Rybaltovszki Péter több mint egy év nemzetközi kutatómunka és felkészülés után 2017-ben elkezdte megvalósítani egy régi, de elég kockázatos elképzelését: Leányvár határában 50 hektáron vadrózsát telepített. Egy évvel később további 100 hektárral bővítette az ültetvényt. A vállalkozó, a Herbafarm Kft. tulajdonosa az előző években főleg szurokfűvel (oregánóval) foglalkozott, de akkoriban mér egy ideje profilváltásban gondolkodott.

Az első csipkebogyó termést leghamarabb az ültetés utáni harmadik évben, vagyis a 2020-as és a 2021 szezonban lehetett learatni, addig a projekt csak vitte a pénzt. Az ültetvényt úgy kellett gondozni, hogy a termesztésnek tulajdonképpen a mai napig nincs igazán jól kikísérletezett, bejáratott technológiája.

A teákba, szörpökbe, esetleg lekvárba tett csipkebogyó alapanyaga a közelmúltig döntő részben úgy került a feldolgozó üzemekbe, hogy a vadon termett gyümölcsöt jellemzően a gyűjtéssel foglalkozó családok szállították be a felvásárlóknak. A termesztéssel való kísérletezés általában csak egy-egy agrárkutató szerelemgyerek projektje volt, kis méretekben. A jellemző beszerzési forrás így sokáig a vadon termő növény volt, de még ha termesztésbe vonták is, megmaradt a kézi szedés módszere.

Mára azonban ez a modell üzletileg tarthatatlanná vált. Míg a rendszerváltás előtt a gyógynövények szedését a döntően állami tulajdonban lévő földek határában megengedték-elnézték, a vadon termő csipkebokrok jelentős része már jó ideje olyan magántulajdonban lévő területen van, ahol a tulajdonos nem feltétlenül szeretne portyázó-gyűjtögető családokat látni.

Ennél jóval fontosabb azonban, hogy maga a gyűjtés sem kifizetődő már. Ahogy az például a málnával és a szederrel is történt Magyarországon, a legtöbb helyen szépen lassan elfogytak azok az emberek, akik hajlandóak leszedni a termést. A közeli gyárak felszívják a munkaerőt, egy légkondicionált csarnokban sokszor még szalag mellett is kényelmesebb a munka, mint a határban gyógynövényeket szedni, hőségben, csalánosban, szúnyogosban. Az üzemekben magasabb és kiszámíthatóbb a fizetés is.

A csipkebogyót és a hasonló gyógynövényeket ezért termesztésbe kell vonni, de mára oda is eljutottunk, hogy üzletileg önmagában már ez sem elég. A profithoz megfelelően nagy méret, és az is szükséges, hogy a szedést és a feldolgozást a lehető legnagyobb mértékben gépesítsék. A munkaerő probléma ugyanis a termesztéssel nem szűnik meg, a szedésre így is nehéz embert találni, és gyakorlatilag lehetetlen őket úgy megfizetni, hogy az versenyképes legyen a közeli gyárak béreivel.

Mivel azonban gyógynövények iránt Magyarországon is és nemzetközileg is nagy, sőt egyre nagyobb kereslet mutatkozik, jó üzletet tud csinálni az, aki a gépesítést meg tudja oldani, és az ellátás folyamatosságát is nyújtani tudja hozzá. Ez az, amivel a Herbafarm próbálkozik.

A 150 hektáros ültetvény a tulajdonos elmondása szerint ma a legnagyobb olyan egybefüggő magyarországi farm, ahol a termést valóban le is szedik, és fel is dolgozzák. (Előfordul ugyanis, hogy a termesztésbe egy-egy gazda azért fog bele, mert épp arra lehet támogatást felvenni, de sok esetben a termés végül nem hasznosul, ezeket a farmokat most nem számoljuk bele a képletbe.)

A csipkebogyó termesztése önmagában nem nagy dolog, a betakarítás és a feldolgozás teljes gépesítése, illetve a folyamatos árualap megteremtése viszont rendkívül sok fejlesztést igényel – mondja Rybaltovszki Péter.

A Herbafarm az elmúlt években tipikusan „trial and error”, azaz próba és hiba üzemmódban volt kénytelen működni, rengeteg kísérletezés és egyedi gépfejlesztés kellett ahhoz, hogy minimális emberi munkaerő alkalmazásával tudják lerázni és összegyűjteni a csipkebogyót. Mivel nagyrészt ismeretlen terepen jártak, sok esetben a zsákutcákba is be kellett menniük, az elméletben jól kitalált technológiai megoldások a gyakorlatban nem mindig működtek.

