A szőlőültetvények metszése alapvető termesztéstechnológiai művelet, melyet kézzel vagy gépesítve, de minden ültetvényben elvégzünk. Az előmetszéssel megkönnyíthetjük a metszést végzők munkáját és lerövidíthetjük az erre fordított időt.
Az ültetvényszerkezet elemeitől, a parcella méretétől és természetesen az anyagi kereteinktől függően előmetsző gépek segíthetik a feladat gyors elvégzését. Használatukkal egyszerűsödik a fitotechnikai műveletek első lépése, de bekerülési és üzemeltetési költségeik elgondolkodtathatnak minket használatukról.

A metszés a szőlőtermesztés egyik legfontosabb termesztéstechnológiai művelete, hiszen ennek elvégzésével tartjuk fent a választott tőkeművelésmódot, szabályozzuk a tőkék vegetatív és generatív egyensúlyát, illetve alakítjuk a termés minőségét. Megfelelő módon és időben történő elvégzése befolyással van a tőke egészségi állapotára, de kihat az év további részében végzett beavatkozásokra is. Időigényes feladat, ahol a kellő szakértelem hiánya gazdálkodásunk egészét károsíthatja. A képzett munkaerő egyre nagyobb hiányával szemben jelenthet megoldást az előmetszés, ahol a vesszők nagy tömegét különösebb tervezés nélkül eltávolítjuk. Ezt követően a főmetszés során állítjuk be a végleges rügyterhelést, immár nagyobb szakértelemmel, miközben időnket és energiánkat nem köti le a huzalpárok között ragaszkodó venyigék tömege.

A szőlő előmetszése nem újszerű gondolat és a fellelhető szakirodalomban, több esetben heves „tollharcok” tárgya volt. Mielőtt az előmetszés munkaszervezési előnyeit figyelembe vették volna, elvégzésének gyakran elsődleges oka az volt, hogy legyen mivel fűteni a kemencét. A nagy vesszőtömeget levágták, majd később újra visszatértek a tőkékhez. Mások azért végezték, hogy az új telepítésekhez időben meg tudják szedni a szaporítóanyagot, illetve a téli, rossz idő alatt is legyen mivel foglalkozni: vagyis készültek a dugványok.

A fő cél persze a metszés gyorsítása, egyszerűsítése és a termésképzés fokozása volt. Előbbi célból azért végezték, mert a fejművelésű tőkéket egyedi támasz mellett nevelve csak úgy lehetett megfelelően metszeni, ha a karóhoz 2-3 helyen is rögzített egykori lombozatot a metszők előtt haladva eltávolították.

Ennek módja az volt, hogy a vesszőket egységes magasságban átvágták, majd a karóról felfelé lehúzták a köteget. Így az egy tőke metszésére fordított idő lerövidült, vagyis kevesebb jól képzett metsző is elegendő volt. Ne feledjük, hogy szőlőtermesztésünk több ezer éves múltra tekint vissza, és a nyugodt békés időszakokat sajnos nem egyszer háborúk szakították meg. Ezekben az időkben kevés metszéshez értő maradt, ezért az előmetszés ezekben a korokban igen nagy jelentőséggel bírt.
Az előmetszés tovább finomodott, amikor már egyéb célok is előtérbe kerültek. A nagy birtokméretek esetén a fejművelésű takart tőkék metszése akár a májusba is belenyúlt. Előmetszés hiányában ilyen későn nagyszámú rügy (feleslegesen) fakadt volna, és csak elvonta volna a tápanyagokat. De nem csupán a rendelkezésre álló erőforrásokkal kívántak megfelelően gazdálkodni, hiszen az előmetszéstől a meghagyott rügyek korábbi fakadása révén a vegetációs idő hosszabbítását is várták. A takarás felett 1-2, néha 2-3 rügyre metszettek vissza. A nyitás után a metszés így egyszerűsödött, de mégis maradt lehetőség áttekinteni, hogy melyik rügy hagyható meg, hiszen mind a fagy, mind a takarás alatti bepállás okozhatott rügypusztulást.

A számos borvidékünkön, ahol a fejművelést szálvesszős metszéssel folytatták, az előmetszést leginkább elhagyták, hogy legyen miből kiválasztani a hosszú metszési elemet.
A kor előrehaladtával a praktikus megoldásból a termesztéstechnológia egyik fontos eleme lett, hiszen a nagy táblaméretek és a nagyüzemi művelésmódok bevezetése után a minél hatékonyabb művelés vált elsődlegessé.

Az ültetvények előmetszését több módon végezhetjük: metszőollóval, gépi ollóval, ágvágó ollóval vagy előmetsző géppel. Hatékonyságuk természetesen eltérő.

Nem mai találmány

A Kostka László által bemutatott művelési rendszernek is fontos eleme volt az előmetszés. Mint írja: „Metszési módomat a következőkben foglalom össze: A szőlővenyigét 45-50 cm. magasságban lekurtitjuk, azaz 40-50 cm. magas csapok maradnak. Ezen kurtitást ősztől kezdve egészen a szőlőnedvkeringés megindulásáig hajthatjuk végre; minél előbb hajtjuk ezt a műveletet végre annál jobban be fog száradni a metszés felülete, azon a szőlő nedve nem tódulhat ki. A lekurtitott tőkékről nyitás után a felesleges részek azonnal eltávolitandók. A tőkéken lehetőleg csak uj vesszőket hagyjunk meg.”

