A forintgyengülés inflációra gyakorolt hatása – amint a halmozott infláció és a forint árfolyam alakulását bemutató ábra is mutatja – egyértelmű. Van azonban egy tényező, amelynek inflációt növelő hatása még az árfolyamgyengülésnél is jelentősebb és tartósabb hatású az élelmiszerekre: a termékdíj és különösen a kiskereskedelmi adó növelése, illetve a kiskereskedelmi pótadó 2022 nyarán történt kivetése.

2022-ben 2,7 százalék volt a kiskeradó, és a júliusban megjelent kormányrendelet értelmében a 2021-es adó 80 százalékának megfelelő összeget is be kellett fizetni pótadóként 2022. november végén. Mindezt kevesebb mint fél év alatt kellett beszedni. A forgalmi adók növelése áremelő hatású. Minden árbevétel-arányos adó ugyanolyan hatású, mint az áfa, ugyanúgy az eladott termékek nettó értéke alapján kell számolni. A 2022. júliusában kivetett kisker-pótadó az egyébként is fizetendő 2,7 százalékos adón felül további 4 százalékos adóemelésnek minősül, mert fél év alatt kellett beszedni a 2021-es 2,5 százalékos kisker adó 80 százalékának fedezetét.

Mit tehettek a kiskeradóval érintett kereskedelmi vállalkozások, ha meg akarták őrizni az elmúlt öt évben kialakult, lényegében stabil jövedelmezőségüket és hatékonysági mutatóikat? Beépítették azt az árakba, méghozzá nem azonos mértékben, hanem azoknak a termékeknek az árába, amelyből a legnagyobb forgalmat bonyolítják le, és így a legnagyobb eséllyel tudják a megnövekedett adóköltségeiket rövid idő alatt a vásárlókra áthárítani.

Ezek a termékek pedig az élelmiszerek.

Ráadásul mivel ez az adó költségként viselkedik, amit az árakban érvényesítve a nettó árbevétel tartalmaz, még áfát is kell utána fizetni. Tehát a kiskereskedelmi pótadó a forgalmi adót 2022 második félévében négyszer 1,27, azaz 5,08 százalékkal növelte meg a második félév árbevételére vonatkoztatva.

Ez hatásában olyan, mintha a 27 százalékos áfát 32,08 százalékra növelték volna (a kedvezményes kulcsú termékeknél alacsonyabbak az értékek).

Az élelmiszer-áremelkedés gyorsulásában szerepet játszhatott az is, hogy a KSH adatai szerint 2022 júliusától csökkent az élelmiszer-forgalom volumene, így egyre kisebb mennyiségeken kellett beszedni a kiskereskedelmi pótadót. Ennek részleteiről írtam 2023 januárjában.

Az MNB elemzésének legmeglepőbb adata, hogy a fentiek ellenére a kiskereskedelmi adó élelmiszer-inflációra gyakorolt hatását (egy képviselői kérdésre adott válasszal azonosan), 0,6 százalékban határozta meg. Lehet, hogy ez a számítás „helikopter perspektívából” statisztikailag helyes, mert a 100 milliárd forint kiskereskedelmi többletadó a 17 ezer milliárd forint körüli kiskereskedelmi forgalomnak csak a 0,6 százaléka, csakhogy a 2022. júliusi kiskeradó és pótadó hatásmechanizmusa az előző bekezdésben kifejtettek szerinti volt.

Vagyis a 100 milliárd forint többletadót csaknem teljes egészében* a hat multilánc fizette be, ezért nem a teljes kiskereskedelmi forgalomra, hanem csak az érintett cégek árbevételének időarányos részére kell kivetíteni. A hat cég 2022. évi összes árbevétele 3623 milliárd forint volt, és figyelemmel az alkalmazkodás időigényére és arra, hogy az év második felében csökkenő volumen mellett kellett beszedniük a kiskeradót, legfeljebb ennek 40 százalékával számolhatunk. Így az MNB által számolt 0,6 százaléknál nagyságrendileg nagyobb, közel 7 százalékos inflációs hatása lehetett a kiskereskedelmi adó növelésnek és a pótadó évközi kivetésének.

Két rossz kormányzati döntés súlyos hatása

A kiskereskedelmi adót 100 milliárd forint többlet költségvetési bevételért növelte meg a kormány 2022 júliusában. Akkor, amikor a csővezetéken szállított orosz kőolajon elért diszkont a Mol kimutatása szerint hordónként 25 dollár volt, amely több, mint 400 milliárd forint extra költségvetési bevételt eredményezhetett volna. Ennek egy részét elvonta a kormány a Moltól, a másik részét (kb. 200 milliárd forintot) pedig a 480 forintos hatósági árral szétosztotta az üzemanyag felhasználók között. Bizonyosan elkerülhető lett volna a száguldó élelmiszer-infláció, ha a kiskeradó 100 milliárd forintos növelése helyett hamarabb megszüntetik az üzemanyag ársapkát és a Brent és az orosz olaj árkülönbségéből fordít 100 milliárd forintot a költségvetési bevétel növelésére a kormány.

