Évek óta pusztulnak az ültetvények a világ két legnagyobb narancsexportőr országában, de az idei krízis lehet az eddigi legnagyobb. Magyarországon két év alatt 79 százalékot drágult a narancslé, a fogyasztásunk ezért majdnem felével esett vissza. A szakma kétségbeesetten keresi a kiutat, és fontolgatják: törvénymódosítást kezdeményeznek, hogy a mandarinlével felütött lé is narancslé lehessen.

Egyszeri fogyasztóként nem feltétlenül jut el hozzánk a hír, de masszívan pusztulnak a világ legnagyobb narancsültetvényei. A gyümölcs és a dzsúsz drágulása miatt persze szívjuk a fogunkat, de az elmúlt évek inflációs vadulása után talán már beletörődtünk, hogy ez az élet rendje, az árak felszökése mögött húzódó okokat pedig kevéssé firtatjuk. Biztosan az energia- és üzemanyagárak miatt van, másoknak talán a klímaváltozás is beugrik, a narancsszívű választópolgároknak meg alighanem Brüsszel, meg a háborús inflációja.

A narancskrízis azonban létező és évről évre egyre súlyosbodó jelenség: az lenne a háborúk és a szállítmányozási kihívások nélkül is. Tavaly is írtunk már róla, azóta aztán még rosszabbra fordult a helyzet, olyannyira, hogy a gyümölcslégyártók és az őket képviselő szervezetek már azt keresik, hogyan lehetne felütni más citrusokkal a dzsúszt úgy, hogy ne kelljen bankot robbantani egy-egy dobozért, és ne is tűnjön fel, hogy amit iszunk, az már valójában nem is narancs.

Az ág is húzza

A narancslé legújabb kori vesszőfutása még a 2019–2020-as szezonban kezdődött, azóta egyre rosszabb minden. Akkor már hosszú ideje alapvető probléma volt a Kínából származó citruslevélbolha globális elterjedése, pontosabban az általa terjesztett narancszöldülés betegség – más néven sárga sárkánykór vagy huanglongbing – elharapózása, amelynek hatására a termés apró marad, bezöldül, megkeseredik és a földre hull. Erre a csapásra érkeztek aztán szélsőséges időjárási jelenségek, amelyek a legkeményebben a világ két legnagyobb narancstermesztő vidékét sújtották.

Az Egyesült Államok narancsközpontját, a dzsúsz alapjául szolgáló ipari gyümölcs 90 százalékát adó Floridát egymás után két hurrikán is feldúlta, a fák 10 százalékát kicsavarták a földből az ültetvényeken. A megmaradt növényeket 2022-ben hidegbetörések tépázták meg. Az épp csak lezárult szezonban a floridai ültetvények ugyan nem változtak ismét katasztrófa sújtotta övezetté, cserébe a világ legnagyobb ellátója, Brazília szenvedett óriási károkat.

Az ország két fő narancsállamát, São Paulót és Minas Geraist tavaly épp a déli félteke virágzási időszakában, szeptember–novemberben sújtotta a szokásosnál durvább hőség és szárazság – márpedig a brazil citrusövben az ültetvények 60 százalékát nem öntözik, így ki vannak téve a természetes csapadék ingadozásának. És ebben a két államban is komolyabban elharapóztak a citruslevélbolhák, becslések szerint az itteni ültetvényeknek már a 40 százaléka fertőzött lehet.

A két nagy narancsvidék termelés-visszaesése látványos. Florida két évtizede még évi 240 millió rekesz – egy rekesz 40,8 kilót nyom – narancslé-koncentrátumot gyártott, ma már csak évi 17 milliót. A helyére benyomuló és a globális elsőséget átvevő braziloknak olyan szinten sikerült feltekerni a termelésüket, hogy a világ békeidőben nagyjából 50 millió tonnás éves narancstermelésének (ebben a friss, egyben a boltokba kerülő gyümölcs és a lésűrítmény is benne van) 34 százaléka tőlük ered, a globális dzsúszexportnak pedig a 70 százalékát adják.

