Óriási a költségvetési hiány, nem jönnek az EU-s pénzek, üres az államkassza – olvasni az újságok címlapjain. Ebből sokan azt a következtetést vonták le, hogy mindjárt itt az államcsőd és elveszik azoknak a pénze, akik az utóbbi időben állampapírt vásároltak. Ebben a cikkben elmagyarázzuk, hogy ez miért nem történhet meg, de azt is leírjuk, mi az egyetlen kockázat, amivel mégis rá lehet fázni.

2010. június 3-ra a Napi Gazdaság kis- és középvállalkozásoknak szervezett konferenciát Debrecenben. A konferencián a program szerint hitelezésről, a közbeszerzések nyújtotta lehetőségekről és uniós források felhasználásáról beszéltek, a részvételi díj 4900 forint plusz áfa volt. A konferencia megnyitására Kósa Lajost, Debrecen akkori polgármesterét kérték fel.

A felkérés nagyrészt szimbolikus volt, a szervezők Kósának mindössze negyedórás időkeretet adtak. Az esemény annyira jelentéktelennek számított, hogy az országos sajtóból senki nem volt jelen, az elhangzottakat mindenki a szervező Napi.hu beszámolójából vette át. Arra senki nem számított, hogy Kósa élete legjelentősebb beszédét fogja adni.

Márpedig azt adta. A nemrég hatalomra kerülő Fidesz ügyvezető alelnöke a kisvállalkozók előtt bejelentette, hogy a kormányzati átadás-átvétel alapján úgy tűnik, a céljuk a közvetlen államcsőd elkerülése. Azt mondta, a helyzet sokkal rosszabb, mint hitték, és az országnak szűk esélye van elkerülni Görögország helyzetét. Ezt alátámasztandó közölte, hogy bizonyos igazgatási ágazatokban júniusra már nem tudnak bért fizetni.

Az elhangzottakat délutánra átvette a magyar sajtó nagy része és megírták a nemzetközi lapok is. A forint euróval szembeni árfolyama néhány órán belül 273-ról 281-re ment fel. Ezzel együtt egy ország kapott a pénztárcájához a gondolatra, hogy az állam csődbe mehet, és ezzel elveszhet minden pénz, amit még ki kellene fizetnie.

13 évvel később

2010 óta sok idő eltelt, minden más mellett átéltünk egy hosszú gazdasági konjunktúrát, aztán, ahogy ez lenni szokott, megint jött egy válság. Bár most nincsen tömeges munkanélküliség és látványos gazdasági visszaesés, az államnak megint nagyon nincs pénze.

Ezt persze nem úgy kell elképzelni, hogy van egy kincsesláda, ami üres, hiszen az állam hatalmas tartozást görget maga előtt, így igazából hitelből működik. De ettől még náluk is van olyan, hogy sok, és olyan, hogy kevés. Most pedig a hatalmas inflációval, a gazdaság ramaty teljesítményével és a még mindig nem kifizetett EU-s pénzekkel nagyon kevés van. (Csak az elmúlt három évben sikerült 15 ezer milliárd forint hiányt termelni, idén pedig már majdnem 3000 milliárdnál tartunk.)

Egy ilyen helyzetben pedig felmerülhet, hogy az állam esetleg mohó lesz, és olyan pénzre teszi rá a kezét, amire nem lenne szabad, vagy legalábbis nem volna illendő. A legkézenfekvőbb pedig az a pénz, amit az emberektől kaptak kölcsönbe, vagyis az állampapír, amiből ma majdnem 10 ezer milliárd forint van náluk.

Ha Orbán kéri

Az állampapírok annyira népszerűek, hogy a magyaroknak lassan több pénzük van ebben, mint bankbetétben. Ez nem véletlen, a kormány az utóbbi hónapokban egy sor olyan intézkedést jelentett be, amelyekkel ezek felé terelte az emberek pénzét, és odáig is elmentek, hogy a KRÉTA-ban biztatták a szülőket az állampapírok vásárlására. Orbán Viktor nemrég azt mondta: a következő időszakban az államkincstárba akarják terelni a magyarok befektetéseit, és szerinte háborús időben az segíti az országot, aki a megtakarításait nem bankbetétben, hanem állampapírban tartja.

