A fejük felett sétálnak. Pontosabban a családi ház kerítése fölé nyúlik be a gyalogos- és kerékpáros híd rámpája, amit öt éve építettek Győrszentivánon. Becsorgó esővíz, szemetelés, zaj és a magánélet megszűnése, egyebek mellett ezzel kell szembesülnie az itt élő idős házaspárnak, akik hiába számítottak legalább kártérítésre az önkormányzattól. Szerettek volna peren kívül megállapodni, de semmibe vették őket, most harcolnak az igazukért. Vajon a tervező, az építtető és a megbízó önkormányzat miért nem gondolt erre, amikor először kipattant valakinek a fejéből a nagy ötlet: hidat építeni a lakóháztól pár méterre? Évek alatt sokat őrlődtem ezen, amikor hasonló nemtörődömséggel szembesültem saját otthonomban. Csúszdapark a lakóház közvetlen közelében? Másutt villanyfényes focipálya a kertszomszédságban? Élménypark az érintetlen falusi környezetben? Lakópark a zsebkendőnyi területen? És az akkumulátorgyárakról, környezetszennyező ipari létesítményekről még nem is beszéltem. Hol a szakmaiság és hol a lelkiismeret? Az építési törvények korábbi megváltoztatásával szinte bárhol bármi építhető. Ha nem tetszik, lehet pereskedni, vagy el lehet költözni. Ezt már hallottam, csak aki mondta, azt nem tudja, hogy a következő kárvallott, lehet, hogy éppen ő lesz.