Magas költségek, alacsony árak
Egyre kevesebben vannak, akik a teljes termelési műveletsort hajlandóak elvégezni.
A több éven át tartó drágulás után zuhanórepülésbe fordult több vármegyében a szántóföld ára: az Agrotax Kft. tavalyi földpiacról készített elemzése szerint Békéstől Csongrádon át Somogyig öt vármegyében jelentősen csökkent, Veszprém vármegyében pedig csaknem 11,6 százalékkal esett a szántók átlagára – írja az mfor.hu.
Máhr András, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) főtitkárhelyettese szerint ezen nem kell csodálkozni, hiszen veszteségessé vált a szántóföldi növénytermesztés és tovább csökken azok száma, akik mezőgazdasági termelésből akarnak megélni. A földpiaci kereslet egyre inkább az "aranykalászos földművesek" irányába mozdult el, akik egyáltalán nem akarnak termelni, a földre pusztán befektetésként tekintenek.
Ezt az állítást támasztja alá a Magyar Államkincstár kifizető ügynöksége – a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) – csökkenő ügyfélköre is. Az MVH-nál mintegy 170 ezer egy hektárnál nagyobb területen gazdálkodó mezőgazdasági termelőt tartanak nyilván. Ezekből mindössze 10 ezret meghaladó a jogi személy, a többi egyéni gazdálkodó, őstermelő. A „befektetői tulajdonszerzés" válik jellemzővé, amit az is alátámaszt, hogy folyamatosan nő a 10 hektárnál kisebb területen gazdálkodók létszáma.
Tavaly hektáronként átlagosan 100 ezer forint veszteséget okozott a gabona- és az ipari növények termelése. "Ha ehhez hozzávesszük a hektáronkénti átlagosan 80 ezer forintos földbérleti díjat, horribilis lett a ráfizetés" – magyarázza az érdekképviseleti vezető, miért esett vissza a termelők körében a föld iránti kereslet.
Az EU-s államok között nálunk a legmagasabbak a növénytermesztés költségei, s legalacsonyabbak a terményárak. A veszteséges termelés következtében mind nehezebb a termőföldet bérbe adni. A kistermelők – becslések szerint – egytizede már fel is hagyott a gazdálkodással.
A befektetői kereslet azonban továbbra is húzza a piacot, mert a magyar földárak még messze elmaradnak az uniós átlagtól. Ez alapján a hazai áraknak még növekedni kellene, így továbbra is jó üzlet és biztonságos tőkebefektetés lehetne földet venni. A termőföld a rendszerváltás óta mindig az egyik legjobb üzlet volt Magyarországon: akkor aranykoronánként legfeljebb 3 ezer forintért lehetett földet venni, azaz egy átlagos minőségű föld ára 21 ezer forint körül volt. Ma már több mint kétmillió forint a hektáronkénti ár.
"Semmilyen befektetésnek nem volt ekkora növekménye" – mondja Máhr András, aki szerint hosszú távon akár még meg is duplázódhat ez az ár. Azonban csak az fog tudni földet venni, aki addig hajlandó és képes a hektáronkénti minimum 100 ezer forint veszteség elviselésére. Máhr András szerint az is egyre nagyobb gondot okoz, hogy a megvásárolt földet valakinek meg kell művelni.
Korábban a befektető bízhatott abban, hogy a megvásárolt földjét szolgáltatásként valaki megműveli, ám tavaly óta jelentősen csökkent azon gazdálkodók száma, akik erre vállalkoznak. Aki mégis hajlandó erre, az elvárja, hogy a földtulajdonos fizesse meg neki a műveléssel járó valamennyi költséget, a műtrágyától, a talajmunkán át, a növényvédelemig. Korábban a termelésre vállalkozó akár a végén meg is vette a megtermelt terméket, a „végelszámoláskor" pedig a bérleti díjnak megfelelő haszon maradt a megbízónál. Ma már érthető módon egyre kevesebben merik bevállalni a termény megvásárlását és ha a megbízó végül valahogy el is tudja adni, hektáronként jellemzően több, mint 200 ezer forint veszteség lesz az éves eredmény.
Mindezek miatt a kicsik után már a nagyobb gazdaságok is a tartalékaikat élik fel és dönteniük kell, hogyan tovább. Ha tömegesen hagynak fel a gazdálkodással, az a bérleti díjat és a földárat is még lejjebb nyomja.
"Most fogunk szembesülni azzal a ténnyel, hogy Magyarországon kétmillió földtulajdonos van, miközben az MVH-adatok szerint mindössze 170 ezer fő az aktív agrártermelő" – mondta a szakember.