Mivel a vitára már akkor került sor, amikor a szállingózó adatok Márki-Zay Péter (MZP) jó szereplését mutatták, Dobrev Klára visszarepített az időben jó másfél évtizedet.

Olyan, a keményen dolgozó kisemberekre célzott ígéretcunamit gerjesztett, a szociális érzékenység olyan látványosan túltengett, hogy nem tudom, mennyire vehető komolyan, amit előadott. Már csak Lendvai Ildikó örök klasszikusa, a „lassan mondom, hogy Orbán Viktor is értse, nem lesz gázáremelés” hiányzott a világpiaci gázár négyszereződésének évében.

Kíváncsi lennék, hogy ha Oszkó Péternek kizárólag a tévévitán látottak alapján kellett volna kiállnia valamelyik jelölt mellett, akkor is Dobrevet választja-e.

MZP ugyanis többször is egy olyan pragmatikus pénzügyminiszter hangján beszélt kettejük vitáján a múlt héten (az RTL Klubon), aki épp a földre akarja visszahúzni a csillagokat az égről leígérő politikustársát. Kevés konkrétumot mondott, de arra többször utalt, hogy akármi lesz a választáson, elég grízes helyzetben lesz a költségvetés, a következő kormánynak nem lesz sok mozgástere az osztogatásra.

Ebben kétségkívül igaza van. És nem csak azért, amit könnyű úgy lefordítani a nép nyelvére, hogy Orbán Viktor kiüríti a kasszát.

Kétségtelen, hogy a mostani kormány kihasználja, hogy a világjárvány miatt eltörölték a költségvetési korlátokat előíró uniós előírásokat, annyit osztogat, amennyit nem szégyell.

Igazából nem látszik nagy különbség Medgyessy Péter emlékezetes 2002-es pénzszórása és a között, amit most Orbán csinál, csak annyi, hogy előbbi nem választási céllal, népszerűséget növelve kezdett bele, hanem friss győztesként, ciklus elején tartotta jó ötletnek betartani a választási ígéretét, kinyiffantani a költségvetést és égbe lőni az államadósságot.

Nem éppen könnyű időszak előtt állunk

Nyilván nem fért bele egy ilyen vitába, de jó tudni, hogy a következő fél év igencsak necces időszaknak tűnik a világgazdaságban. Senki se számított arra, hogy milyen hosszan tartó poszt-covid hatásokkal kell együtt élnünk, az ellátási láncok felborulása nem egyhamar orvosolható, vagy ha igen, csak a hatékonyság rovására.

A világ jegybankjai (köztük a magyar is) épp kénytelen elismerni, hogy az infláció felpörgése nem időleges jelenség és egyre elterjedtebb a várakozás, hogy az energiaárak is tartósan magasak maradhatnak, a gazdasági növekedéssel kapcsolatos bizonytalanság pedig nő.

Felelős kormányok nem tipikusan ilyen helyzetekben szokták elereszteni a nadrágszíjat, de a választás most lesz, meglepő lenne, ha a kormány holmi világgazdasági turbulencia miatt visszafogná magát.

Na, de minek ide magyar euró?

Üdítő volt tehát hallani MZP józanságát, hirtelen nem sok választásra készülő politikust tudnék az elmúlt 30 évből felidézni, aki kampányidőszakban ne a felelőtlen ígérgetés vonalon mozgott volna.

Ehhez képest fura az a kemény beleállás, amit euróügyben tanúsít az előválasztás meglepetésgyőztese.

Dobrev Klárával abban messzemenőkig egyetértenek, hogy minél hamarabb be kell vezetnie Magyarországon a közös pénzt.

Az nem világos, hogy ez most egyszerű politikai trükk, vagy komoly szándék. Mivel Matolcsy György az elmúlt hónapokban több euróellenes dolgozatot is megjelentetett és a kormány is inkább a halogatás mellett van, kiválóan be lehet mutatni azt, hogy a változást akarók ezt is másképp csinálnák. Főleg, hogy ismertek a felmérések eredményei, a lakosság bő 60 százaléka európárti.

De a közgazdászokat az egész világon nagyon megosztja a téma, régóta komoly vita tárgya az, hogy jó megoldás-e közös monetáris politikával össze-, vagy ha úgy tetszik, gúzsba kötni különböző államokat. Az eddigi tapasztalatokból is többféle következtetést lehet leszűrni, miközben a pro és kontra érvek jól ismertek és könnyű őket politikai hitvalláshoz, célokhoz kapcsolni.

Kétségkívül segít egy válság leküzdésében, ha egy ország tud a kamatszinttel és a devizája árfolyamával játszani, ezt pedig könnyű függetlenségként aposztrofálni.

Másrészt viszont az is igaz, hogy egy válságban az eurózóna tagjai közvetlenül kaphatnak segítséget az Európai Központi Banktól (EKB), ez a védőháló pedig óriási előny. E nélkül például a görög, vagy az olasz állam be is csődölhetett volna, de erre megint lehet azt mondani, hogy ha le tudták volna értékelni a devizájukat, ez nem vált volna reális veszéllyé.

Egyelőre tehát nem tudhatjuk, hogy a látványos kiállás az euró mellett az ellenzéki oldalon politikai célú, vagy van mögötte gazdasági megfontolás is. Lehet, hogy simán az európaiságot, vele az éles szembenállást illusztrálja a Brüsszelt szitokszóvá tevő Fidesszel szemben, de az is biztos, hogy Márki-Zay Péter egyik gazdasági tanácsadója Bod Péter Ákos, három éve még maga helyett miniszterelnöknek is őt ajánlotta. A volt jegybankelnök pedig köztudottan régóta lelkes euróhívő.

 

• Márki-Zay Péter
• politika
• előválasztás