Mivel a többi nagy narancsország – Argentína, Izrael és Spanyolország – is szenved, ez az arány idén megmaradhat, de a százalék mögött megbúvó mennyiség nagyon nem. Brazília citrustermeléssel foglalkozó szövetsége, a Fundecitrus arra számít, hogy a 2024/25-ös termés mintegy negyedével fog elmaradni az egy évvel korábbitól, és 232 millió rekesz körül alakul majd a sűrítménykivitel. Ha bejön az előrejelzés, ez lesz a legkisebb brazil termés az 1988–1989-es szezon óta. Miközben már a 2023. július – 2024. áprilisi időszakban is 8,5 százalékkal zuhant be a brazil narancsléexport éves összevetésben, mert már az előző szezon is gyengébb termést hozott.

Az évi átlagos 7 milliárd liter narancsléhez viszonyítva összességében 1,7 milliárd liter csökkenés várható idén a narancslégyártásban, ami azt jelenti, hogy egy EU-állampolgárra átlagosan 4 literrel kevesebb narancslé jut majd, mint 2023-ban – helyezte ezt az egészet európai kontextusba lapunk megkeresésére a Sió-Eckes Kft. ügyvezető igazgatója, Mészáros Dezső.

A krízis a gyümölcs- és italpiacon is túlmutat. A narancslésűrítményt ugyanis nemcsak kortyolgatva – akár dzsúsz, akár a kisebb gyümölcstartalmú nektár, akár szénsavas üdítő formájában – fogyasztjuk, de a koncentrátumot egy csomó kozmetikum, tisztítószer és táplálékkiegészítő gyártásához is felhasználják. Ebből már kitalálható, mi következik: azok is megdrágulnak.

Egyre följebb az árkaptatón

A sorozatos csapások a narancsitalok java részének alapjául szolgáló fagyasztott narancssűrítmény árán is durván látszanak. A New York-i nemzetközi tőzsdén a határidős jegyzések a tavaly májusi – eleve magas – árakhoz képest is megduplázódtak a brazíliai hírekre, az előző hónap utolsó hetében már 4,95 dollár dollár per fonton (egy font 45 dekagrammot jelent) forgott a fagyasztott koncentrátum. Négy éve még 1,2-1,4 dollár volt a normális ár.

Enyhülést – árletörést – hozhatna, ha a gyümölcslégyártók az amúgy bevett gyakorlatnak megfelelően a korábban vásárolt és elraktározott sűrítménnyel pótolnák ki a most hiányzó lémennyiséget – ehhez a fogáshoz szoktak folyamodni akkor is, ha egy rosszabb szezon gyengébb ízminőségét kell feljavítani. Viszont a mixelésre most már nincs valódi lehetőségük, mert zsinórban három rossz éven vannak túl, így a készletek durván megcsappantak, és egyébként is, a fagyasztott koncentrátumot is csak két évig lehet felhasználni.

Belekevernének

„Ez krízis. Sohasem láttunk még ilyet, még a nagy elfagyások és nagy hurrikánok idején sem” – nyilatkozta a Financial Timesnak Kees Cools, a Nemzetközi Gyümölcs- és Zöldséglé Szövetség (International Fruit and Vegetable Juice Association, IFU) elnöke, aki szerint mostanra olyan mértékű hiány alakult ki, ami alapjaiban alakíthatja át a globális narancsléipart.

Cools szerint a hosszú távú megoldás az lehetne – ha nem akarunk belezavarni a termék „természetességébe és imidzsébe” –, hogy mandarinlével ütnék fel a narancsot, mivel a mandarinfák jobban dacolnak a környezeti hatásokkal. Az IFU éppen ezért azt fontolgatja, hogy elindít egy szabályozási folyamatot, amely megengedné, hogy a narancslé más citrusfélék levét is tartalmazza. Ehhez azonban előbb az ENSZ élelmiszer-előírásait kellene módosítani, majd utána az egyes nemzeti előírásokat.

