Életkörülmények változása az országon belül
A szomorú hazai kilátások szempontjából nem közömbös, hogy az orvosok lakosságarányos száma meglehetősen alacsony.
Az országos statisztikák időnként hatalmas regionális eltéréseket fednek el, ezért nagyon fontosak az olyan adatgyűjtések, amelyek révén azokon belül egy-egy térséget részletesebben is jellemezhetünk. Az Eurostat nemrégiben közzétett regionális évkönyvéből kiderül például, hogy noha általában is jellemző az uniós országokban, hogy a fővárosokban és környékein idősebb korukban szülnek a nők, a központi régió és az azon kívüli részek közötti különbség e tekintetben kifejezetten hangsúlyos a kelet-európai országokban: Romániában, Magyarországon és Szlovákiában az országos átlagokhoz képest 2,2-2,3 évvel magasabb a fővárosokban szüléskor mért medián életkor. (Amelynél ugyanannyian szülnek fiatalabban, mint idősebb korban.)
A posztszocialista országokban tehát kevésbé egyöntetű a gyerekvállalás idejének kitolódása, ezekben az országokban jellemzően a fővárosi anyák kora éri el szüléskor a 31,4 évnél húzódó uniós mediánt, amit jól szemléltet Magyarország esete is az alábbi térképen.
Budapesttel szemben a másik szélsőség Észak-Magyarország, ahol nem csak a szüléskori életkor kifejezetten alacsony uniós összehasonlításban (a 240 köztes méretű uniós közigazgatási egység* közül mindössze 12, zömmel bolgár és román térségben rögzítettek az észak-magyarországinál alacsonyabb adatot), hanem a születéskor várható élettartam is. Az egészségügyi szolgáltatások minőségével, a társadalmi, gazdasági, kulturális és éghajlati körülményekkel is összefüggő mutató értéke Észak-Magyarországon 74,5 év, ami több, mint négy évvel marad el a Budapesten mért értéktől, továbbá az EU területén mindössze egy romániai és egy bolgár térség jellemezhető az itteninél is kedvezőtlenebb életkilátásokkal.
A várható élettartam szempontjából sajnos egy másik magyar régióban, az Észak-Alföldön se sokkal jobb a helyzet: ugyan az itt születettek átlagosan egy évvel hosszabb életre számíthatnak a statisztikák szerint, még a 75,5 éves érték is olyan alacsonynak számít uniós összehasonlításban, hogy csak nyolc – zömmel szintén bolgár és román – régió adatait múlja felül. A budapesti 78,7 éves adat is évekkel elmarad az uniós átlagtól, amely 81,1 év volt 2017 és 2019 között.
A viszonylag szomorú magyarországi kilátások szempontjából vélhetően nem közömbös, hogy az orvosok lakosságarányos száma több régióban is meglehetősen alacsony: míg az Európai Unióban százezer lakosra átlagosan 382 orvos jut, addig például a már sokat emlegetett Észak-Magyarországon mindössze 239. Budapest ugyan kiemelkedő ebből a szempontból, de a fővárosi ellátórendszer fejlettsége helyett inkább az ország Budapest-központúságára utal.
Az éles területi különbségek a halálozási rátát nézve is megmutatkoznak: az Észak-Magyarország, Észak- és Dél-Alföld alkotta nagyrégió* a legmagasabb standardizált halálozási arányszámmal jellemezhető európai térségekhez tartozik, vagyis a térségenként különböző korstruktúrából eredő eltéréseket kiszűrve ebben a régióban kiugró a százezer lakosra jutó halálesetek száma az Európai Unióban. Magyar viszonylatban a budapesti mortalitás viszonylag alacsony, azonban az itteni ráta is jelentősen meghaladja az uniós átlagot, ami 2016-ban 999 haláleset volt százezer személyenként.
A szív- és érrendszeri megbetegedések okozta halálozás gyakoriságát nézve is kiemelkedők Budapest kivételével a magyar, illetve a román és a bolgár régiók.
Az ország keleti, északkeleti részeit jellemző kedvezőtlen demográfiai mutatók hátterében jórészt továbbra is a kedvezőtlen társadalmi és gazdasági tényezők állnak. Budapest viszonylag kivételes helyzetét az országon belül például az is magyarázza, hogy a fővárosban élő fiatalok uniós összehasonlításban is kivételesen képzettek, miközben az egy főre jutó GDP-t nézve az Alföld és Észak nagyrégió gazdasági fejlettsége az európai átlag kétharmadát sem éri el. Némi bizakodásra ad okot, hogy a szakképzett pályakezdők munkaerőpiaci kilátásai országszerte kedvezők, igaz, e tekintetben is valamelyest megmutatkozik az északkeleti országrész hátránya, ahol az iskolarendszer korai elhagyása is elterjedt jelenség, nemcsak magyarországi, hanem uniós összehasonlításban is.