A forint gyengülésében a rendkívül magas energiaárak miatt növekvő külkereskedelmi mérleghiány is szerepet játszott. Az MNB számítása szerint 2022-ben a kőolajimport 800 millió dolláros növekedésének a romló fizetési mérlegből adódó árfolyam hatása 0,6-0,7 százalékkal növelte az inflációt. Ez alapján a teljesen feleslegesen kétmilliárd euróért megvásárolt, kétheti téli gázfogyasztásnak megfelelő 750 millió köbméter különleges gázkészletnek további közel 2 százalékos inflációs hatása lehetett. Arról nem is szólva, hogy ez a költségvetési hiányt is növelte, ami az Eurostat korábbi állásfoglalása alapján előre tudható volt. Ráadásul a megawattóránként 300 euróhoz közeli áron vásárolt készlet értékesítéskor az időközben csaknem tizedére esett gázárak miatt ismételten veszteség fog keletkezni.

Miért nem voltak politikai következmények?

Az uniós szinten is kimagasló száguldó infláció és a csökkenő reálbérek ellenére sem változott érdemben a kormánypárt népszerűsége. Ennek szerintem egyik fontos oka az, hogy most is érvényesült a kormány intézkedéseinek bírálata során rendre alkalmazott narratíva, amely valamiféle szakszerűség jegyében kifogásol tömegeknek kedvező intézkedést.

Ilyen volt például a közmunkaprogrammal, a rezsicsökkentéssel, a határkerítés megépítésével és a közelmúltban a nyolc alapvető élelmiszerre és az üzemanyagokra átmenetileg érvényesített hatósági árak alkalmazásával és az adónövelésekkel kapcsolatos kormánykritika.

Ennek vezérmomentumát ismert szakértők és médiaszemélyiségek hitelesítik és tartják sokáig a figyelem középpontjában. Az ársapkák inflációnövelő hatására vonatkozó Matolcsy kijelentést vezető közgazdászok hitelesítették. Róna Péter, Pogátsa Zoltán és mások mellett neves banki elemzők is alátámasztották a jegybank elnökének állítását. A független portálok is arról írtak, hogy az árstopok növelték az inflációt, a liberális párt hónapokig azzal kampányolt, hogy a fideszes árstop-infláció miatt drágák az élelmiszerek.

Még egy, az infláció mélyelemzéséről szóló februári írás is azt emeli ki, hogy „az ársapkák inkább csak rontottak a helyzeten”. Ehhez képest elhanyagolható, hogy Tóth Bertalan, az MSZP frakcióvezetője már 2023 elején rámutatott arra, hogy nem az árstop az infláció oka. A száguldó hazai inflációval kapcsolatban tehát a közvéleménynek azt kellett eldönteni, hogy mi a hihetőbb? A háború és a szankciók vagy nyolc alapvető élelmiszer és az üzemanyagok árának rögzítése okozta az inflációt? Minden bizonnyal más lett volna az eredmény, ha a tényleges okról, a fogyasztási és forgalmi adók drasztikus növeléséről és az inflációt erősítő hibás kormányzati döntésekről szólt volna a kormánykritika.

A kormányzati intézkedések kritikájának másik fontos jellemzője a kormány kifejezéseinek használata. A 2022 közepi jelentős energiaáremelést a mai napig szinte kivétel nélkül minden közszereplő – politikus, független szakértő és médiaszemélyiség – „rezsicsökkentés csökkentése” kifejezéssel határozza meg. De ugyanez igaz az extraprofit adókra is, amelyek valójában a lakosság által megfizetett fogyasztási és forgalmi adók és csak kivételesen profit adók. Az áfával azonos tartalmú és hatású kiskereskedelmi adót is, mint a multik megsarcolását célzó és kivásárlásukat előkészítő különadót emlegetik.

Úgy tűnik, ha a létező adók módosítását a kormány külön rendeletbe foglalva egyidejűleg hirdeti ki, esetleg egy-két új adót is bevezet, akkor ez elegendő ahhoz, hogy ne a lényegről szóljon a kormányzati intézkedések kritikája. És a kormány gátlástalanul él is a kommunikációs lehetőségeivel. A kötelező élelmiszer leárazási akciókról rendelkező kormányrendelet is „A háborús élelmiszerár-infláció csökkentése érdekében szükséges intézkedésekről” címet viseli.

• forint
• infláció
• gazdaság