A mellékleteivel együtt 111 oldalas megyei jelentés szerint Zalában 3420 hektár állami földet vertek dobra. Bár ez a terület 106 nyerteshez került, azonban annak 55 százalékát nem a kormányzati propagandában szereplő „kis/közepes családi gazdaságok” kapták.

10 nagy érdekeltség szerzett meg mintegy 1900 hektárt, míg a nyertesek csaknem kétharmadának a területek alig több mint 11%-a, kevesebb mint 400 hektár jutott. Zalában sem voltak befutók a helyi gazdálkodók, a családok elől a földek csaknem 80 százalékát más településen élő, tőkeerős árverezők szerezték meg, akik között négy külföldi is volt.

A professzor szerint ráadásul még az úgynevezett „helybeliek” között is voltak olyanok, akik – a földforgalmi törvény abszurd szabályozása miatt – csak cégük székhelye jogán válhattak „helyi földművessé” úgy, hogy helyben akár nem is jártak, hírből is alig ismerik a mezőgazdaságot.

Zalában is voltak kifejezetten „vesztes települések”, amelyek területeit részben vagy egészben más településeken élők szerezték meg. Az érintett 79 település közül 43 településen egyáltalán nem volt helybeli nyertes.

Ángyán József a bérleti viszonyok elemzése alapján arra jutott, hogy az árverésre bocsátott területek kiválasztásában döntő szerepe lehetett a bérlő viszonyának a kormányzó „elithez”. A korábban már állami földekhez juttatott „baráti” bérlők, cégek területeiből ugyanis – vélhetően nem ritkán magukkal a bérlőkkel egyeztetve – jobbára azokat bocsátották árverésre, amelyekre utána részben vagy egészben maguk a bérlők tettek nyertes árajánlatot.

Baráti bérlők, nagyurak, voksszerzés

A kisebb nyerteseknél a szavazatszerzés is szerepet játszhatott, de az alapvető cél a nemzeti földvagyon „baráti” tőkeérdekeltségekhez juttatása lehetett, hiszen ők utána a nem baráti cégek földbérleti szerződéseit megváltoztathatják, őket a földről kiszoríthatják. A zalai adatok cáfolják azt is, hogy „komoly versenyben, piaci áron” jutottak a nyertesek az állami földterületekhez.

A földterület mindegy kétharmada, 2200 hektár, licitálás nélkül, kikiáltási áron, az európai földárak töredékéért kelt el. Valódi árverseny a területek 9%-ának árverésén alakult ki, mivel a területek több mint kétharmadát túl nagy birtoktestként hirdették meg. Erre egy valóban gazdálkodó családnak nem volt pénze, míg a spekuláns tőkének, az erős NER-es kapcsolatrendszerű vállalkozóknak kiváló befektetési lehetőséget kínált.

E körökben az átlagosan 8-28-szoros földárbeli különbség már „eléri az ingerküszöböket”. Ennek kapcsán a második Orbán-kormány egykori agrárállamtitkára már többször felhívta a figyelmet arra, hogy az EU-ban Magyarország ellen a földforgalmi szabályozás – különösen a külföldiek földszerzésének nehezítése – miatt kötelezettségszegési eljárás zajlik. Ha a magyar földpiacot liberalizálni kell, az azt jelenti, hogy a most relatíve nyomott áron megvett területek évek múlva akár 10-15-szörös áron lesznek piacra dobhatók.

Ángyán József hamarosan elkezdi a megyei eredmények országos, tematikus összegzését. A professzor úgy gondolja, hogy az országos összegző tanulmány 2022 őszére befejeződhet, ami alapján talán még egy földügyi könyv is készülhet.

 

• árverés
• földárverés