Olykor szélsőséges árak alakulnak ki az árampiacokon a jelenleg dübörgő energia-átmenetben: időszakosan már az is előfordul, hogy a termelők fizetnek csak azért, hogy vegyék át tőlük a villamos energiát. A magyar áramtőzsdénél és a rendszerirányítónál érdeklődtünk, hogy rövid, illetve hosszabb távon milyen hatása lehet a negatív áraknak, és mire kell felkészülniük a fogyasztóknak, valamint a hazai napelemes termelőknek.

Az elmúlt években egész Európában gombamód nőttek ki a földből a megújulóenergia-kapacitások, hatalmas mennyiségű nap- és szélerőművi teljesítmény került a lényegében egységes, összekapcsolt európai áramhálózatba. Az orosz–ukrán háború és a nyomában kitörő energiaválság további ösztönzőt jelentett a fejlesztéseknek: már korábban is rengeteg ilyen projekt volt folyamatban szerte a kontinensen, ám a megugró áramárak extra motivációt adtak, nemcsak az újabb fejlesztésekhez, hanem a már folyamatban lévő projektek felgyorsításához is. E tényezők minden bizonnyal közrejátszanak abban, hogy az árampiacokon egyre gyakrabban alakulhatnak ki negatív árak, de legalábbis hamarabb köszöntött be az az időszak, amikor ezek rendszeresen megjelennek – értékelt lapunknak Istvánffy György, a magyar áramtőzsde (HUPX Zrt.) piaci igazgatója.

A negatív villamosenergia-árat úgy kell elképzelni, hogy vannak olyan termelők, amelyek fizetnek azért, hogy valamelyik fogyasztó átvegye tőlük az áramot. Hogyan adódhat ez? Leegyszerűsítve: a tőzsdéken a piaci áramár úgy alakul ki, hogy egy adott időszakra (például napra, órára) vonatkozóan megnézik, mennyi vevői igény érkezett, és ezt összevetik az aktuális kínálattal – ahol pedig a két oldal keresztezi egymást, ott realizálódik a piaci ár. Ez az ár azokban az időszakokban süllyedhet nulla alá, amikor a fogyasztási igény gyenge, az erőművi termelés pedig – elsősorban a naperőművek vezérletével – annyira nagy, hogy jócskán meghaladja az aktuális felhasználást.

Míg 2022-ben egyetlen olyan óra volt, amikor 0,00 euró/megawattórán alakult a DAM (vagyis másnapi) órás ár, negatív ár pedig nem volt, addig 2023-ban eddig 16 napon alakult ki negatív áramár 61 különböző órában.

Most már azt látjuk, hogy az összes „sátoros ünnep”, munkaszüneti nap során a nagykereskedelmi ár közel kerül a nullához, illetve jellemzően a hétvégi időszakokban érhető ez tetten, adott esetben szombat és vasárnap egyaránt. Általánosságban azokon a napokon köszönthet be a negatív ár, amikor igen alacsony az áramkereslet, miközben derült az időjárás, és a naperőművek termelése számottevő. A jelenség attól is függ, hogy milyen nagyságrendben maradnak otthon vagy épp utaznak el szabadságra a fogyasztók, tehát mekkora a pillanatnyi fogyasztás, illetve ehhez képest a tényleges termelés. A napelemek alapvető működése miatt ezek a nagy termelési volumenek döntően délelőtt 10-től délután 4-ig jelennek meg. Ekkor járhatnak csúcsra az erőművek, miközben a jelentős kínálatot a fogyasztás már nem tudja lekövetni, azaz nincs annyi igény a fogyasztók részéről, mint amekkora a termelés – részletezte lapunknak Batta Gergő, a Mavir Zrt. operatív vezérigazgató-helyettese.

Évszakokra lebontva: tavasz végétől ősz elejéig tervezhetően jelennek meg a nulla körüli vagy az alatti árak. Eközben a téli időszakban, amikor jóval kevesebb a napsütéses órák száma, a napelemek kevésbé képesek termelni, ilyenkor a konvencionális – a paksi, valamint a szén- és gáztüzelésű – erőművek adják a termelés gerincét. Ugyanakkor már a tavaszi időszak is „kitolódhat”, hiszen az idén már februárban is mértek csúcsteljesítményeket a napenergia-termelőknél. Mi több, január 1-jén, amikor a fogyasztás bezuhant, negatív árak jelentek meg a HUPX-en a reggeli és a kora délelőtti órákban.

