A múlt csütörtökön megjelent részletek alapján a kormány nagyon erősen visszakozott attól, hogy a lakosság szélesebb rétegeire (közvetlenül és azonnal) ráeressze a piaci energiaárakat. Míg a rezsicsökkentés korlátozásának első, július 13-i bejelentésekor még azt lehetett hinni, hogy az átlag feletti gáz- és áramfogyasztókra (az átlag feletti résznél) egységesen piaci alapú díjakat szabnak ki, ma már látszik, hogy egyrészt az érintettek körét is elkezdték drasztikusan csökkenteni, másrészt a „lakossági piaci ár” kitalálásával az ő terheiket sem engedik elszállni az egekbe.

Szinte lehetetlen általánosságban követni, hogyan változik az egyes bejelentések után az érintettek köre és többletköltsége, mert egyedi irányokba tolják a szabályozást (nagycsaládosok, hőszivattyúsok, csak villanyt használók, vezérelt készülékek stb.). Olyan kezd lenni a rendszer, mint a MÁV díjszabása, amelyben van ugyan teljes árú menetjegy, de azt alig fizeti ki bárki a barokkos kedvezményrendszer következtében.

Mi most ebben a cikkben a sok fontos tényező közül egy általunk lényegesnek tartott körülményt emelünk ki. Jelenleg ugyanis még nyitva áll egy átmenetileg elérhető, de reális menekülési útvonal azok számára, akik kikerülnek a száz százalékban rezsicsökkentett körből: a napelem és a szaldóelszámolás kombinációja. Cikkünk írásakor úgy tűnik, hogy ezt a lehetőséget a kormány nem szándékozik bezárni.

Megjegyzés: akinek már van napelemes rendszere, vagy jól érti a szaldó működését, az sok újdonságot nem fog olvasni ebben a cikkben, a célunk most elsősorban az, hogy azoknak adjunk támpontot, akik a várhatóan dráguló rezsi miatt most keresnek menekülési útvonalakat.

Nekik azonban rögtön le is lőjük a poént:

Ha van helyed napelemeket telepíteni és szaldós szerződést kötsz, akkor a jelenlegi szabályok szerint neked szinte mindegy, hogy az elektromos áram 1 forintba, 37 forintba, 70 forintba, vagy akár 500 forintba kerül.

Ha ugyanis jól van méretezve a napelemes rendszered a fogyasztásodhoz képest, akkor reálisan nem képzelhető el olyan áramár, amely mellett magas lesz a rezsiköltséged. Ez a mondat ugyan mindig is igaz volt, de sokaknak csak a jelenlegi bizonytalan helyzetben nyer igazán értelmet.

Természetesen a képlet egyáltalán nem annyira egyszerű, mint ahogy a fenti pár mondatból tűnik. Ezért ebben a cikkben megpróbáljuk egy képzeletbeli példán végigvenni ennek a menekülési útvonalnak a főbb pontjait, és azt, hogy milyen gyakorlati nehézségek adódhatnak a megvalósítással.

Kiindulási helyzetünk egy kétgyermekes magyar család, amely egy családi házban lakik. Gázkazánnal megy a fűtésrendszerük, gázbojler adja a melegvizet, minden másra elektromos áramot használnak. A jelenleg ismert számok alapján gázból és áramból is többet használnak, mint a kormány által bejelentett, rezsicsökkentett árhoz szükséges átlag.

Látják, hogy ha nem változtatnak az energetikai rendszerükön és a fogyasztásukon, akkor mindkét energiahordozónál részben lakossági piaci árat kell majd fizetniük. Ez az ár ugyan nem a teljes piaci ár, ám két dolog miatt is aggódnak: egyrészt a lakossági piaci ár is érdemben megnöveli a rezsijüket, másrészt ezt negyedévente megváltoztathatja az illetékes hivatal, ami a jelenlegi világpiaci helyzetben hosszabb távon a folyamatos emelés esélyét jelenti.

Ezért gondolkodnak azon, hogy vissza kellene menekülniük a rezsicsökkentett körbe, illetve saját áramtermeléssel függetleníteni szeretnék magukat a jövőbeni világpiaci folyamatoktól – amennyire csak lehet. Erre ma még az egyik reális esélyük a napelem – ha ennek technikai és anyagi feltételeit teljesíteni tudják.

Képzeletbeli családunk természetesen tudja, hogy földgázt nem tud magának termelni, csak áramot, és ha saját áramtermelésbe kezd, akkor érdemes lehetne a gázfogyasztását áramfogyasztásra cserélni, és azt is megtermelni. Maradva azonban a hétköznapi valóságnál: a család nem vállalkozik arra, hogy teljesen megváljon a gáztól, azaz átépítse a teljes házat.

Első döntési pont: a gázbojlert villanybojlerre cserélik. Úgy számolnak, hogy ezzel vagy bekerülnek a rezsicsökkentett gázár elszámolásba, vagy ha ez nem sikerül, akkor legalább érdemben csökkentik a gázszámlának azt a részét, amelyet lakossági piaci áron kell majd fizetniük.

