeejtő jellemzője, hogy kizárja az állattenyésztést. A természet eredetileg nem „nonstop” kizsákmányoló növénytermesztésre rendelkezett be; a legeltetés okán a növényeknek maradt idejük regenerálódni, a lerágott növények fokozott mértékben fotoszintetizáltak, így még több szenet juttattak a talajba, ráadásul a trágyázás a tápanyagot is pótolta. A hazai állattenyésztés felvirágoztatását nem tudjuk most sem ezzel a könyvvel, de még csak a szemlélettel sem garantálni, de Gabe Brown élettörténetéhez ugyanúgy hozzátartozik a legeltetéses húsmarhatartás, mint később a fia által kitalált vontatott mobil baromfiólak vagy a méhészetek jelenléte.

Mi a regeneratív mezőgazdaság lényege?

A sokat emlegetett könyv címe: Porból élet – Egy család útja a regeneratív mezőgazdálkodás felé. De mit jelent a fogalom? A regeneratív gazdálkodás az ipari, mezőgazdasági rendszerek miatt leromlott talajok helyreállítására összpontosít. Módszerei a talaj szerves anyagainak holisztikus gazdálkodási és legeltetési technikák útján történő újjáépítésével támogatják az egészségesebb ökoszisztémákat. Röviden: a regeneratív mezőgazdaság gyakorlói hagyják, hogy a természet végezze a munkát.

Növényi maradványok az után, hogy a marháik késő ősszel vagy a tél elején lelegelték a meleg évszakos növényeket. Mindig ügyelnek arra, hogy a biomasszájuk legalább hatvanöt százaléka megmaradjon. Ez a réteg megakadályozza a nedvesség elpárolgását, a széleróziót, és gátolja a gyomok növekedését is
Ma, a szélsőséges megosztottság, a virtuális valóság és a tények iránti elképesztő közöny korszakában a Brown’s Ranch példája világosan mutatja, hogy az egészséges, termékeny talaj iránti igény mindannyiunkat egyesíthet. A táplálék megtermelésében az égvilágon semmi virtuális nincs. Az ember nem élhet meg pixeleken. Testünknek táplálék kell, ami azt jelenti, hogy nem nélkülözhetjük a farmokat, ahol pedig egészséges talajra van szükség. Ha egészségesek akarunk lenni, egészséges talajban megtermelt egészséges élelmiszert kell fogyasztanunk – ilyen talaj pedig nem kémiai, hanem csakis biológiai úton keletkezik. Ha fel akarjuk számolni a megosztottságot, rugalmasak akarunk lenni, és lehetőségeket akarunk teremteni a gyermekeinknek, akkor legalul, a talajnál kell kezdenünk, és egyszerre mindig egy-egy növény- és állatfajt szem előtt tartva onnan lehet haladnunk felfelé.

Miután két éven át takarónövényeket vetettek, ennek a régi kaszálónak a földje bámulatos javulást mutat
A cikket gondolatébresztőnek szántam, amivel nem a szántás elleni kampány volt a célom. Ha csak néhányan elgondolkodnak a termesztéstechnológiájukon, a vízmegőrzésen, ha felébresztettük bárkiben is a talaja iránti kíváncsiságot és alázatot, akkor már megérte. A könyv még több online könyvkereskedésben is elérhető, de szerkesztőségünkhöz is fordulhatnak bizalommal, segítünk. És ezúton is köszönjük Szabó Lászlónak, a Tarkarét Biofarm és Bivalytenyészet tulajdonosának, hogy a könyv magyar kiadásának ügyét felkarolta.

 

 

• mezőgazdaság
• agrárium
• földművelés