Magyarország remek geotermikus potenciállal rendelkezik. Viszont miközben a befektetők az áramtermelésben látnak inkább potenciált, a kormány a földgáz kiváltásában, addig a szakemberek leginkább a kisebb projektek, akár az úgynevezett sekély geotermia fejlesztéseiben. Mindenesetre a föld alatti hő fűtésre, de akár hűtésre is használható, és ha valóban zölden gondolkodunk, a fürdők elhasznált vize, de az ipartelepek, vagy a háztartások szennyvize is hasznosítható.

Az elmúlt hetekben valósággal záporoztak a geotermikus bejelentések. A kormány központi geotermikus stratégiát hirdetett, amiről meg is tudtunk néhány részletet. A Mol Nyrt. is hangsúlyozta új stratégiájában, hogy geotermikus irányba nyit. Mint a cég fogalmazott, a hagyományos szénhidrogén-termelésen túl karbonsemleges projektekkel erősít, a meglevő kompetenciákra építve geotermikus kutatásba kezd. A Másfélfok think tank pedig egy szakmai fórumot szervezett, ahol azt is megismerhettük, hogy Mádlné Szőnyi Judit hidrogeológus, az MTA doktora, a téma neves hazai kutatója milyen lehetőségeket lát az iparág előtt.

Vágyak és valóság

A geotermikus energia hazai helyzetéről Vigh Péter, a Másfélfok alapítója használt egy találó képet a szervezet beszélgetésén: „bárki is jut a hazai energetika csúcsára, mindenki azzal kezdi, hogy geotermikus nagyhatalom leszünk, majd végül úgy távozik a posztjáról, hogy ebből semmi nem valósult meg.”

Sajnos ez tényleg így szokott történni, pedig az adottságaink – bár nem vagyunk Izland – európai összehasonlításban is nagyon kedvezőek. Ha pedig 2027-től a Vízkeret irányelv alapján kötelezővé válik a visszasajtolás is, akkor már valóban megújulónak, fenntarthatónak is nevezhetjük majd a hazai geotermiát.

Igaz, a mezőgazdaság vagy a fürdők (amelyekkel a balneológia tudománya foglalkozik) megszokták, hogy csak kiveszik, és nem termelik vissza a meleg föld alatti vizeket, így ennek a változtatásnak az elfogadásához, megvalósításához jelentős tudatosságnövelésre és állami támogatásra lesz szükség.

Ami mindenképpen tanulságos volt Mádlné Szőnyi Judit hidrogeológus szakember előadásában, hogy valójában nemcsak a „hagyományos”, vagyis a mély geotermiában, de a sekély geotermiában is óriási lehetőségek rejlenek.

Gyakorlatilag bármelyik magyar település hasznosíthatna ilyen projektekben, 100-200 méteres fúrásokkal energiát.

Ezen a területen Finnországtól tanulhatnánk sokat, ott ugyanis úgy működnek a rendszerek, hogy valójában sokkal rosszabbak az ország adottságai, mint Magyarországon, vagyis ahogy haladunk lefelé, kevésbé melegszik a víz, illetve a kőzet.

Akit szakszerűbben is érdekel ez a téma, Mádlné Szőnyi Judit tanulmányban is megírta gondolatait, amelynek már a címe is jó összefoglaló a hazai potenciálról:„Nem lehet mindenhol mindent, de mindenhol lehet valamit.”

Úgy tudjuk, hogy mindezzel nagy vonalakban egyetért a kormányzati stratégia is, igaz, a program nagyobbakat lépne, a legfontosabb eleme érezhetően az, hogy távfűtéssel, áramtermeléssel minél több import földgáz legyen kiváltható. A ma még nem publikus, de Steiner Attila államtitkár által is belengetett geotermikus stratégiáról azt hallottuk, hogy a keretet a 2050-re elérendő karbonsemleges gazdaság jelenti. A kormány számításai szerint ma 6 petajoule (PJ)/év az összesített hazai geotermikus energia hasznosulás (ha energia-egyenértékesben számolunk, Magyarország mintegy 200 PJ energiát hasznosít fűtésre, áramra, közlekedésre).

Geotermiában az elvi potenciál a mai használatnak a tízszerese, 55-60 PJ/év, a kormány szerint az éves lehetséges növekmény nagyjából 0,5 PJ/év.

Olyan köztes adatokról is hallani, hogy 2025-re 8 PJ/év, 2030-ra pedig 12 PJ/év is lehet már a geotermikus energiahasznosítás, illetve van egy olyan álom, hogy akár 1-1,5 milliárd köbméter földgáz kiváltása is lehetséges.