Természetesen ezzel a váltással a villanyszámlájuk alaposan növekedni fog. Úgy számolnak, hogy eddig átlagosan havi 300 kwh áramot fogyasztottak (ezért lépték át a 210 kwh-ás átlagot), de a villanybojlerrel ez 450 kwh-ra emelkedik.

Mivel a család éves áramfogyasztása 12×450, azaz 5400 kwh-ra növekszik, ez lesz az az áram mennyiség, amelyet meg kellene termelniük a napelemekkel. A család ugyanis nem pusztán abban gondolkodik, hogy a rezsicsökkentéses határon felüli részt termeli meg magának, mert ezt a határértéket, de a határérték alatti és feletti díjakat is bármikor át lehet írni egyetlen tollvonással, ők pedig hosszú távon is szeretnék megoldani a kérdést.

Második döntési pont: mérlegelik, hogy a ház szigetelésén lehet-e javítani, mert ha igen, akkor csökkenthetik az évi várható 5400 kwh-ás fogyasztásukat, és kevesebb napelemet kell majd venniük a tetőre. Ez egy nagyon fontos lépés lenne, hiszen a legolcsóbb energia az el nem fogyasztott energia. A korszerűsítésre még elérhetőek állami támogatásos pénzügyi konstrukciók is.

Ha példacsaládunk úgy dönt, hogy szigetel, akkor belép az építőipar jelenlegi szakemberhiányos, hetente dráguló alapanyagokkal, és sok hónapos szállítási-kivitelezési határidőkkel jellemezhető dzsungelébe, a kérdés tehát az, hogy erre a nyűgre van-e most pénze, ideje és idegrendszere.

Mi most azt feltételezzük, hogy ezt a lépést sajnos kihagyják, mert a rezsijük csökkentését nem egy év múlva, hanem most szeretnék elérni.

Épp elég lesz a napelemeket megvenni és felrakatni. Ebben a szektorban ugyanis hasonló a helyzet: már a rezsicsökkentés korlátozása előtt is óriási volt a kereslet a telepítők kapacitásához képest, a hírek szerint pedig azóta még jobban elárasztják a cégeket potenciális vásárlók (ugyanez a helyzet a hőszivattyúsoknál és a kandallógyártóknál is). Ráadásul a piac rendkívül szétszabdalt, nagyon nehéz rajta eligazodni. Néhány nagy szereplő mellett sok száz kisebb telepítő hirdeti magát, erősen változó minőségben.

Harmadik döntési pont: a család bekéri a napelemes árajánlatokat egy évi 5400 kwh áramot termelő rendszerre, és megpróbál kiigazodni a beérkező adatok dzsungelében. A kínálat valószínűleg nagy szórást mutat a napelemek minőségében, a kivitelezési feltételekben, az alkalmazott egyéb eszközökben és a garanciákban, de végül egy ma közepes értékűnek mondható ajánlatot fogadnak el, mindennel együtt 2 millió forintért.

Negyedik döntési pont: mivel a családnak nincs a fiókban ennyi pénze, hitelből fedezik a beruházást. Példatörténetünk ezen a ponton szubjektív okok miatt megakad: nem tudjuk modellezni, hogy ki milyen feltételekkel jut ma hitelhez. Az egyszerűség kedvéért ezért csak annyit feltételezünk, hogy a család valamilyen formában képes felvenni 2 millió forint hitelt.

Ötödik döntési pont: Szinte biztos, hogy a hitelkonstrukciót be tudják úgy állítani, hogy a havi törlesztőrészlet egyrészt fix legyen, másrészt a futamidőt addig tolják, hogy annak teljes havi összege ne haladja meg a jelenlegi villanyszámla és a gázszámlának a lecserélt gázbojlerre eső részét.

Ennek a megfontolásnak az az értelme, hogy összességében a család havi költségvetése nem változik meg összegszerűen, csak a szerkezetében. Azt az összeget ugyanis, amit eddig rezsicsökkentett villanyszámlára és részben gázszámlára költöttek, mostantól egy hitel fix törlesztőjére fogják költeni. Amikor a hitel futamideje lejár, akkor pedig arra sem. (Nem megyünk bele ezúttal abba a hitvitába, hogy egy napelem mennyire működik egy hosszabb hitel végén, de feltételezzük, hogy a családnak legfeljebb 20 évre kell hitelt felvennie, addig pedig a napelemes gyártók általában a termelés legalább 80 százalékát garantálják.)

Az áramszolgáltatónál a család bejelenti a napelemes csatlakozási igényét és a szaldós elszámolást választja (jelenleg mást nem is nagyon tud, csak akkor, ha épít a rendszerhez saját akkumulátor telepet is, de ezt most nem feltételezzük).

