Így lehet szétlopni egy országot
Isabel dos Santos, Afrika leggazdagabb nője: „A sajtóban hercegnőnek hívnak."
A húszas éveiben egy tengerparti bárba fektetett be, mára több mint kétmilliárd dollár értékű birodalmat épített fel Isabel dos Santos, Afrika leggazdagabb nője, a volt angolai elnök, José Eduardo dos Santos legidősebb lánya. A szinte példátlan felemelkedést a gyakran hercegnőnek becézett üzletasszony egy most kiszivárgott dokumentumhalom szerint nem a kemény munkának köszönheti, hanem annak, hogy brutális mennyiségű közpénzt szivattyúzott ki hazájából offshore cégek számláira.
Az International Consortium of Investigative Journalists (ICIJ) nevű nemzetközi tényfeltáró szervezet több mint 715 ezer e-mailt, hanganyagot és szerződést nézett át. Ezek alapján jutottak arra a következtetésre, hogy Isabel dos Santos a többi közt a föld-, az olaj- és a gyémántbizniszből is korrupcióval húzott hatalmas hasznot, amikor apja állt az ország élén.
Kirúgták, 58 millió dollárt még kiszámláztak
A nő egyik leggyanúsabb üzlete a Sonangol nevű angolai állami olajcég brit leányvállalatához köthető. Dos Santos 2016-ban vette át a Sonangol irányítását, miután apja elnöki rendeletet hozott erről. Csakhogy a politikus 2017 szeptemberében lemondott az elnöki posztról, és hiába adta utódját is a pártja, lánya pozíciója veszélybe került. Két hónappal később dos Santost el is bocsátották.
A dokumentumok szerint a nő még időben gondoskodott róla, hogy annyi adófizetői pénzt kiszedjenek a cégből, amennyit csak tudnak. Így az engedélyével nem sokkal a távozása előtt 58 millió dollárt fizettek ki a Matter Business Solutions dubaji székhelyű tanácsadói cégnek.
Dos Santos állítása szerint semmilyen pénzügyi érdekeltsége nincs a vállalatban, de most kiderült, hogy annak idején az egyik barátja volt a tulajdonos. A dokumentumok szerint a Matter Business Solutions a nő elbocsátásának napján 50 számlát küldött a Sonangol brit leányvállalatának, Dos Santos pedig már azután hagyta jóvá a kifizetéseket, hogy kirúgták.
A Matter Business Solutions tényleg ellátott tanácsadói feladatokat az angolai olajcégnél, de annyi megbízásuk nem volt, hogy a végösszeg ilyen magas legyen. Két számla például egyaránt 676 339 euróról lett kiállítva ugyanazért a munkáért, ugyanazon a napon, és az elnök lánya szignózta mind a kettőt.
Az olajbiznisznek volt egy másik szála is. Dos Santos vagyonának jelentős részét az adja, hogy 2006-ban a Sonangoltól megvásárolta a cég részesedését a Galp nevű portugál energetikai vállalatban. A most kiszivárgott papírok szerint viszont csak az ár 15 százalékát kellett előre kifizetnie, a maradék 63 millió eurót alacsony kamatozású kölcsönként a rendelkezésére bocsátotta az angolai olajvállalat állami keretből. A szerződésben ráadásul az állt, hogy az angolai adófizetőknek való tartozását leghamarabb 11 év múlva kell elkezdenie törleszteni. Mindeközben a részvénycsomag ma már több mint 750 millió eurót ér a Galpban.
Férjét is bevette a buliba
Valami hasonló történt a gyémántiparban is. Dos Santos férje, Sindika Dokolo 2012-ben szerződést kötött az állami gyémántcéggel, a Sodiammal, ennek értelmében fele-fele arányban részvényt vásárolnak a De Grisogono luxusékszereket gyártó svájci cégben.
