Szabadságom utolsó hetében tudatosult bennem, hogy a magyar gazdaság nagyon nagy bajban van. A makroszámokkal nagyjából tisztában vagyok, de ez a hír nagyon szíven ütött: az NB1-ben található Mezőkövesd foci csapatát kizárták az átigazolásokból. A klubnak fennálló tartozása van egy volt játékosa, a jónevű és gondolom mindenki által ismert Matija Katanec felé, így amíg a klub nem rendezi kötelezettségét, nem igazolhat új játékost. Szinte sokkolt a hír: a TAO-pénzekből teletömött magyar fociban hogy fordulhatott elő, hogy egy élvonalbeli klub ne teljesítette volna fizetési tartozását egy játékosa felé. Ha már a fociban sem lehet bízni, akkor miben? Ha már a fociban is fizetési késések vannak, akkor más iparágakban mi lehet?

Az elmúlt évek rossz gazdaságpolitikájáról én is többször írtam, mások, nálamnál okosabb közgazdászok is megtették ezt már elégszer, de most, hogy bekövetkezett az elképzelhetetlen (már a focisták fizujára sincs elég pénz), felmerült bennem egy jogosnak tűnő kérdés: ki fogja elvinni a balhét?

Sok mindent lehet mondani a magyar gazdasági csodáról, de leginkább azt, hogy csoda, hogy még él. Egy gyors összefoglaló, hogy is áll a kanyarban előző magyar gazdaság:

• négy, azaz négy negyedév óta folyamatosan csökken a magyar nemzeti össztermék. Sok médiumban ezt valamiért technikai recessziónak nevezik, szerintem ez nem technikai, hanem nagyon is konkrét recesszió. Tartós gazdasági visszaesés. Lehet fényezni, csak felesleges
• a költségvetési hiány az egekben. Az év első hét hónapjában sikerült elérni a tervezett teljes éves hiány 90%-át, 3000 milliárd forinttal költött többet a költségvetés, mint amennyi bevétele származott. Nem csak a kiadási oldal néz ki rosszul, elsősorban a bevételekkel van gond: jelentősen elmaradnak az ÁFA-bevételek a tervezetthez képest; ez a gigantikus hiány egyébként jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy ne legyen még nagyobb a gazdasági visszaesés. Arról pedig, hogy mennyi mozgástere maradt a fiskális politikának, elég egyszerű a válasz: nagyjából nulla
• az első félévben 12,3%-kal csökkent a kiskereskedelmi forgalom, ez részben megmagyarázza a gyenge ÁFA-bevételeket is. A mások olvasata ennek az adatnak sokkal egyszerűbb: elfogyott az emberek pénze
• az infláció ugyan látványosan esik, év végére szinte biztosan el fogja érni az egyszámjegyű mértéket, de azért tegyük hozzá: volt honnan esnie
• a monetáris politika továbbra is proaktív szerepet tölt be az infláció elleni harcban, a most már lassan egy éve magas overnight kamatok hatására sikerült stabilizálni mind az euró-forint árfolyamot, mint az inflációs várakozásokat. Azonban a korábbi hosszú évek ultra laza monetáris politikája után (emlékszik még valaki a nullás kamatok világára, amikor nem volt ritka, hogy negatív hozammal bocsátott ki az ÁKK rövid DKJ-t?) a monetáris politikának se nagyon maradt nagy mozgástere
• az EU-s pénzek továbbra sem találták meg a helyes irányt, valószínűleg eltévedtek. Pedig – most szigorúan csak a gazdasági növekedés szempontjából nézve – égetően nagy szükség lenne az EU-s forrásokra
• az építőipar, azon belül a lakáspiac az összeomlás szélén, és a neheze majd még csak január után kezdődik, a városi CSOK kivezetésével és a babaváró hitelek szűkítésével a lakáspiacon további áresés és tranzakciószám-csökkenés várható

