A metszés a szőlőművelés koronája. Ilyenkor látszik a növekedéserély, a tőke vitalitása, a betegségek helye, de a támrendszer esetleges problémái is. Metszéskor az egész előző évet áttekinthetjük és a következőt is alapvetően meghatározhatjuk. Az úgynevezett szelíd metszést – bár Olaszországban és Franciaországban gyakran alkalmazzák – itthon még kevésbé elterjedt. Az eljárás lényege, hogy a tápanyag-szállítási útvonalat tiszteletben tartásával úgy vágjuk a vesszőt, hogy a nedvkeringés folytonosságát megőrizve, minél kevesebb vágási seb keletkezzen.

A szelíd metszés eredményeként egészségesebb, ellenállóbb, hosszabb élettartamú szőlőre számíthatunk. Viszont, ha a növény nedvkeringése, a szállítási útvonala valahol sérül, az következményekkel jár, betegség forrása lehet. A metszés leggyakrabban a nyugalmi állapotban történik, amikor még nem aktívak a szállítási útvonalak.

Az úgynevezett Guyot-művelés esetén alul soha nem ejtenek vágást, az ott meghagyott rügy mindig a következő évi csap, míg felül van a szálvessző. Így a szőlő oldalra kúszik el évről évre, s ha a rügytávolság itt egy centiméter, akkor huszonöt év múlva is csak 25 centiméterrel fog elnőni oldalirányba a törzs. Persze a rügyek iránya és a köztük lévő távolság is lényeges. Amíg az olaszok mindkét irányba kialakítják a törzset, addig a franciák egyoldalasra formálják a tőkét. Természetesen mindkét módszer a tápanyag-szállítási útvonal tiszteletben tartásán alapul, s nehéz lenne meghatározni, hogy melyik a jobb. A szőlő mint kúszónövény mindig a végek felé adja a legtöbb energiát, azaz mindig az utolsó rügyeket fogja erőteljesebben növeszteni. Nagyjából mindig az utolsó kettő lesz a legerősebb. Ezért nagyon kell figyelni a csapnál arra, hogy az első rügy alsó állású legyen, ez lesz a következő évi csap, a második pedig felső állású, ami a következő évi szálvessző lesz majd.

 

https://www.magro.hu/agrarhirek/a-szelid-metszes-a-szolo-egeszsegenek-alapja/

• szőlő
• szelíd metszés
• szőlőtermesztés