Mit érzékelhet ebből a végfogyasztó?

A negatív árak azért alakulnak ki, mert a támogatott áron termelő erőműveknek nem éri meg leállni, az energiatárolás technológiái pedig még nem eléggé fejlettek ahhoz, hogy ezt a „felesleges” villamos energiát egy adott napon belül vagy akár szezonálisan el lehessen tárolni, miközben a hálózatba kerülő áramot nem lehet kidobni.

Amikor a megugró termelés mellett a fogyasztás visszaesik, akkor a megújuló-termelők kénytelenek egyfajta ösztönzőt teremteni a potenciális fogyasztóknak, hogy mégiscsak valamiképp szívják fel ezt a megtermelt villamosenergia-többletet. Ennek az eszköze a negatív ár, amely július 2-án rekordot döntött: aznap három órakor mínusz 500 euró/megawattóra áron kínálták az áramot a tőzsdén, vagyis ennyit fizethettek a vevőiknek azok a termelők, amelyeknek a nyakán maradt a villamosenergia. Istvánffy György elárulta: jelenleg a mínusz 500 eurós egységárnál alacsonyabbra nem süllyedhet az áram ára, ugyanakkor ez csak egy technikai limit, amennyiben ezt a szintet nagyon sokszor eléri a piac, akkor előtt-utóbb módosítják ezt a paramétert az összekapcsolt európai, így a magyar piacon is. Vagyis szükség esetén még többet kínálhatnak az eladók a fölösleges kapacitásokért.

Hosszú távon a negatív áraknak messzemenő hatásai lehetnek a szereplők viselkedésére, az infrastruktúrára és nyilván az árakra is. Rövid távon azonban a meglévő villamosenergia-árképzés folyamatát nem tudják megrengetni.

A villamos energia átlagára meghatározóan a földgáz árához igazodik, miközben a gázerőművek termelnek a legmagasabb költség mellett. Eközben a megújuló energiaforrások miatt tapasztalható árzuhanás csak azokra az időszakokra korlátozódik, amikor a kiugró szintű nap- és szélerőmű-termeléshez képest a lakossági fogyasztás alacsony. Ráadásul ezek az erősen negatív időszakok éppen akkor fordulnak elő, amikor a villamos energiáért a legtöbbet fizető üzleti, ipari fogyasztók jóval kevesebb áramot vásárolnak, hiszen részükről javarészt munkanapokon adódnak komolyabb igények.

A negatív áraknak egyelőre nincsen döntő hatásuk arra az ökölszabályra, hogy az áramár mindig erősen korrelál a földgázárral – magyarázta a HUPX szakértője.

A tavalyi extrém magas piaci áramárakhoz képest már jelentős visszaesés történt. A 2022-ben látott 200–600 euró/megawattos napi árfolyamokhoz képest – augusztusban a határidős piacon 1000 euró feletti árakat is lehetett tapasztalni – mostanra 80 euró környékén alakul az áram átlagára.

Az átlagba beleszámítanak ezek az erősen negatív időszakok is, és bizonyosan csökkentik a villamosenergia árát – emelte ki Istvánffy György, ám hozzátette: ahhoz, hogy az áramár érdemben csökkenjen, az szükséges, hogy a földgázalapú termelés költsége visszaessen vagy legalábbis ne emelkedjen. Amennyiben a gáz ára növekszik – például azért, mert az ukrajnai konfliktushoz hasonló sokk éri a piacokat –, miközben rendszeresek maradnak az extrém negatív árakat mutató időszakok, akkor mínuszos áraktól függetlenül az átlagár változatlan maradhat, és csak a szélsőségek lehetnek még látványosabbak.

Hogy jelenleg a fogyasztók összességében mennyit profitálhatnak a jelenségből, azt nehéz megbecsülni, mert nehéz kalkulálni azzal, hogy az átlagárat miként befolyásolják az órás árak. Minden attól függ, hogy a fogyasztói szerződésekben milyen árképletet használnak.

A drága, fixáras szerződésekben ragadt üzleti fogyasztók esetében a mínuszos ár semmilyen befolyással nincs, legfeljebb a következő szerződési időszakban lehet hatása. Azok számára viszont, akik a szolgáltatójuknál olyan piaci áras szerződést kötnek, amelyben érvényesül, hogy bizonyos időszakokban olcsóbb volt a villamos energia, ez kedvező fordulat lehet az árambeszerzésben. Kérdés, hogy milyen konstrukciók terjednek el a piacon – vetette fel Istvánffy György.

