Az evolúció során az emberi test fokozatosan alakult át a leszármazások végtelen során keresztül, míg kialakult a mai formája. Az embrionális fejlődés azonban felidézi ezt a hosszú utat, s olykor egészen különös testrészek is megjelennek a magzatban. Például egykor volt gyíkok tervrajza is ott lapul bennünk.

Az evolúciós biológusok egy csoportja, Rui Diogo vezetésével a Development tudományos folyóiratban tanulmányttett közzé az atavisztikus végtagizmokról. A washingtoni Howard Egyetem kutatói szerint ismert, hogy ezek az izmok számos olyan állatban megtalálhatók, amelyeknek végtagjaik vannak, de hiányoznak a kifejlődött emberekben. Valójában az emberben is kialakulnak a magzati korban, de a születés előtt mégis eltűnnek. Bármilyen meglepő, de közülük néhány, például az úgynevezett dorsometakarpális izmok, több mint 250 millió évvel ezelőtt eltűntek, amikor a szinapszid hüllőkből kialakultak az emlősök. (A titokzatos izmokról észült felvétel itt látható.) Ez az izomcsoport, azonban nem tűnt el a világból, többek között a gyíkok és a szalamandrák ma is használják őket.

A vizsgálatok szerint mind a kézben, mind a lábban a terhesség körülbelül 7-ik hetében kialakult 30 izom egyharmada beleolvad más izmokba, vagy teljesen eltűnik a 13-ik hétre. Ez a drámai csökkenés párhuzamos az evolúciós eseményekkel, és alátámasztja azt az elméletet, hogy evolúcióhoz hasonlóan a prenatális fejlődésünkben is mind összetettebbé válunk, és anatómiai struktúrák, például az izmok folyamatosan alakulnak ki a korábban létrejött izmok szétválásával. Ezek az új eredmények pontosabban megmutatják a végtagjaink fejlődését az ősidők óta, valamint többet mondanak el az emberi felépítés variációiról és patológiájáról, mivel az atavisztikus izmokat gyakran ritka variációkként találják meg az egyes embereknél, vagy veleszületett rendellenességként bukkannak rájuk.

A farokkal született kislány

Az egyik legszembetűnőbb atavizmus a valódi emberi farok megjelenése. Ez egy igen ritka esemény, amely kevesebb, mint 40 alkalommal bukkant fel eddig az orvosi irodalomban. Ezek közül is mindössze egyetlen valódi farokkal született csecsemő esetét dokumentálták körültekintően. A 3 hónapos kislánynak 11 cm hosszú farka volt, amelyet műtéti úton sikeresen eltávolítottak. Az emberi embrióknak általában a születésük előtt van farkuk, de az születésig eltűnik a programozott sejthalál miatt. A genetikai kutatások legújabb eredményei szerint azonban az evolúció során elvesztett szervek többségének "tervrajza" még megvan bennünk, így az ősi szervek, például a farok megjelenése a kikapcsolt, de ritkán véletlenül aktiválódott gének expressziójának eredménye lehet.

A darwinista evolúciós elméletet erősen megtámogatják ezek a "fejlődési rendellenességek", hiszen arra utalnak, hogy a fajok az idők során az ősöktől kiinduló módosulásokkal történő leszármazással érik el aktuális megjelenésüket. Például a struccoknak és más röpképtelen madaraknak funkciójukat vesztett szárnyaik vannak, míg a bálnáknak és delfineknek nincs hátsó végtagjuk, de embrióikban nem így indul a fejlődés, csak megszakítják azt. Az embereknek is vannak ilyen vesztigiális szervei, például a valaha a fülünket mozgató izmok vagy a bölcsességfog. De az emberi embriókban is megjelennek átmenetileg ezt az atavisztikus struktúrák. Korábban az atavisztikus izmokat és csontokat nehéz egyértelműen megjeleníteni, és a modern tankönyvekben megjelenő képek elsősorban évtizedek óta végzett elemzéseken alapulnak.

