A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa (HNT) a magyar szőlészet és borászat reprezentatív, országos illetékességű szakmai köztestülete, amelynek egyik önként vállalt feladata a környezetbarát termesztési és termelési technológiák bevezetésének előmozdítása. A szervezet minden olyan környezetvédelmi kezdeményezést támogat, amely a fenntartható szőlő- és bortermelés feltételeinek megteremtését segíti elő oly módon, hogy környezetvédelmi szabályok teljesítése ne okozzon gazdasági hátrányt a tagság részére. Az új magyar hulladékgazdálkodási szabályozás jelen formájában végrehajthatatlan, és komoly károkat okozhat az ágazatnak.

A HNT álláspontja szerint az új magyar hulladékgazdálkodási szabályozás (EPR/DRS) nem veszi figyelembe, hogy az üvegpalack a legkevésbé környezetszennyező csomagolóanyag, mivel végtelenszer újrahasznosítható, és akár évszázadok múlva is készíthető belőle üveg. A rendszer kontraproduktív, mivel a műanyagok felhasználásának ösztönzésével veszélyezteti a valós zöld célokat - derült ki a szervezet közleményéből. Mint írták, a szabályozás jelen formájában indokolatlanul gerjeszti az inflációt - a különböző díjtételek közül jelenleg csak a visszaváltási díj mértéke ismert, az összes többi díjtétel ismeretlen, így nem tudni, mennyi költség-, ezáltal (kereskedelmi árréssel és áfával növelten) fogyasztói árnövekedést fog eredményezni. A drágulás várhatóan további fogyasztáscsökkenéshez vezet, veszélyezteti a versenyképességet, ezáltal összességében bizonytalanná teszi az ágazat jövőjét. A szabályok gyakorlatba ültetése indokolatlan adminisztratív terheket jelent az ágazat szereplői számára (pl. havi adatszolgáltatás mellett kétféle negyedéves, valamint éves adatszolgáltatás). A túlzott adminisztrációs terhek bevezetése ráadásul ellentétes a kormányzat deregulációs programjával.

A HNT arra is felhívta a figyelmet, hogy a jogszabály további tárgyalásokat, módosításokat igényel, mivel ebben a formában az Európai Unió hagyományos bortermelő tagországai közül - akik még tárgyalnak Brüsszellel és a 2029-2030-as végső határidő felé tolják az előírásnak való megfelelést - csak Magyarországon vezették be, ezáltal versenyhátrány okoz az ágazat szereplői számára a bel- és külpiacokon egyaránt. Összességében még két tagországban van hasonló rendszer: Romániában és Horvátországban, a koncesszor pedig egy nonprofit társaság.

Az előző években elért könnyítéseket, így a jövedéki törvénybe (egyablakos ügyintézés és éves adatszolgáltatás bevezetése, nyilvántartási kötelezettség egyszerűsítése) és a környezetvédelmi termékdíj rendeletbe bekerült speciális szabályokat, valamint a reprezentációs adó esetén ebben az évben hozott módosítást az ágazat üdvözölte, a kiterjesztett gyártói felelősség (EPR) a szakmai egyeztetéseknek köszönhetően az ágazat tekintetében a tervezettnél kedvezőbb formában került a szabályozásra, azonban együttesen az EPR/DRS bevezetése jelentősen növeli az ágazat adminisztratív és pénzügyi terheit!

A bor mezőgazdasági termék, de az élelmiszeripari termékeknél is szigorúbb engedélyezési folyamat után kerülhet csak forgalomba: nyomonkövethetőség biztosítása a tőkétől a palackig, laborvizsgálat, érzékszervi vizsgálat, ez mind előfeltétele az értékesíthetőségnek. A kötelező visszaváltási rendszer (DRS) legfontosabb problémái az ágazat szereplőinek szemszögéből a következők:

• egy termék, azaz egy egyszerű borospalack regisztrációjához legalább 25 adatot kell megadnia MOHU és az auditorok (3 db) részére 3-3 db mintát kell küldeni, ami termékenként így 12 palackot jelent. (Vagyis ha van egy pincészet, aminek éves szinten 300 féle terméke van, annak minimum 7500 adatot kell rögzítenie regisztrációkor, és termékenként 12 palackot kell beküldenie az audithoz, ami összesen 3600 palackot jelent. Egy palack kiszerelve elérheti a 250 Ft-ot (üresen), a mintaszolgáltatás éves költsége ebben az esetben 900 ezer forint lesz, és a következő évjáratokkal ez ismétlődni fog.);
• minden terméket külön regisztrálni kell akkor is, ha ugyanolyan a csomagolása, csak a címkéje más (toleranciaszint egyelőre ismeretlen);
• ugyanazt a terméket újra kell regisztrálni, ha a csomagolása megváltozik, pl. más palackba kerül (ami a tavalyi bizonytalan üvegpalack-ellátási helyzetben gyakran megtörtént);
• a forgalomba hozatali eljárás időtartama (akár 60 nap) + címke készítés időigénye (min. 2 hét) + regisztráció időtartama (45 nap) - összesen akár 4 hónap; a könnyű gyümölcsös borokat 5-6 napon belül forgalomba kell hozni, ami sürgősségi forgalomba hozatali eljárással megoldható lenne, de a regisztráció időigénye mellett lehetetlen, ami azt jelentheti, hogy a szabályozás miatt a fogyasztó a kedvenc friss Irsai Olivér-jét vagy rozéját óborként vásárolja meg, ha így egyáltalán megvásárolja;
• új címkéket kell gyártani azoknál a termékeknél, amelyek korábban kerültek letöltésre és felcímkézésre, de még nem értékesítették őket (pl. nagyobb tételek esetén);
  a muzeális borok és a borversenyek eredményeit mutató matricák használhatóságának kérdése nem tisztázott.

A DRS rendszerbe bekerült többi italtermékkel szemben a borászati termékek forgalomba hozatali szabályai egyedülállóak, amit a jogalkotó nem vett figyelembe. A borok előzetes (analitikai és érzékszervi vizsgálattal járó) minősítési rendszere összefésülhetetlen a DRS jelenleg ismert szabályozásával.

A szőlő- és borágazat sajátosságaira nincsenek válaszok hiszen ellentétben a többi uniós tagországgal Magyarországon a szakmai szervezetek bevonására nem került sor a jogalkotás során!

A HNT álláspontja szerint a kötelező visszaváltási rendszer (DRS) szabályrendszere a jelenleg ismert formában végrehajthatatlan és közvetlenül a kis- és közepes bortermelők eltűnését, a nagy bortermelők esetén pedig a nyereség elvesztését jelenti. Mindez pedig a vidéki családok megélhetését veszélyezteti és vidéki munkahelyek elvesztését hozza magával.

• hulladékgazdálkodás
• veszteség
• bor