Ez politikai döntések és jogszabály változások függvénye lesz, de azt, hogy ehhez pontosan mit fog segíteni a kormányzat, még kevésbé tudjuk. De cél a geotermikus energia kutatásának, kinyerésének és hasznosításának támogatása, egyszerűsített engedélyeztetése is. A befektetőket pedig a kormány több ingyenesen elérhető információ megosztásával, átadásával is segítené, de pénzügyi támogatások is vannak a távlati elképzelésekben. Arról, hogy a földgáz kiváltására mennyire alkalmas a földhő, itt írt a Másfélfok.

A fűtés a legfontosabb

A hazai földhőhasználat mai kulcseleme a hőenergia, vagyis a fűtés. Ez egészen a római korig nyúlik vissza, azóta ismertek a fűtési megoldások is, a gyógyfürdők mellett. De ahogy a világon szinte mindenütt, a szénhidrogének háttérbe szorították a geotermiát.

Ennek ellenére Magyarország azért nem is áll olyan rosszul, Európában negyedikek vagyunk, nálunk csak Izland, Törökország és Olaszország hasznosít többet ebből az energiaforrásból. Erre tényleg büszkék is lehetünk, vélhetően kevés olyan energetikai mutató van, amelyben egyszerre megverjük Németországot, Franciaországot, illetve Norvégiát. Arányaiban amúgy Izland a legnagyobb hasznosító, de összesített energiamennyiségben Törökország még nála is sikeresebb.

Eddig 3 MW a beépített kapacitás, ez egyetlen turai projekt kapacitása, ehhez képest még a sokáig megfékezett szeles kapacitások is százszoros mértékűek. A 2017 óta működő turai erőműről itt olvashat egy rövid leírást.

Ugyanakkor, ha áramban nem is, más területeken tényleg fontos felhasználók vagyunk. Az 1000 hazánkban üzemelő kút közül van 250 balneológiai és kapcsolódó, épületfűtésre alkalmas forrás. A Széchenyi Fürdő jó példa, mert a fürdő működtetése mellett a meleg vizével segít az Állatkert fűtésében, illetve az állatok által használt vizes medencék vízellátásában.

Nagyjából 230 termálkútnak van mezőgazdasági célú hasznosítása, nagyrészt üvegházakat fűtenek velük, de vannak egyéb fűtési projektek, akár települési (szegedi, győri, miskolci mintaprojektek emelhetők ki), akár épület szinten.

A teljes hazai hőenergia-termelés évente 46935 TJ és ennek 6,6 százaléka (3133 TJ) származik geotermikus energiából, ma még a földgáznak azért sokkal nagyobb, tízszeres a súlya (31500 TJ).

Hűtő, fűtő, mély és sekély lehetőségek

De miért szeretjük ennyire a földhőt? Sok előnye van, de kettő mindenképpen kiemelhető: tiszta és hazai. Vagyis a jó projektek támogatják az energiaszuverenitást, ráadásul más megújuló energiákkal (így a nappal és a széllel) szemben minden évszakban, éjjel, nappal hasznosítható energiaforrásról van szó, a földfelszín alatt akkor is meleg van, ha éppen nem süt a nap, vagy nem fúj a szél.

Amikor geotermiáról beszélünk, valójában sokféle technológiáról beszélhetünk összefoglalóan, amelyek mindegyike a mélyben elérhető energiát (hőt) hozza fel a fogyasztókhoz. Nálunk szinte mindenhol nagyon jók az adottságok az olyan technológiához, amely a vizet hozza a felszínre, de akad olyan megoldás is, amikor a geotermikus rendszer elemei közül csak a hő adott, de nincs víz. Ilyenkor külső vízzel aknázhatjuk ki az energiát a forró kőzetekből.

Erre szolgálnak az EGS-megoldások (Enhanced Geothermal System), azaz a mesterségesen feljavított geotermikus rendszerek. Itt a működtetés során a felszínről bejuttatott külső hideg víz egy másik kúton kitermelhető és áram- és kapcsolt hőtermelés céljaira felhasználható. Svájcban, illetve Dél-Koreában vannak sikeres próbaprojektek már, állítólag Mezőkovácsházán volt ilyen hazai kísérleti projekt is, de az elhalt.