Ebben viszont csak a lelkesedés új, a szándék nem. A kormány 2010 óta tudatosan strukturálja át az adósságát, igyekeznek nem külföldi bankoktól, hanem a lakosságtól hitelt felvenni.

Az állampapírokból mostanra felhalmozott 10 ezer milliárdos nagyságrend pedig nem kevés. Tavaly a magyar államadósság 25 százaléka volt a magyar lakosságé, ami Európában a legmagasabb arány. A kormány szerint ez siker, mert az ország kiszolgáltatottsága így kisebb, és a kamatjövedelem is az embereknél marad.

Jöhet-e államcsőd? Nem jöhet.

Július 30-án jelent meg nálunk egy cikk a prémium állampapíroknál történő változásokról ezzel a címmel: Hétfőn megszűnnek a legjobb állampapír-sorozatok. De mi jön utánuk? A szellemes kommentelők nem győzték leszögezni, hogy szerintük mi jön: államcsőd.

Bár a kommentekből ritkán érdemes messzemenő következtetéseket levonni, az állampapírokról szóló hírek alatt tömegesen szokott megjelenni az a vélemény, amely szerint az állam nem fogja visszafizetni ezeket, és így az állampapír-tulajdonosok pénze el fog veszni.

De mit is jelent az államcsőd? Egy állam nem tud úgy csődbe menni, mint egy cég, amit a folyamat végén felszámolnak. Amikor az államcsőd szót használjuk, azt értjük rajta, hogy az állam nem tudja minden kötelezettségét kellő időben fizetni. Ezek lehetnek a tartozásai, de súlyosabb esetben a fizetések és a nyugdíjak is.

Elő szokott ilyen fordulni? Nagyon ritkán, és leginkább olyan országokban, mint Kongó, Jamaica meg Argentína. Egy államnak nagyon rossz, ha nem tudja visszafizetni az adósságát, hiszen ha ez egyszer megtörténik, senki nem akar majd neki több pénzt adni, illetve a magas kockázat miatt csak nagyon drágán. Az államok ezért általában nagyon igyekeznek elkerülni a fizetésképtelenséget, és a legrosszabb esetben is a hiteleik átütemezését kérik, azaz később fizetnek.

Az EU-ban még nem ment csődbe ország, pedig Görögország nagyon sokáig próbálkozott. 2014-ben náluk 26 százalékos munkanélküliség és 177 százalékos GDP-arányos államadósság volt, miközben a gazdaság 25 százalékkal csökkent. Ma Magyarországon munkanélküliség gyakorlatilag nincs, az államadósság 73 százalék, amikor pedig válságról beszélünk, az a kérdés, hogy egy százalékkal csökken-e a gazdaság teljesítménye.

Amikor egy országnak sokkal több lesz a kiadása, mint a bevétele, azt is megteheti, hogy adókat emel és ezzel növeli a bevételeit, és azt is, hogy kevesebbet költ. Ezeket hívják megszorításoknak, és pont ezt csinálja a kormány a tavalyi választás óta: a katás adózás megszüntetésétől kezdve az állami építkezések leállításán keresztül a családtámogatások megvágásáig minden azt célozza, hogy valahogy egyenesbe hozzák a költségvetést.

Ha pedig ez nem menne, az állam még mindig fel tudna venni új hiteleket, vagy legrosszabb esetben segítséget kérhetne az EU-tól vagy a Nemzetközi Valutaalaptól. A nálunk sokkal rosszabb helyzetben lévő Görögország annak idején több százmilliárd euró értékben kapott kölcsönt ezektől a szervezetektől.

Az államcsőd esélye ma Magyarországon tehát lényegében nulla.

Hogy mi vár ránk a következő években, azt csak megtippelni lehet, de az biztos, hogy egy államcsődhöz sorscsapások egész sorozatának kellene sújtania az országot. Ha az állam elkezdené nem visszafizetni az állampapírokon keresztül neki nyújtott hitelt, akkor Varga Mihály lehúzhatná a rolót és az egész kormány mehetne az Adriára jachtozni. Örökre.

