Öngondoskodás: ahol megállt az idő
A felső plafon tíz éve változatlan, így értéke évről évre csökken.
A nyugdíj- és egészségpénztári megtakarítások után járó adójóváírást az Orbán-kormány először csökkentette, majd a korlátot is befagyasztotta. A felső plafon tíz éve változatlan, így értéke évről évre csökken. Jegyzet.
Tíz év nagy idő! A megszülető gyermek már bőven iskolássá válik, az idős szülő eltávozik, kormányok, polgármesterek jönnek-mennek. Az árcédulák is változnak.
Tíz év. Ennyi ideje nem nyúlt hozzá Orbán Viktor kormánya a nyugdíj- és egészségcélú megtakarítások után járó adójóváírások rendszeréhez. Korábban megtette. (Bár ne tette volna!) Most sem teszi? (Bár megtenné!)
A hivatalosan nem is kedvezménynek nevezett, hanem „rendelkezés az adóról” nem túl fantáziadús elnevezésű szja-kedvezmény nem közvetlen visszafizetésként, hanem az öngondoskodási számlán történő jóváírás formájában 2006. január 1-je óta él. (Annyira régi, hogy a digitális Nemzeti Jogszabálytárban még nem is olvasható! Aki kíváncsi rá, a Magyar Közlönynek ebben a 2005. novemberi számában megtalálja.) Akkoriban még külön önkéntes nyugdíj- és külön önkéntes egészségpénztárak voltak, illetve mellettük volt már a „nyesz” betűszóval emlegetett nyugdíj-előtakarékossági számla. Egészen 2011-ig az ide befizetett összegek után járt 30 százalék jóváírás mint öngondoskodást ösztönző kedvezmény, ennek maximuma az első két esetben 100-100 ezer, összesen legfeljebb 120 ezer, nyesz esetén további 100 ezer forint volt.
A 2008-2009-es gazdasági válságból Magyarország is nehezen vánszorgott ki, a költségvetésből kiáramló pénzek visszanyesésének az öngondoskodás is megszenvedte a kárát. Orbán Viktorék hatalomra jutásuk után már ősszel csökkentették az öngondoskodók számára ezt a jóváírt összeget:
2011-től az eddigi 30 százalék helyett már csak 20 százalék kedvezmény illeti meg azokat, akik nem kizárólag az állami társadalombiztosítási és nyugdíjrendszerben gondolkodnak.
Az újabb változás 2014-től érvényes: a nyugdíjbiztosításra befizetett összeg 20 százalékáról is lehet rendelkezni, ennek felső határát 130 ezer forintban szabták meg. Egyúttal az addig külön kezelt önkéntes nyugdíj- és önkéntes egészségpénztárak helyett önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakról szól a törvény szövege, az ez alapján jóváírható összeg maximuma pedig 150 ezer forint lett. A nyesz-re jóváírt 100 ezer forintos plafon nem változott, viszont meghatároztak a három kedvezményfajtára együtt egy 280 ezer forintos felső határt.
2014. január 1-je óta azonban sem a kedvezmény százalékos mértéke, sem az igénybe vehető összeg plafonja nem változott. A jogszabály így – pestiesen szólva – „rosszul öregedett”. Lássuk csak, miért is!
A KSH által közölt adatok szerint 2014 óta az fogyasztói árak 35,4 százalékkal emelkedtek, közte az egészségügyi szolgáltatások 56,1, a gyógyszerek, gyógyáruk 24,7 százalékkal drágultak.
Szintén a statisztikai hivatal által kiadott hivatalos jelentés szerint 2014-ben a havi nettó átlagkereset 155 700 forint volt, ami 2022-re 342 984 forintra nőtt.
Értelmezzük a számokat! Az árak emelkedése (egészségügyi termékek, szolgáltatások esetén is) azt jelenti, hogy ennyivel többet költenek rá, és aki pénzügyileg tudatosan gondolkodó, öngondoskodó polgár, az az egészségügyi megtakarításaiból teszi ezt: így – az adójóváírás révén – hosszú távon olcsóbban jut hozzá ezekhez, hiszen a következő évben már az államtól „visszakapott” adóját is elköltheti erre. Ám ha eléri a maximumot, hiába az öngondoskodásra való hajlam, már nem éri meg további pénzeket fizetni az önkéntes pénztárba, hiszen abból a pénztár működési és likviditási részt von le, adójóváírás viszont nem jár érte.
A fizetések nem is olyan alacsony emelkedése ugyancsak elértékteleníti a befizetések után járó jóváírást. 2014-ben a 280 ezer forintos maximum még csaknem kéthavi nettó átlagfizetésnek felelt meg, 2022-ben viszont már csak háromhetinek. Mivel önsegélyező pénztárakról beszélünk, így ha beüt a krach (például tartós betegség, munkanélküliség), akkor egyre kevesebbet ér a kedvezmény, amit például az önsegélyező pénztári funkcióból ennek kompenzálására lehet fordítani.
Ez nem ösztönzi öngondoskodásra a takarékos polgárt.