Egyre jobban terjed, házfalakat, járdákat feszít szét, és egyre nagyobb területet foglal el egy veszélyes invazív növényfaj, ami ellen csak nehezen, a fiatal példányok kiírtásával lehet eredményesen védekezni. A növény felbukkanása és terjedése az egész országban problémát jelent, a japánkeserűfű ugyanis már mindenhol jelen van, hol kisebb, hol nagyobb mértékben, írja az Agrárszektor.

Mindenki számára elérhető, látványos térképeken mutatják be a leggyakoribb hazai özönnövények elfordulását a Szegedi Tudományegyetem kutatói.

A japánkeserűfű Magyaroszágon nem őshonos. Erőteljes, többnyire embernél nagyobb termetű, lágyszárú évelő. Jellemzője a bambuszos, cikkcakkos szár, valamint a jellegzetes, ásó alakú levél.

Hazánkban eleinte még dísznövényként ültették, majd – a magas fehérjetartalma miatt – megpróbálták takarmánynövényként is hasznosítani. Azonban a növény gyakran elvadult, idővel pedig egyre több helyen honosodott meg.

Ma a Kárpát-medence valamennyi országában jelen van. Hazánkban a feltételezések szerint a két háború között jelenhetett meg, de a tömeges invázióról – először a vízfolyások mellett – valószínűsíthetően csak az 1960-as évektől lehet beszélni.

A japánkeserűfű gyökerei akár több méter mélyre is lehatolhatnak, közben pedig vízszintesen is terjeszkednek. A növény gyökérzete képes megrepeszteni az aszfaltot, a járdát, de akár az útjába kerülő téglafalakat is. Lényegében bárhol felbukkanhat, és olyan szívós, hogy akár a hajszálrepedésekben is megél.

Már igen korán, az első megjelenéskor fel kell ismerni, már az első hajtások megjelenése után meg kell próbálni vegyszerrel kiirtani a növényt, de sok állomány még erre sem reagál.

Vannak, akik a terjedő japánkeserűfű miatt inkább megpróbálják eladni az ingatlanjukat, gyakran az érdeklődők elől elhallgatva, hogy mi a távozásuk valódi oka.

 

• japánkeserűfű
• invázió
• kár