Nem osztotta Cools véleményét a Rabobank vezető italpiaci elemzője. François Sonneville szerint, ha a mandarint bevonnák a narancslégyártásba, újabb költségek keletkeznének, már csak a szállítmányozásban is. „Rengeteg áru friss gyümölcsként tart a piacokra, és nem könnyű az áramlásukat a léipar felé eltéríteni. A friss piacokra tartó mandarinok feldolgozása logisztikai problémákhoz vezetne, mivel a brazíliai narancsfeldolgozó üzemeket a narancsültetvények közelében húzták fel” – idézte a The Guardian Sonneville-t. A Rabobank elemzője úgy látja, három járható út van. Az egyik, hogy a gyártók silányabb minőségű narancsalappal kezdenek el dolgozni, a másik, hogy egyéb gyümölcsök – alma, mangó, szőlő – levének bekeverésével új mixeket dobnak piacra, a harmadik út pedig, hogy még jobban megemelik a tiszta narancsdzsúsz árát.

A lehetséges megoldások közül a vegyes levek továbbterjedésére tette le a voksát a CNBC megkeresésére a Mintec kutatócég elemzője is. Harry Campbell arról beszélt, hogy a mixeknél sok gyártó a többi összetevőt fogja növelni a narancslé rovására, és szerinte ez a helyzet sokáig fennáll majd. A Sió-Eckes vezetője, Mészáros Dezső a mandarinos pótlásról fejtette ki lapunknak véleményét. Ő sincs meggyőződve arról, hogy a kiszemelt pótgyümölcs lenne a megoldás, mivel, mint rámutatott, a mandarin ára a narancséhoz hasonló ütemben nő, így ezt jelen pillanatban a Sió-Eckes nem látja reális alternatívának. Ők is keresik a lehetőségeket, amelyekkel esetlegesen enyhíthető a narancskrízis hatása a fogyasztóikra.

A klímaváltozással egyre szélsőségesebbé váló időjárási jelenségek – extrém szárazságok, extrém áradások – rövid távon legalábbis megoldhatatlanok, a citruszöldülés pedig jelen ismeretek szerint gyógyíthatatlan növénybetegség. Az egyetlen „gyógymódja”, ha a gazdák kivágják a beteg fákat, és újakat telepítenek helyettük – erre azonban a gazdák nem nagyon hajlandók, mert még a fertőzött termésben is akadhat pár elfogadható gyümölcs. Mészáros Dezső egy másik döntő szempontra mutatott rá: az újratelepítés után 4-5 év szükséges, amíg termőre fordulnak a területek. A természet azonban, úgy tűnik, olykor maga dob mentőövet:

Érdekesség, hogy Brazíliában pont az éghajlat szabadíthatja meg a termelőket a betegségtől. Újabban ugyan a két nagy termelő államban, São Paolo és Minas Gerais államokban is megjelent a zöldülés, de a Minas Geraisszal északról szomszédos Bahia állam klímája miatt ott nem képes megvetni a lábát, emiatt egyre több ültetvényt létesítenek ebben az államban – közölte lapunk megkeresésére Kocsis Márton, a FruitVeB Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács szakmai referense.

Lé helyett már a nyálunkat nyeljük

Annyira megőrültek már az árak, hogy a fogyasztói kereslet a narancslére a tavalyihoz képest ötödével csökkent, mondta a Rabobank-elemző Sonneville. Ugyanerre mutatott rá Mészáros is a Sió-Eckestől: Magyarországon 2024 első négy hónapjában a 100 százalékos narancsleveknél 79 százalékot emelkedett az átlagos árszínvonal 2022 azonos időszakához képest. Emellett a fogyasztás is jelentősen visszaesett ugyanezen időszakokat vizsgálva: az értékesített volumen 45,5 százalékot csökkent.

Mészáros elmondása szerint a drágulás miatt a Sió-Eckes már tavaly elkezdte tovább növelni működési hatékonyságát és a lehetőségeikhez mérten tovább optimalizálni folyamataikat, hogy a fogyasztók minél kevesebbet érezzenek meg a narancsválságból, de a brutális alapanyagár-emelésnek egy részét még így is kénytelenek az árakban érvényesíteni. Mint lapunkkal közölte, a fent vázolt folyamatok miatt sajnos további drágulásra lehet számítani.

