Egy olyan pillanatban, amikor az energiahatékonyság növelése a magasba szökő energiaárak miatt minden eddiginél sürgetőbbé válik, a tervek többsége hatalmas elszalasztott lehetőséget jelent az energiaigény jelentős mértékű csökkentésének szempontjából – mondott ítéletet az uniós országok épületállományának energetikai felújítását célzó programokról a Renovate Europe Campaign (REC).

A REC nagyszabású tanulmányában 18 tagállam nemzeti reformprogramjának épületekkel kapcsolatos elemeit vizsgálta, arra fókuszálva, hogy az unió által életre hívott helyreállítási és ellenállóképességi eszköz (Rrf) keretei belül rendelkezésre álló hatalmas összeget – a 18 állam esetében összesen 472 milliárd euróról van szó – mennyire használják ki a tagállamok, és mennyire teszik lehetővé az épületfelújításokra vonatkozó hosszabb távú célok elérését. A sommás megállapítás, hogy nem eléggé.

Az Európai Zöld Megállapodás keretében készült épületenergetikai stratégia, a Felújítási Hullámban 35 millió épület energiahatékonysági felújítását tűzte ki célul 2030-ig, amelynek jelentős része mélyfelújítás kellene, hogy legyen, különben nem teljesülnek az energiahatékonysági célok – emlékeztet a Magyar Energiahatékonysági Intézet, amely a tanulmány magyar részéhez szolgáltatott információkat a REC számára. Figyelmeztetnek:

már a 2030-as célok eléréséhez is legalább szakaszos mélyfelújításokra lenne szükség, különben komoly veszélybe kerül a 2050-ig kitűzött éghajlati célok teljesítése.

Ehhez képes a vizsgált államokban az általuk a keretnek átlagosan csupán 8,4 százalékát (összesen 39,9 milliárd euró) tervezik épületenergetikai felújításokra fordítani, és a legtöbb esetben csupán az unió által előírt minimum, 30 százalékos energiamegtakarítást tűznek ki célul. Az egyes államokat nézve Ausztria csak a pénzek alig 3 százalékát, míg Belgium 16 százalékát tervezi erre a célra költeni.

Magyarország esetében 4-11 százalék közé becsülték ezt az értéket. Mint a tanulmány szerzői jelezték, ezt azért nem tudták pontosabban meghatározni, mert a magyar Helyreállítási és Alkalmazkodási Terv nem tartalmaz sem energiahatékonysági, sem épületfelújítási fejezetet, nem dolgoztak ki az energetikai felújítások felfuttatására szolgáló keretrendszert, sőt az egyes fejlesztendő területeknél sem határoztak meg konkrét energiahatékonysági célokat. Nem részletezik például azt, hogy a fejlesztésre kijelölt ágazatok (legyen szó az oktatásról vagy az egészségügyről) egyes épületeinek felújításánál a forrásoknak mekkora arányát költenék tényleges megtakarítást eredményező komplex energetikai felújításokra.

Az egy főre jutó összegekben is jelentősek az eltérések: Görögország állampolgáronként 384 eurót, Ausztria viszont mindössze 11 eurót tervez energetikai felújításokra fordítani a keretből. Magyarország az egy főre eső, a tanulmány készítői által 79 eurósra becsült értékkel a középmezőny végén található:

Az államok átlagosan az ilyen programokra szánt összeg 58 százalékát (23 milliárd eurót) fordítanák lakóépületekre, míg 34 százalékát (13 milliárd eurót) a közszféra épületeire, míg egyesek ezeken felül az ipari, illetve a történelmi épületek felújítását is tervbe vették, Magyarországon csak a lakóépületekkel (82 százalék) és a közszféra épületeivel (18 százalék) számolnak.

A tanulmány készítői öt szempont alapján – az ambícióktól az uniós támogatást kiegészítő plusz forrásokon, a programok integráltságán, a szakmai háttér megteremtésén át a megvalósítás pontos keretrendszeréig – négyfokú skála segítségével értékelték a 18 vizsgált állam programjait, ahol Horvátország mutatta a legjobb teljesítményt, míg Magyarország Lengyelországgal párban lett a sereghajtó, az öt kritériumból négy esetében minimumra értékelve. Egyetlen szempont, az integráltság esetén kaptunk egyel jobb értékelést, ahol a nemrég elindult napelempályázatot értékelték, de megjegyezték, hogy a program nincs összekötve energiahatékonysági fejlesztésekkel, amivel növeli az energiaszegénység kockázatát.

A tanulmányban Magyarország számára a következőket javasolták:

• jelöljön ki ambiciózusabb épületfelújítási célokat, ezeken belül is külön részcélokat a mélyfelújításokra, hogy érdemben csökkenteni lehessen az épületek energiafelhasználását és károsanyag-kibocsátását;
• kapcsolják össze az energiahatékonyságot és a fűtési rendszerek szén-dioxid-mentessé tételét, vagyis mindig a fűtési igényt csökkentő épületfelújítások kapjanak prioritást;
• növeljék azoknak a szakembereknek a számát, akik meg tudják tervezni és el tudják végezni a tényleges energiamegtakarítást eredményező, nagyléptékű épületfelújítási munkákat, kapjanak képzést, és támogató keretrendszert.

Megállapítják még, hogy bár a helyreállítási tervek jelenlegi formájukban nem alkalmasak arra, hogy áttörést hozzanak, de a tagállamoknak még van lehetőségük korrigálni. Ehhez kilenc ajánlást fogalmaztak meg:

• részesítsék előnyben a mélyfelújításokat,
• minden épületfelújítási projektet kísérje 2050-ig szóló ütemterv,
• vonjanak be magánfinanszírozást is,
• végezzenek integrált felújításokat, nagyobb hangsúlyt helyezve az energiahatékonyságra, és például alacsonyabb vagy nulla szén-dioxid-kibocsátású a fűtési rendszerek kialakítását is ösztönözzék,
• a programokban vegyék figyelembe a szélesebb körű politikai és társadalmi-gazdasági prioritásokat is,
• helyi szinten erősítsék meg a technológiai segítségnyújtást,
• alakítsanak ki egyablakos ügyintézést, támogassák az ügyfeleket a jó példák megismerésében,
• képezzék tovább a munkaerőt,
• alaposan kövessék nyomon a projektek megvalósulását és mérjék hatásaikat.

• energiahatékonyság
• rezsicsökkentés
• építőipar