A geológiai adottságok mindenesetre mindig alapvetően meghatározzák, hogy milyen technológiát lehet alkalmazni, de a földhőszivattyúk jellemzően nemcsak fűtésre, de hűtésre is alkalmasak.

Mádlné Szőnyi Judit szerint az Alföldön, illetve a Dunántúlon is jelentősen fejleszthető a geotermia fűtési célra. A felszíntől a mélység felé haladva a kitermelhető víz hőmérséklete nő, de a várt értékekhez képest a hőmérsékletekben eltérések lehetnek a vízmozgás és egyéb hatások miatt.

Ha valaki nemcsak fűtésre, de áramtermelésre is szeretne fejleszteni, arra Magyarországon inkább a Kisalföld és a Dél-Tiszántúl lehet alkalmas, viszont ez egy bonyolultabb és kockázatosabb technológia, mert mélyebbre, úgy 1800 méter alá le kell menni, ott már a porózus víztartókban 100–125 °C is lehet a hőmérséklet (Turán 125 fokos a víz), viszont a nagyobb mélység több költség és így nagyobb kockázat is egyben.

Az idézett szakmai beszélgetésen többször elhangzott, hogy milyen fontos az energetikai célú termálvíz visszajuttatása a kitermelt rétegbe, mert ez a fenntartható termelés biztosítéka. Jelenleg azonban csak 85 visszasajtoló kút működik Magyarországon az 1000 üzemelő kitermelő kúthoz képest, és az is probléma, hogy a visszasajtolás nehéz technológia, nem mindig sikeres a kútfúrás. Mindenesetre a visszasajtolási kötelezettség alóli mentesség 2027-ig még tart, de utána már csak egyedi mentesség lesz kérhető.

Amiről pedig talán kevesebb szó volt eddig a hazai sajtóban, az a nagyon ígéretes sekély geotermia.

Ez az egyszerűbb technológia arról szól, hogy nem kell mindig nagyon mélyre lefúrni, a meleg (melegebb) víz akkor is hasznosítható, ha csak 100-200 méter mélyre fúrunk le, de még akkor is, ha a háztartások, az ipartelepek, vagy a fürdők elfolyó vizéről van szó, ezeknek a vizeknek a hőpotenciálját ugyanis ilyenkor még nem használtuk ki eléggé.

A zárt rendszerben keringő vizek hőt szállíthatnak a talajból vagy a földtani közegből a hőszivattyúba. Ez az úgynevezett ATES (Aquifer Thermal Energy Storage) technológia, aminek nagy előnye, hogy szinte bárhol létesíthető. Ebben a sekély verzióban egyébként Magyarország egyáltalán nem olyan erős, itt a már említett finn mellett a svéd, a német, illetve a francia pozitív gyakorlat emelhető ki.

Nehéz lesz szintet ugrani

Vajon lehet-e majd nagyobb hangsúly ezen a technológián? Nem tudjuk, de az állam mintha azt észlelné, hogy a befektetők inkább az áramtermelésben látnak megtérülési lehetőséget, a maradék-energia (ipari, mezőgazdasági, településfűtési) hasznosítása csak a konkrét piaci igények jelentkezése esetén szokta érdekelni a pályázókat. Azért azt is hallottuk, hogy fővárosi, illetve általában ipari kapacitás-bővítési tervek vannak a geotermikus távhőellátási beruházásoknál is.

De a kimondottan hőtermelésre irányuló projektek nagyobb része is inkább létező ipari-kereskedelmi létesítményekhez kapcsolódik. Mádlné Szőnyi Judit szerint éppen ezért a hazai fúrási kapacitások ki vannak használva, a szakcégek emberei le vannak kötve, az ágazat szintugrása innen inkább csak olyan komplex projektekkel érhető el, amire Svédországban és Finnországban volt példa.

Bár pénzügyi forrásokban most aligha bővelkedik a hazai energetika, hiszen épül Paks II., épülnek majd nagy gázerőművek is, és még további hatalmas finanszírozási igényű projektek is vannak a csőben (a vezetékrendszer korszerűsítése, illetve egy nagy szivattyús energiatároló), de azért a kormány szeretne forrásokat találni a geotermiára. Úgy tudjuk, hogy a geotermikus kútfúrások kockázatainak csökkentésére például készül egy pályázat, ahogy tervbe van véve egy geotermikus beruházási hitelkonstrukció is, csak a kérdés az, hogy lesz-e erre elegendő forrás, mert úgy tudjuk, hogy bőven több mint 100 milliárd forintra lenne szükség.

• geotermikus
• energia
• fűtés