Kocsis Márton pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a drágulást a hagyományosan narancsdzsúszmániás Egyesült Államok sem bírta már. „A narancslé még öt éve is filléres terméknek számított Amerikában. Az utóbbi 3-4 évben azonban körülbelül a 3-4-szeresére nőtt a nemzetközi kereskedelmi ár, a kiskerár pedig egyes szegmensekben akár ötszörös növekedést is mutatott. Nem véletlen, hogy még az Egyesült Államokban is az öt évvel korábbi szintnek a felére csökkent a narancslé fogyasztása. Az sem véletlen, hogy a hirtelen megdráguló alapanyagot egyre több gyümölcslével igyekeznek keverni, újabban zöldséglevekkel, például répa- vagy céklalével is.”

Mit jelent ez a magyar narancsnak?

Mivel Európában is csökken a narancslé fogyasztása, ez kihat a világkereskedelmi folyamatokra. A FruitVeB szakmai referense szerint az USA és Brazília – akik együtt a teljes globális dzsúszsűrítményexport 85 százalékát adják – egyre kevesebbet szállít Európába. Németországba például legalább 60-70 százalékkal kevesebb áru érkezik, mint négy éve.

Amikor arról érdeklődtünk, hogy a kieső tengerentúli mennyiséget honnan pótolhatnánk, Mészáros hangsúlyozta, hogy a floridai és a brazíliai ültetvényeken ipari narancs terem, amely a narancslé alapanyagául szolgáló narancskoncentrátumot is biztosítja, a magyarországi szükségleteket gyakorlatilag 100 százalékban ez a terület fedezi. Ezzel szemben az európai, illetve az afrikai termőterületeken a friss piacra szánt narancs terem, ami tehát nem ipari alapanyag – így a Sió-Eckes nem látja jelen pillanatban reálisnak a narancslégyártáshoz szükséges igények ezen forrásokból történő fedezését. Az esetleges új beszerzési lehetőségek felkutatásán dolgozik az egész piac, ám – mivel a teljes amerikai területet érinti a válság – egyelőre sajnos nem körvonalazódik középtávon valódi megoldás a narancskoncentrátum-import diverzifikációjára.

Kocsis viszont rámutatott néhány fejleményre, amelyek váratlanul valamelyest átrendezhetik a viszonyokat az európai termelők között messze a legnagyobb spanyolországi, valamint az egyiptomi és a török társaságoknál, amelyek tehát elsősorban friss gyümölcsöt, és nem fagyasztott koncentrátumot exportálnak.

Régóta tartja magát az a mondás, hogy Európa nagyon szereti a spanyol narancsot, csak fizetni nem szeret érte. És az egyiptomi termelők is filléreket kaptak csak az idei, egyébként bőséges termésükért – ők az egyiptomi font leértékelődése miatt. Így nem lenne váratlan fejlemény, ha valamelyik mediterrán ország komolyabban ráállna a feldolgozásra.

Az idei évben Európában a friss narancs piacán, amire a FruitVeB jobban rálát, egyértelműen brutális túlkínálat volt – főleg a Vörös-tengeren átvezető útvonalak lezárása miatt. „Annak következtében az egyiptomi narancsot nem lehet Ázsiába exportálni, így ennek nagy része Európában marad” – mondta Kocsis.

A FruitVeB szakmai referense arra is felhívta a figyelmet, hogy a narancskrízis többszörös áttételen, a globális kereslet növekedésén keresztül kedvezően alakíthatja a magyar és a lengyel léalmából készülő sűrítmény árát is, hiszen az almalé-koncentrátum a narancslésűrítmény első számú helyettesítő terméke. Kocsis szerint viszont még ebben az esetben is további tényezőktől függ a helyzet: az almalé ára leginkább a lengyel almaterméstől, amivel kapcsolatban egyelőre az idén nem túl kedvezők a kilátások az április végi fagyok miatt. Szerinte ugyanakkor egyelőre korai lenne bármilyen jóslásba bocsátkozni, még a lengyelek sem tudják pontosan, mekkorák a károk.

• narancs
• narancslé
• drágulás