Mindent látó szemek

A technológia fejlődésével azonban kiváló minőségű 3D-s képek készíthetők az emberi embriókról és magzatokról - írja a Phys.org tudományos portál. Az említett tanulmány ilyen képeken mutatják be és elemzik részletesen az emberi kar- és lábizmok fejlődését. Így sikerült leleplezni számos atavisztikus izom átmeneti jelenlétét. Rui Diogo erről a következőket mondta: "Régebben ezt a technikát arra használtuk, hogy jobban megértetsük a halak, békák, csirke és egerek korai fejlődését. De ezek az új módszerek azt is lehetővé teszik, hogy az emberi fejlődés sokkal részletesebben megfigyelhető legyen. Így sikerült megfigyelnünk olyan izmokat, amelyeket még soha nem írtak le az emberi prenatális fejlődésben, és néhányat az atavisztikus izmok közül is megfigyeltünk 11,5 hetes magzatokban is, ami feltűnően késői időpont a fejlődési atavizmusban."

https://www.bbc.com/news/health-49876827 A modern kor gyorsabban változtatta meg az embert, mint korábban bármikor: az orvostudomány és a technológia nem állította meg, hanem felgyorsította az evolúciót - állapította meg Philipp Mitteröcker bécsi biológus. Tanulmánya szerint a gyógyszerekkel és a kezelésekkel az ember hatályon kívül helyezett olyan évmilliók alatt kialakult egyensúlyi állapotokat, amelyek határt szabtak az evolúció egymásnak ellentmondó szelekciós nyomásának és kompromisszumokat eredményeztek. Részletek!

A kutató szerint néhány atavisztikus izom ritkán fordul elő felnőttekben, akár anatómiai variációkként - anélkül, hogy észrevehető hatással lenne az egészséges egyénre -, akár veleszületett rendellenességek eredményeként. Ez megerősíti azt az elképzelést, hogy mind az izomváltozatok, mind a patológiákkapcsolatban lehetnek az embrionális fejlődés késleltetett vagy leállított állapotával. Ez az atavisztikus végtagizmok esetében az izom apoptózisának késleltetését vagy csökkentését jelenti, és segít megmagyarázni, hogy ezek az izmok miért találhatók meg időnként felnőtt emberekben is.

Elvész, ami nem szükséges

A tudósok számára az volt a nagy kérdés, hogy ezek az atavisztikus izmok (amelyek az emberben legrégebbről visszamaradt szervek között vannak) miért maradtak fent egyáltalán. A biológusok úgy gondolják, hogy ez az a fejlődési lépés, amely az emberi hüvelykujjatolyan kifinomulttá teszi. A hüvelyk - a többi ujjhoz képest - extra izmokat használ. Rui Diogo szerint azoknál azért nem maradtak ezek fent, mert nem volt rájuk szükségünk. De a magzati fejlődés során talán a szervezetnek egyszerűbb az egész izomréteget egyszerre kifejleszteni, majd a felesleget veszni hagyni.

Sergio Almécija, az az Amerikai Természettudományi Múzeum antropológusa a BBC-nek elmondta, hogy a mostani eredmények ugyan mélyebben bemutatják az emberi fejlődést, de sok kérdést vetnek fel. Most már pontosan elképzelhetjük, hogy a fejlődésünk során bizonyos struktúrák pontosan mikor jelennek meg és tűnnek el, de nem tudjuk, hogy mit találunk majd, ha az egész emberi testet ilyen részletesen megvizsgáljuk a fejlődése során. Azt sem ismerjük, hogy mi okozza az egyes struktúrák eltűnését, majd újra megjelenését? Azt már láthatjuk, hogy mi és hogyan történik, de nem tudjuk, hogy miért?

• evolúció
• atavizmus
• törzsfejlődés
• patológia