A kínaihoz hasonló útra lépett a magyar gazdaságpolitika Zsiday Viktor szerint: miután az uniós elvárások miatt az ad-hoc „extraprofit” adók nem fenntarthatóak, a szelíd vagy kevésbé szelíd rábeszélés lett az új módszer, ami a tervutasításos gazdaság puhább változata.

Kínában a gazdasági növekedési célok érdekében megmondják a bankoknak, hogy kinek, mennyit, milyen kamatok mellett kell hitelezni, és úgy tűnik, itt is erre történik kísérlet – kommentálta blogján a befektető a tegnapi fejleményeket, amelyekről részletesen itt írtunk:

A kormány önkéntes kamatplafon bevezetését kéri a bankoktól

Mint írja, a gazdaságfejlesztési miniszter belengette ugyan a bankadót, de jelezte a bankoknak, hogy jobban járnak, ha helyett olcsóbban hiteleznek, a Moltól pedig nagyjából hasonlóan alacsonyabb üzemanyagárakat várnak el.

Ez egy államvezérelte, részben tervutasításos kapitalizmus, ahol a céges érdekeket az állam által diktált közösségi érdekek bármikor felülírhatják – véli Zsiday, hozzátéve: az állami szabályozónak/tervezőnek nem kell törvényt hoznia, elég ha felhívja a nagyvállalatok vezetőit, és elmondja, hogy mit „szeretne”, felvillantva, hogy rosszabbul is járhatnak.

Kínával ellentétben azonban a magyar gazdaságpolitika nem hosszú távra, hanem 1-2 évre optimalizál, a túlfűtött gazdaságban pedig egyre nő a baleset veszélye. Magasabb inflációs és kamatkörnyezet maradhat a következő években idehaza – zárja gondolatait.

 

• hitel
• tervgazdálkodás
• bank