Kellő lökéssel is kitörhetnek a szegénységi csapdából
Azért rekednek meg a szegénységben, mert nem egyenlő esélyekkel indulnak.
Biztosan sokan vettünk már részt olyan beszélgetésben, ahol valaki amellett érvelt, hogy a szegények azért maradnak szegények, mert nem eléggé motiváltak vagy nem jók a képességeik. Clare Balboni és szerzőtársai új tanulmánya azonban leszámol ezzel a tévhittel egy több mint 10 éven át tartó kutatás eredményeként.
Balboniék egy bangladesi településen végeztek kísérleti kutatást, aminek az volt a célja, hogy megértsék, hogy akik szegénynek születtek, miért nem tudnak felemelkedni és jobban jövedelmező állásokat találni maguknak. A feltételezésük az volt, hogy a szegénységi csapda az oka, ami nem biztosít azonos lehetőségeket a rosszabb módú családok leszármazottjainak.
A szegénységi csapda lényege, hogy valakinek, aki szegénynek született, a magasabb társadalmi státuszba kerüléshez egy bizonyos szintű (emberi vagy pénzbeli) tőkére van szüksége, amit – épp azért, mert szegénynek született – nem tud megszerezni. Ennek következtében nem azért rekednek meg a szegénységben, mert nincsenek jó képességeik vagy nem elég motiváltak arra, hogy tegyenek a jobb életért, hanem azért, mert nem egyenlő esélyekkel indulnak.
A konkrét kutatásnál maradva a tanulmány szerzői abban látták a csapdát a bangladesiek esetében, hogy a szegények rosszul fizető munkákban ragadtak,
amikben rendszertelenül, kevesebb órát és kevesebb pénzért tudtak dolgozni, mint a jobb módú társaik. Ez utóbbi csoportba tartozók egyébként jellemzően önmagukat foglalkoztatták és állattartásból vagy saját földjeik megműveléséből éltek.
Ebből kiindulva a kutatók véletlenszerűen kiválasztott mélyszegénységben élő nőknek adtak egyösszegű támogatást, ami kellően nagy volt ahhoz, hogy átlépjenek egy meghatározott tőkeszintet, ami felett már megvolt a lehetőségük arra, hogy önmagukat foglalkoztassák. Ez a mi mércénkkel nem számít nagy összegnek, alapvetően egy tehén értéke és még valamennyi, hogy fenn is tudják tartani az állatot.
Az eredmények egyértelműen azt mutatták, hogy akik megkapták a támogatást, ki tudtak lépni a szegénységből, és növelni tudták a jövedelmüket.
A támogatást 2007-ben kapták, és egészen 2018-ig nyomon követték őket. Az derült ki, hogy még 11 évvel a támogatás után is egyértelműen érződött az egyösszegű támogatás szegénységcsökkentő ereje.
Ráadásul a szegénységi csapda egyértelmű bizonyítékaként az is látszódott az adatokból, hogy van egy tőkeösszeg, amit ha sikerült elérni a támogatással és a kezdeti tőkével együtt, akkor hosszútávon kilépnek a szegénységből. Ha ezt nem sikerül, akkor viszont a támogatás ellenére is visszasüllyednek a korábbi vagyoni szintükre.
Természetesen voltak olyanok, akik a támogatás nélkül is ki tudtak törni a szegénységből, és olyanok is, akik hiába emelkedtek a tőkehatár fölé, még ez sem volt elég hozzá. A kutatás tanulsága azonban, hogy nagyon hatékony eszköz egy nagyobb összegű támogatás, főleg a folytonosan ismételt kisebb összegűekkel szemben. Míg a utóbbiak csak a fogyasztást ösztönzik, de nem elegek nagyobb beruházáshoz – és így nincs is hosszabb távú hatásuk -, addig a nagy összegű támogatások rövid távon csökkentik a fogyasztást, de hosszú távon jövedelmezőbb egyensúlyhoz vezetnek.
Különösen igaz ez a fiatalon támogatást kapókra, akik hajlamosabbak a jövőre gondolva visszafogni a fogyasztásukat és befektetni, hogy saját állataik vagy földjük legyen, ami jövedelmezőbb munkát biztosít számukra. Idősebbeknél a támogatás inkább csak fogyasztást ösztönöz, mivel ők már kevésbé érzik fontosnak a hosszabb távú jövőbe fektetni a vagyonukat.
A kutatók azt is kiszámolták, hogy a támogatás összege mindössze harmada annak a kiesett értékteremtésnek, ami abból fakad, hogy bár a képességük meglenne rá, mégsem tudnak a szegénységben élők nagyobb értékű munkákat vállalni. Így számításaik szerint egyértelműen megéri ezeket a támogatásokat kifizetni nekik.
Az persze további kutatásokat igényel, hogy az eredményeik mennyire érvényesek nagyobb településen lakókra vagy más ország, kultúra vagy akár jövedelmi viszonyú területekre. Azt viszont egyértelműen megmutatták az eredmények, hogy megfelelő tőkével azok is jobb életszínvonalat tudnak elérni, akik most a szegénységi csapdában rekedtek.