A feldolgozás vége ma a por alaktól kezdve a mag és a gyümölcshús szétválasztásáig, vagy a tisztán darabos gyümölcshúsig gyakorlatilag bármi lehet, és a cég eljutott oda, hogy folyamatosan tudja szállítani az összes verziót. A hektikusan változó vadon termés és szedés helyett így eljutottak az élelmiszeripar számára is jobban értelmezhető kiszámíthatóságig.

Mivel a Herbafarm a saját maga által fejlesztett technológiájából él, ennek részleteit üzleti titokként is kezeli. Másrészt azonban azt sem hozza teljesen nyilvánosságra, hogy mekkora üzlet van a tevékenységében. Rybaltovszki Péter az agrárvállalkozása mellett ugyanis adóoptimalizálással foglalkozó ügyvéd is egyben, a Herbafarm pedig egy adóoptimalizált cégcsoport része. Az alábbi grafikon a cég éves árbevételét és eredményét mutatja meg, de ezekből az adatokból nem lehet pontosabban következtetni a csipkebogyó-termesztés és forgalmazás eredményességére.

Ahogy Rybaltovszki Péter magyarázza, erre a piacra a belépési küszöb mindenesetre elég magas, mert tapasztalatai szerint kis méretben lehetetlen versenyképes áron termelni a csipkebogyót.

Biztos vagyok benne, hogy ha kisebb ültetvényekkel próbálkoznak a gazdák, akkor nem tudnak olyan áron beszállítani, hogy megérje ebbe belevágni – mondja a cégtulajdonos.

Szerinte az üzleti tervezésnél a számolás csak úgy jön ki, ha 600 millió és 1 milliárd forint közötti befektetéssel számol valaki, és még a technológiát is érti.

A csipkebogyó vevői egyébként főleg nagy élelmiszeripari feldolgozó üzemek, és a termést legtöbbször tea alapanyagnak használják. Ritkább végtermék a lekvár és az étrend-kiegészítő tabletta, de a csipkebogyót egyébként a kozmetikai iparban is használni lehet. Amennyiben csak a termés húsát veszik meg, a visszamaradó magot le lehet sajtolni. Az ebből származó olajra is nagy kereslet van, de még a sajtolási maradék, vagyis a pogácsa sem megy veszendőbe, azt felvásárolják az állateledel gyártók. Jó szervezéssel tehát a termés szinte 100 százalékban értékesíthető.

Van azonban egy olyan probléma, amely általánosságban a gyógynövényekre igaz: hiába van meg a termesztésben a mennyiségi kiszámíthatóság, magának a termésnek a konkrét összetétele nagyon hektikus és heterogén. Azért, mert nincsenek nemesítve olyan termeszthető fajták, amelyek olyan egyedi gyümölcsöt ereményeznének, amely például az étrend-kiegészítőknek vagy a kozmetikai iparnak különösen alkalmas alapanyagot biztosítanának. Nem lehet ma még kifejezetten olyan csipkebogyót termeszteni, amelyben mondjuk különösen sok a C-vitamin vagy sok a flavonoid tartalom, de nem lehet külön termeszteni húsosabb vagy édesebb verziókat sem, amely például a lekvárnak jobb alapanyaga lehetne. Ebből a szempontból még mindig egyfajta vad növényről beszélhetünk.

Mindenesetre üzleti szempontból a csipkebogyót Rybaltovszki Péter csak az első lépésnek tekinti a gyógynövények szinte kimeríthetetlenül változatos piacán. A termesztéssel kapcsolatos alapvetés ugyanis majdnem minden esetben ugyanaz: amennyiben a termesztést megfelelően nagy mennyiségben, maximálisan gépesítve és állandó minőségben végzik, akkor számos más növényből is jó árualapot lehet képezni.

Márpedig a kereslet várhatóan egyre nagyobb lesz, az élelmiszeripari cégeknek egyre több, megbízható forrásból származó és kiszámíthatóan szállított alapanyagra lesz szüksége.

Rengeteg lehetőség van, borókából például manapság bármennyit el lehetne adni, olyan nagy keresletet generál a gin divatja – mondja a cégtulajdonos.

A csipkebogyóval szerzett tapasztalatok alapján a Herbafarmot végső soron egy olyan céggé szeretné fejleszteni, amely töbféle növénnyel is foglalkozik, értékét elsősorban a technológiai háttértudás adja, és magasan képzett alkalmazottakat állandó jelleggel, azaz nem idénymunkásként foglalkoztat.

 

 

• csipkebogyó
• ültetvény
• Leányvár