Bár a kajszibarack mindig is kihívások elé állította a termelőket és lelkes kerttulajdonosokat, a kajszifákon az utóbbi időkig nem volt jellemző a levéltetvek kártétele, de jelenléte sem igazán. Az elmúlt években azonban szembetűnő változást tapasztalhattunk az ágak sűrűje között: egyre jelentősebbé vált a levéltetvek térfoglalása. Mi állhat a változás hátterében, és mit tehetünk ellene: ennek igyekeztünk utánajárni.
Pár évvel ezelőtt a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Növényvédelmi Intézetének kutatói morfológiai és genetikai jellemzőik alapján azonosítottak egy idehaza addig még ki nem mutatott fajt, a Myzus mumecola-t, vagyis a kajszi levéltetűt.

A tömegesen megjelenő kártevő egy Európában éppen csak terjeszkedőben lévő levéltetűfaj, aminek első európai megjelenését Olaszországban írták le 2016 nyarán.
Az új kártevő érdekessége, hogy még nemzetközi szinten is keveset tudnak róla, mert európai megjelenése előtt csak Japánból, Kínából, Tajvanról, Kelet-Szibériából, Kelet-Indiából és a Himalája térségéből jelentették előfordulását.

Az olasz eset ráadásul nemcsak azért kirívó, mert azidáig érintetlen területen jelentek meg a kártevők, hanem azért is, mert az olaszországihoz hasonló tömeges elszaporodását korábban máshol még nem jelezték. Mivel általánossá vált az a tendencia, hogy az Olaszországban megjelent inváziós fajok pár év alatt elérik hazánkat is, a kutatók már célzottan keresték a levéltetű megjelenését a hazai ültetvényekben is, így nem okozott nagy meglepetést, amikor

2020 tavaszán a hazai kajsziültetvényekben és magánkertekben is tömegesen megjelent a kajszitetvek.
A kajszi levéltetű körülbelül 2-2,5 mm testhosszúságú, halványzöld színű tetűfajta. Életmódja és életciklusa még nem teljesen tisztázott, de a szakemberek szerint tápnövényváltó és télen tojás alakban telelő fajjal állunk szemben.

A megfigyelések szerint az ősanya (fundatrix) és első leánynemzedéke (fundatrigének) által létrehozott kolóniák,

az úgynevezett „őstelepek” már március végén, közvetlenül lombfakadást követően megjelennek a fákon: elsősorban a törzshöz, illetve a vázágakhoz közeli, árnyékos koronarészeken fejlődő gyenge vesszőkön.
A második-harmadik leánynemzedék az első kolóniák közelében lévő hajtásokat fertőzi a fák lombkoronájának középső-alsó, a vázágak eredéséhez közeli részein. Végül a további leánynemzedékek tagjai kihúzódnak a korona palástjára, az ott még intenzíven növekvő hajtásvégekre.

Az első 2-3 nemzedék a levelek fonáki oldalán táplálkozik, ezzel a fiatal levelek fejlődési rendellenességét, torzulását, görbülését okozva. A későbbi generációk már a hajtások csúcsi részén kolonizálnak, így a hajtások görbülését, növekedésük csökkenését és leállását idézik elő.

A fertőzött levelek elszíneződnek, végül idő előtt lehullnak.
A kutatók május közepén szárnyas egyedek megjelenését is megfigyelték, amiből arra következtetnek, hogy heterociklusos fajjal van dolgunk, vagyis nyári tápnövénye nem a kajszi (azt azonban még nem tudni, hogy melyik fajra vált a meleg évszakban).

Sajnos a kajszi levéltetű tojásainak téli fagytűrő képessége meghaladja a kajsziét, ezért gyors elterjedésére számíthatunk.
Ami nemcsak azért nagy probléma, mert közvetlen kártételével önmagában nagy gondot okoz, hanem azért is, mert közvetetten is jelentős problémát gördít a gazdálkodók és kerttulajdonosok elé: a vírusok terjesztésével fontos kockázati tényező lehet. Mivel a kutatók már a kajszi levéltetű testéből is kimutatták a kajszihimlő vírust, komoly növényvédelmi kihívások elé állíthat bennünket. Ráadásul a megfigyelések szerint a levéltetvek számára kedvező meteorológiai viszonyok között a fertőzöttség akár több, mint 70%-os is lehet – különösen a fiatal, koronakialakítás alatt álló, még intenzíven növekvő fákon, illetve az idősebb fák árnyékos koronarészein.

Mivel a kajszifákon kifejlődött virágok bár megtermékenyültek, de a kártétel miatt belőlük nagy eséllyel már csak torz termések fejlődhetnek, a kajszi levéltetű tömeges megjelenése komoly és közvetlen gazdasági károkat is okozhat.

A hazai vizsgálatok szerint az egyes kajszifajták levéltetű érzékenysége nagy eltérést mutat: nagyon fogékonynak bizonyult a ʻBergeron’ és a ʻSpring Blush’ fajta, közepesen fogékony a ʻGönci magyar kajszi’, a ʻKorai Zamatos’ és a ʻSummerland’, és kevésbé fogékony a ʻBudapest’, a ʻCeglédi bíbor’, a ʻCeglédi kedves’, a ʻMagyar kajszi C235’, az ʻOrange Red’ és a ʻPannónia’.

A kutatók szerint van fény az alagút végén: a kajszilevéltetű ellen ugyanis lehet védekezni, ráadásul nem is egyféleképpen. Ha valaki a hagyományos kémiai növényvédelmet kívánja alkalmazni, akkor az első kihajtó leveleket kell egy gyorsan felszívódó rovarölő permettel kezelni, mert a tojásokból éppen kikelt kajszi levéltetvek ilyenkor már ott találhatóak a levelek fonákján.

Az ökológiai szemléletű kertészeknek a tél végi olajos lemosó permetezés ajánlott, illetve a szakemberek még a káliszappanos permetezést is javasolják.
A legjobb viszont az, ha azon igyekszünk, hogy egy minél diverzebb és kiegyensúlyozottabb környezetet alakítsunk ki a kertünkben, amiben helyet kapnak az olyan hasznos élő szervezetek, mint a katicabogár vagy a fülbemászó- akik aktív segítőink a levéltetvek elleni harcban. Meggyőződésem, hogy a növényvédelem hosszútávon nem fenntartható a vegyszerek folytonos alkalmazásával, és egy idő után nem hagyatkozhatunk másra, mint a természet jól megszokott, viszonylag gyorsan alkalmazkodó túlélési stratégiájára.

• kajszibarack
• levéltetű
• kártevő