Csakhogy az egész üzletet az állami vállalat finanszírozta: 18 hónappal a szerződés megkötése után a Sodiam 79 millió dollárt fektetett már be a bizniszbe, miközben Sindika Dokolo csak 4 millió dollárt. Sőt, a Sodiam 5 millió dollár közvetítői díjat is kifizetett a férfinak, akinek így nemhogy nem került semmibe az egyébként szépen megtérülő befektetés, még keresett is rajta anélkül, hogy bármit is tett volna.
Hab a tortán, hogy a dokumentumok szerint a Sodiam a pénzt attól a magánbanktól vette fel kölcsönként, amiben dos Santos a többségi tulajdonos.
A Sodiam kilenc százalékos kamatot fizetett, a kölcsönt pedig maga az elnök hagyta jóvá, így kizárták azt a lehetőséget is, hogy a bank egy fillért is bukjon az egészen. És ha már üzlet, nem mellékesen engedélyt adott a lánya férjének arra is, hogy nyers gyémántot vásároljon Angolában, ami kiváltságnak számít.
Mindenre rátette a kezét
Dos Santos 2017 szeptemberében földterületet vásárolt az államtól, de ez se került túl sokba neki. Ismét apja elnöki rendeletének köszönhetően jutott hozzá egy négyzetkilométernyi földhöz a főváros, Luanda népszerű tengerpartján. A szerződés szerint a terület értéke 96 millió dollár volt, de ennek csak az 5 százalékát kellett kifizetniük, mert megígérték, hogy a maradékot fejlesztésekbe invesztálják.
Az üzlet emberi oldala, hogy rengeteg családnak el kellett költöznie otthonából. De volt más alkalom is, amikor dos Santos miatt húzták a rövidebbet a helyiek. Egy másik fejlesztési projekt keretein belül 500 családot tettek a luandai tengerpartról egy nyitott csatorna közvetlen közelébe.
Dos Santos szép profitra tett szert a telekommunikációból is Angolában. 25 százalékos részesedést szerzett az ország legnagyobb mobilszolgáltatójában, az Unitelben. A cég mostanáig egymilliárd dollár osztalékot fizetett ki neki, a részesedése pedig további egymilliárd dollárt érhet.
De ez sem volt elég neki, megszervezte, hogy az Unitel 350 millió eurót kölcsönözzön egy általa létrehozott új cégnek, az Unitel International Holdingsnak. A probléma ezzel az volt, hogy dos Santos volt az aláíró a hitelező és a hitelfelvevő részéről is, ami kirívó összeférhetetlenség.
Boszorkányüldözés
Dos Santos a dokumentumok tanúsága szerint annyi közpénzt tulajdonított el, amennyit nem szégyellt. Pedig Angola a világ egyik legszegényebb országa, ahol a népesség kétharmadának napi kevesebb mint két dollárból kell megoldania az életben maradást.
Mindeközben a volt elnök lányának hét parkolóhelyes luxusvillája van Lisszabonban, férjével három házat birtokolnak Londonban, 50 millió euróért vettek ingatlant Monte Carlóban és az egyik legfelkapottabb portugál üdülőközpontban, Algarve tartományban is beruháztak egy villába.
Angolában tavaly szeptemberben nyomozást rendeltek el ellene az állami olajvállalat élén eltöltött időszakában zajló visszaélésekkel kapcsolatban, de azóta sem tette be a lábát az országba. Dos Santos állítja, hogy politikai boszorkányüldözés áldozatává vált és minden vádat tagad.
Az Economist című lapnak adott interjújában a közelmúltban arról beszélt, hogy az Unitelnél eleinte üzletasszonyoknak árult mobiltelefonokat, szupermarketei – merthogy a kezdetek kezdetén ezzel is foglalkozott – pedig azért működtek olyan jól, mert ő árulta a legjobb halat az országban.
A sajtóban hercegnőnek hívnak. Nem tudom, hány hercegnő kelt fel az ágyból, és épített fel egy szupermarket-hálózatot – nyilatkozott.
Kiemelt kép: Miguel Riopa / AFP