Kézi előmetszés

A kézzel végzett előmetszést gyakorlatilag az összes művelésmódnál alkalmazhatjuk, de van néhány eset, amikor kifejezetten erre kell hagyatkoznunk. A szálvesszős metszésmódok esetén a gépesítés akadályokba ütközik (erről bővebben néhány sorral lejjebb írunk), ezért ilyenkor a gépi olló vagy a karos olló lehet hatékony megoldás. Az ültetvény kondíciójától függően 2-4 metszőre 1 előmetszőt számolva hatékony munkavégzés érhető el. Az előmetszők elvágják a tavaly meghagyott szálvessző alapi részét és esetleg még egyszer átvágják azt, emellett lemetszik a meghagyásra biztosan alkalmatlan vesszőket. Ezt követően a főmetszést végzőknek már csak a vesszők huzalpárok közül való eltávolításával és a meghagyott metszési elem(ek) feltisztításával kell foglalkozniuk.

Gépi előmetszés

Az előmetsző gépek piacán végignézve számos megoldás közül választhatunk, ahol a határt az ültetvényszerkezet és természetesen az anyagi lehetőségeink befolyásolják. A hazai ültetvényekben leggyakrabban egymás felé forgó vágótárcsák végzik a metszést, melyek egy kereten helyezkednek el a munkagép elején.

A keret méretének megválasztása és a vágótárcsák száma határozza meg, hogy a vesszők mekkora hányadát vágjuk le, valamint azt, hogy a venyigét mekkora darabokra aprítjuk.

A több tárcsával szerelt eszköz a vesszők szinte teljes tömegét eltávolítja, ezzel szemben ha csak a keret felső részén helyezzük ez a tárcsákat vagy kisebb kerettel dolgozunk, lehetőségünk van hosszabb elemek meghagyására. Előbbi a rövidcsapos (pl. alacsony kordon), utóbbi a szálvesszős művelésmódok (pl. ernyő vagy Guyot) esetén lehet eredményes. A vágás során az oszlopok mentén a vesszők bizonyos százaléka a tőkén marad, hiszen a vágótárcsáknak szét kell nyílniuk az ültetvényszerkezeti elem elkerülése végett. Ezt a gépkezelő vagy manuálisan irányítja, vagy automata érzékelő nyitja a tárcsákat.
Minthogy a kézzel végzett előmetszésnek nincs gyakorlati akadálya, ezért a gépi előmetszés feltételeit vesszük sorra. A fiziografikus tényezők közül egyértelműen a lejtőszög az, ami a gépesíthetőséget meghatározza függetlenül attól, hogy a sorok hegy-völgy irányúak vagy a szintvonallal párhuzamosan futnak.

Bizonyos lejtőszög felett a gépesítés korlátokba ütközik, és csak kézi munkaerő révén végezhetjük el a tőkék előmetszését.
Az ültetvényszerkezet szintén befolyásoló tényező. Az egyedi támaszos művelésmódok esetén szintén nincs lehetőségünk géppel kiváltani az előmetszők munkáját. Ezzel szemben a lombfal vagy lombsátor kialakítása alkalmat ad az előmetsző gép használatára. Ezek alapján a művelésmódok tekintetében érthető, hogy a támasz mellett művelt fej és bak sem alkalmas a mechanikus előmetszésre.

A gépi előmetszésre leginkább a kordonművelésű ültetvények alkalmasak, hiszen ezek esetén azonos magasságban átvághatjuk a vesszőket, majd kézzel alakítjuk ki a végleges rügyszámú metszési elemeket. Ez persze nem jelenti azt, hogy szálvesszős művelésmódok esetén, például az ernyő- vagy Guyot művelésnél ne lenne lehetőségünk a gépesítésre, mindössze nagyobb vágási magasságot kell beállítani, és csak a lombozat felső részében tudunk előmetszeni. Ez érthető, hiszen a 10-12 rügyes metszési elemek csak úgy hagyhatóak meg, ha szinte az egész lombozat, a felső huzalpárig sértetlen.
Az ültetvény műszaki állapota olyan tényező, amit a gépesítésnél nem hagyhatunk figyelmen kívül.

A huzalok feszessége nagyban befolyásolja a gépek hatékonyságát. A laza, logó huzalok beleakadnak a gépbe, ami rontja a támberendezés állapotát, és a gépkezelőnek pluszmunkát ad.
Az év közben elvégzett fitotechnikai műveletek nagyban segíthetik az előmetsző gép munkáját. Megfelelően befűzött hajtásokkal, időben elvégzett csonkázással biztosíthatjuk, hogy a hajtások közel függőlegesen helyezkedjenek el. A csonkázás elhagyásával a hajtások a felső huzalpár mentén, vagy a lombozatban vízszintesen futnak. Ezek metszése, aprítása nem hatékony, így ott maradva sok pluszfeladat hárul a főmetszést végzőkre. A fajta nem elsődleges meghatározója a gépesítésnek, de befolyásolja annak hatékonyságát. Azoknál a fajtáknál (például Irsai Olivér), ahol a hajtások vízszintes irányba növekednek és elfekszenek a sor hosszában, nehezebb a hatékony gépi előmetszés.

Az előmetszés nagy előnye, hogy megkönnyíti a metszés szakszerű és hatékony elvégzését. A művelet gépesítésével lehetőségünk van jelentősen lerövidíteni a metszés idejét, de a kézi előmetszés is hozzájárul az ültetvények terhelésének gyorsabb beállításához.

• szőlő
• metszés
• előmetszés