Ha rontanak a feltételeken, az nekik igazából csak jó

Amikor július végén kivezették az öt- és nyolcéves állampapír-sorozatokat, majd bevezettek helyettük egy rosszabb kamatozású tízéves sorozatot, sokan azt mondták, hogy ez az állam rossz helyzetének a jele. A valóság azonban pont ennek az ellentéte: épp azért tudják rontani az állampapírok vásárlási feltételeit, mert tudják, hogy az emberek így is meg fogják venni azokat.

A prémium állampapírok ugyanis olyan népszerűek, hogy a régi sorozatok kivezetése előtt és alatt, a 30. és 31. héten csak ebből a típusú papírból több mint 260 milliárd forintért vett a lakosság. Az Államadósság-kezelő Központ nemrég megjelent beszámolója szerint idén 4667 milliárd forintért terveztek lakossági állampapírt eladni, amiből az első fél évben több mint 3000 milliárdért vettek az emberek. Magyarul az éves mennyiség kétharmadát eladták már az első fél évben.

Ha az államnak nagyon szüksége lenne pénzre, akkor nem rontaná, hanem javítaná az állampapírok vásárlási feltételeit, hogy még többen vegyenek belőle.

A fokozatos rontás tehát itt annak a jele, hogy a pénzügyi helyzetük igazából javul.

A kétkedők másik vesszőparipája az, hogy az állam most még nem fizetésképtelen, de majd amikor lejárnak az állampapírok, akkor az lesz. Ezzel az elmélettel csak az a baj, hogy nincs olyan időpont, „amikor lejárnak az állampapírok”. Az állampapírokat kibocsátó Államadósság-kezelő Központ szándékosan variálja a különböző sorozatok lejárati dátumát, hogy soha ne kelljen túl nagy összeget egyben kifizetniük. Így a lakosságnál most lévő 9300 milliárd forintnyi állampapír lejárata nemcsak a következő évekre, de az éveken belül is el van oszlatva. Fizetésképtelenség tehát nem lesz.

A visszaváltással lehet ráfázni

Egy dolog van, amivel tényleg rosszul járhatnak az állampapírt vásárlók, legalábbis azok, akik a futamidő vége előtt kivennék a kötvényüket: ez pedig az, ha megváltoztatják a visszaváltási feltételeket. A prémium állampapírokat most bármikor visszaveszik a kereskedők, mindössze egy egyszázalékos díjat számítanak fel ilyenkor. Ezt az egy százalékot azonban bármikor korlátlanul felemelhetik, egy ilyen esetén tehát óriásit bukna, aki hamarabb visszaváltaná a papírjait. Pedig a visszaváltás amúgy jó stratégia is lehet, hiszen a prémium állampapírok csak a most következő másfél-két évben kamatoznak jól, utána gyengébben.

Más kérdés, hogy az állam ezt meg akarja-e lépni. Ha rontják a visszaváltási feltételeket, akkor valamennyi pénzt valószínűleg maguknál tudnak majd tartani, viszont rontják a befektetői bizalmat is. Akinek egyszer így beragad a pénze, az legközelebb kétszer meggondolja, kölcsönadja-e.

Összességében tehát elmondható, hogy akik állampapírba rakták vagy rakják a pénzüket, mindenképpen vissza fogják azt kapni, ameddig olyan kormány van hatalmon, ami nem akar teljesen kiiratkozni a nemzetközi pénzügyi és politikai rendszerből.

Akinek viszont pár év múlva lesz szüksége az alaptőkére, az kétszer is gondolja meg, hogy megveszi-e a most bevezetett tízéves prémium sorozatokat, mert előfordulhat, hogy néhány év múlva csak drágábban juthat majd a pénzéhez. Akik ebben a helyzetben vannak, azok lehet, hogy jobban járnak az egyéves futamidejű, fixen 9 százalék kamatot fizető sorozatokkal, vagy más befektetési formákkal.

 

• állampapír
• befektetés
• kockázat