A rendszer, amely 2010 után sokáig jól működött, az elmúlt két évben látványosan csődöt mondott. Pedig 2010 után sem volt könnyű a gazdaságot beindítani, de megoldotta a Fidesz. Igaz, akkor könnyű volt megtalálni a bűnbakot. Emlékszünk még „azelmúlt8év” szlogenjére? Most kivel fogják elvitetni a gazdaságpolitika sikertelenségét? Tudom, tudom, jönnek majd a szokásos képzelt ellenségek, háború, Brüsszel, Soros stb., de ezt már a véresszájú fideszesek is unják (főleg egy 27 milliárdos jachtról készült képet nézegetve). Magyarul, úgy tűnik a gazdasági növekedési háborút Magyarország elvesztette. A focis hasonlatnál maradva, vesztes meccs után szoktak edzőt cserélni. De hol, és kit? Ki lesz képes beindítani a teszthalott magyar növekedést?

A magyar gazdaságpolitikát az elmúlt másfél évben három helyről gyúrták össze. A monetáris politikáért egyértelműen a Magyar Nemzeti Bank felelt, a kamatlábak mellett a pénzmennyiség szabályozásával az MNB elvégezte a maga dolgát, a korábbi laza monetáris politika megismétlésére jelenleg nincs lehetőség. A kormányon belül a fiskális politikát pedig két szakmai műhely irányítja, a Pénzügyminisztérium (PM) mellett a Gazdaságfejlesztési Minisztérium (GFM) egyszerre próbálja meg összerakni a gazdaságpolitikát, bár kívülről úgy tűnik, utóbbi felel mindenért, ami különadó kitalálására és annak elköltésére vonatkozik. Mind pozitív, mind pedig negatív értelemben a Nagy Márton vezette GFM az agytröszt. A PM-re jelenleg – szigorúan a saját véleményem szerint – csupán a szürke másodhegedűs szerepe hárul, pedig a gazdasági háttérfolyamatokat talán ők látják át a legjobban.

Nos, elvileg ebből a hármasból kellene valakinek felvállalnia az elmúlt évek sikertelen gazdaságpolitikáját. De kit lehet úgy hibáztatni, hogy szakmailag az hiteles legyen? Valószínűleg egyik csapatot sem, azonban ha valamiféle víziót kellene kitalálnom, akkor a vesztes a három csapatból az MNB lesz. Nagy Márton pozíciója elég erősnek tűnik, ahogy Varga Mihály csendes szakmai alázata is nehezen kezdhető ki. Azonban ha beindul a (tudvalevőleg kisebbségben lévő) kormányzati propagandagépezet, és például ilyen kérdésekkel kezdik el bombázni a lakosságot, hogy

• miért drága a hitel? mert az MNB túl magasan tartotta az alapkamatot
• miért romlott a magyar export versenyképessége? mert az MNB túl erőssé tette a forintot
• miért került recesszióba a magyar gazdaság? természetesen itt is az MNB a ludas

A lehetséges kérdések száma végtelen, az amúgy rendkívül kreatív kormányzati propagandagépezet végtelen mértékben képes elhinteni bármit az emberek agyában, a gazdaságpolitika meg kivételesen nem olyan műfaj, amihez 10 millió magyar ért (a focihoz természetesen 10 millió magyar mindennél jobban ért).

Nagyon sajnálnám, ha mindez így történne, az elmúlt egy évben valódi szakmaiságot egyedül az MNB oldaláról tapasztaltam, konkrétan lemenedzseltek egy válságprogramot, amit nem ők idéztek elő. De valakit be kell majd áldozni, a jegybankelnök, Matolcsy György mandátuma 2025 márciusában amúgy is lejárna. Nagy kérdés, vajon kihúzza-e addig, vagy új jegybankelnök kerül a helyére, aki aztán kreatívan elkezdi begyújtani a (monetáris) rakétákat, kerül, amibe kerül.

(A szerző a Dialóg Befektetési Zrt. befektetési igazgatója. A Zéróosztó a G7 elemzői szeglete.)

• gazdaság
• Nemzeti Bank
• recesszió