Csak a jövőben formálhatja át a rendszert

Bár az ármeghatározó, földgáztüzelésű erőművekkel szemben a nap- és szélerőműveknek nincs „üzemanyagköltsége”, ez nem jelenti azt, hogy a megújulókból termelt áram ingyen lenne, hiszen az erőművek megépítése és fenntartása nem kis összegbe kerülhet. A tisztán piaci alapon, mindenféle támogatás nélkül működő termelőknek kifejezetten rossz a negatív árak megjelenése, ami jelentős mennyiségű termelés bevételét képes hirtelen „lenullázni”. Összességében pedig – ahogy növekszik a megújuló termelők száma, és ez a jelenség egyre gyakrabban fordul elő – az elérhető árrés csökkenhet, adott esetben drasztikus mértékben.

Éppen ezért muszáj lesz fékeket beépíteni, vagy a meglévő rendszert átalakítani.

A racionálisan gondolkodó megújuló termelők egyre inkább kénytelenek lesznek azon törni a fejüket, hogy a jelenleg nem megszakítható erőművi termelésüket megszakíthatóvá tegyék. Ez egy nagyobb erőmű esetben igen költséges lehet, ellenben az a termelő, amelyik tisztán piaci alapon, tehát a KÁT (Kötelező Átvételi Tarifa) vagy a METÁR (Megújuló Támogatási Rendszer) rendszeren kívül működik, és nem tudja leállítani a rendszerét, az a mínuszos árak esetén most duplán rosszul járhat, mert az üzemeltetés mellett még a termelésért is fizetnie kell.

A másik hatás az lehet, hogy új üzleti modellek épülhetnek ki a komoly árkülönbözet kihasználása érdekében. Az energiatárolói megoldások fejlesztéseit tekintve korábban nem jelentett nagy motivációt a kiegyenlítőrendszerek működtetése a kisebb árkülönbözetek (spreadek) miatt. Ám a negatív árak elterjedése miatt ez mégiscsak megtérülő működési modellé válhat. Jelenleg arra lehet számítani, hogy ezek csak hosszabb időtávban jelenhetnek meg, ám amennyiben elterjednek, akkor lehetővé tehetik az extrém helyzetek kezelését, egyúttal alapvetően átalakíthatják az árképzést az árampiacon.

A magyar napelemes termelőket is sújthatja

Most a leginkább elterjedt narratíva az energetikai tanácsadók körében, hogy az egy napon belüli áramárak vélhetően csökkenni fognak, és jelentős mértékű túlkínálat alakulhat ki a nagykereskedelmi piacokon – hívta fel a figyelmet Batta Gergő.

Mivel egységes európai rendszerről beszélünk, azt nagyon nehéz megfejteni, hogy konkrétan melyik termelőtől származik a villamos energia. Tekintettel az áramlási sebességre és a rendszerek bonyolultságára, nem tudni, hogy a többlet külföldről „gyűrűzik be”, vagy épp a magyar napelemes kapacitások is közrejátszanak abban, hogy alacsony árszintek alakulnak ki. Az országokon átívelő közös hálózat miatt működik egy természetes ár-kiegyenlítődés, a különböző piac-összekapcsolásokon keresztül az egyik országban fellépő többlettermelés megjelenhet egy másikban is, ha van szabad áteresztő-képesség, azaz elérhető határkeresztező kapacitás.

Az áramra vonatkozó vételi és eladási ajánlatokat a tőzsdéken „egybeöntik”, ebben csak egy fontos szabályozó van, mégpedig az, hogy mennyi elektromos energiát tud ténylegesen átengedni a hálózat az adott, úgynevezett határmetszéken. Abban az esetben, ha az átlagosnál sokkal több áramot akarunk áthozni, akkor ez az ár-kiegyenlítési folyamat egy ponton megállhat, ilyenkor fordulhatnak elő olyan események, hogy az órás árak például a szlovák és a magyar fél között eltérnek. Normál esetben viszont megtörténhet az árak teljes kiegyenlítődése, előfordult már olyan, hogy egész Európában ugyanazt az árszintet tükrözte a másnapi piac egy-egy órában – vázolta a Mavir vezérigazgató-helyettese.

• áram
• fogyasztó
• villanyszámla
• napelem