A szaldós elszámolásról röviden:

Amikor a napelemek áramot termelnek, és a háztartásban megy bármilyen fogyasztó, akkor azok közvetlenül (az átalakító inverteren keresztül) a napelemről kapják az áramot.
Amikor a napelem éppen többet termel, mint amennyit a háztartás fogyaszt (nyáron szinte mindig, nappal), akkor a többletet az inverter a közműhálózatba táplálja be. Ennek mennyiségét villanyóra méri.
Amikor a napelem éppen kevesebbet termel, mint amennyit a háztartás fogyaszt (télen szinte mindig), akkor a hiányt a közműhálózatból pótolják. Ennek mennyiségét is méri a villanyóra.
A szaldós elszámolás azt jelenti, hogy az egy év alatt összesen vételezett áram mennyiségét (fenti 3. pont) az éves leolvasáskor összevetik az összes betáplált áram mennyiségével (fenti 2. pont), és a különbözettel a felek elszámolnak.

Ha a család többet vételezett, mint amennyit betáplált, akkor azt kiszámlázzák neki. Ha többet táplált be, mint amennyit vételezett, akkor (nem teljes áron) az áramszolgáltató kifizeti neki az érte járó összeget.

A példánk szerinti esetben az a fontos, hogy a rendszert sikerüljön úgy méretezni, hogy majdnem teljesen fedezze a fogyasztást. Ekkor a fenti egyenleg minden évben nulla közelében lesz. Az éves leolvasáskor nem történik semmi, a minimális túlfogyasztást az áramszolgáltató kiszámlázza. Pillanatnyilag nem világos, hogy ezt milyen díjjal teszi majd meg (rezsicsökkentett, lakossági piaci, vagy piaci díj), de nagyjából mindegy, mert ha évente legfeljebb pár száz kwh a túlfogyasztás, akkor magas árak mellett sem lesz elviselhetetlen a kiadás.

Ez az elszámolás a jelenlegi formájában független attól, hogy mennyibe kerül az áram.

Példa: ha a háztartásnak évente 200 kwh túlfogyasztása van a szaldó mellett, akkor 37 forintos áramdíj mellett 37×200 (7400) forintot kell befizetnie egyszer egy évben. Ha 270 forint az áram díja, akkor persze évi egyszeri 54 000 forint ez a költség, de szaldó mellett is lehet havi átalányt vállalni, azaz van lehetőség ezt az összeget havi 4500 forintra porlasztani.

Összességében tehát példacsaládunk az átalakítás után

kevesebb gázt használ, és azt rezsicsökkentett áron fizeti meg,
villanyszámlát lényegében nem fizet, helyette egy hitelt törleszt,
a havi kiadásai nem nőttek,
az áram piaci árának jövőbeni változása pedig nem érinti őket.
Melyek a fenti leírás fő szépséghibái?

Egyrészt látszik, hogy számos feltételezéssel kellett élnünk (hitelképesség, fizikai és technológiai feltételek napelem telepítéshez, hajlandóság a változtatásokra, állami támogatás esetleges igénybevétele stb.), és ezekben rengeteg egyedi eltérés lehet.

A legnagyobb kockázatot ma mégis az jelenti, hogy egészen biztosan még nem tudjuk, az új helyzetben mi a terve a kormánynak a szaldós elszámolással.

Szaldós szerződés ugyanis az uniós normáknak való megfelelés miatt Magyarországon a jelenlegi tervek szerint csak 2023. december 31-ig köthető meg. A jelenlegi szabályok szerint aki eddig a határidőig leszerződik, az a határidő után is benne marad, tehát 2024-től is szaldó szerint fog elszámolni, ám aki 2024 január 1-től szerződik, arra már más szabályok vonatkoznak majd. Hogy ezek mik lesznek, azt részleteiben még nem tudni.

Ez praktikusan azt jelenti, hogy példacsaládunknak 2023 végéig el kell jutnia oda, hogy a háztetőre feltett és hálózatba bekötött, engedélyezett napelemes rendszerét készre jelentse a közműszolgáltatónak. Ez a dátum ma még messzinek tűnik, de mégis: 17 hónap van hátra, ami az építőipari és napelem-telepítő piac telítettsége miatt nem is olyan sok. Különösen akkor nem, ha a ház átalakításával és egy akár államilag támogatott hitelkérelem lefuttatásával is kombináljuk. Ha pedig közeleg majd a jövő év végi határidő, és a változó szabályok még inkább a napelem+szaldó felé terelik a lakosságot, akkor ez a zsúfoltság csak fokozódni fog.

Cikkünk írásakor egyébként az MVM leírása alapján úgy tűnik, hogy a rezsicsökkentés megnyirbálása nem változtat a szaldós rendszeren – de Magyarországon annyi mindent láttunk már, hogy biztosra nagyon nehéz bármit is mondani.

A logika mindenesetre azt diktálja, hogy aki szaldóra szerződik, az nettó értelemben csak annyi áramot fogyaszt, amennyit az éves leolvasáskor a különbözet mutat, vagyis a szaldósok ilyen értelemben nem nagyfogyasztók.

Eddig az volt a jellemző, hogy pénzügyi problémaként nem is tekintettek rájuk, csak energetikai-technológiai szempontból: ha ugyanis nagyon sokan állnak rá erre, akkor az elektromos közműhálózatban megnő a szezonálisan nagy betermelők és fogyasztók aránya, ami instabilitást okoz, de ez már a rezsicsökkentéstől nagyrészt eltérő történet.

• rezsicsökkentés
• napelem
• napenergia