„A pazarlást sehol sem lehet megengedni” – ezt mondta a miniszterelnökséget vezető miniszter, miközben alaposan megvágták a hatósági energiaárakra jogosultak körét. Egy tavalyi uniós tanulmányból világosan látszik, hogy míg Európa 2000 óta folyamatosan energiahatékonyabb lett, Magyarország két végén égette a gyertyát. Pedig már 2015-ben jelezte az Energiaklub, hogy felújítás kellene, mert az az igazi rezsicsökkentés.

 „Mi itt nem fogunk megfagyni télen. Ők ott meg szülhetnek férfiként. Kinek mit intézett a kormánya” – Orbán Viktor a Fidesz-kongresszuson, 2021. november 14.

A takarékosság nem ördögtől való, még ha a kormánymédia szerint a haldokló Nyugaton szenvednek is az emberek az áraktól.

„Összehasonlítva a szomszédos országok adataival, a lakossági energiafelhasználás aránya Magyarországon nagyon magas, és ezen belül is különösen a fűtésre fordított energiafelhasználás nagyarányú. Vélhetően ez lesz az egyik olyan terület, ahol a kötelezett vállalatok a legjelentősebb megtakarításokat lesznek képesek elérni” – a mondat nem baloldali politikustól vagy szakértőtől származik, hanem a kormány Nemzeti energiastratégia 2030 programjából. Ebből az is kiderül, hogy:

Az energiahatékonysági innovációs program célja az épületállomány és az ipari termelés fajlagos energiafelhasználásának csökkentése.
az energiastratégiai célok elérésének költséghatékony teljesülése jelentős beruházási igényt támaszt a lakossági szektorban. A gazdaság egészének szempontjából ezek a leginkább költséghatékony beruházások, amelyek megvalósulását az energiahatékonysági kötelezései rendszer bevezetése által mozgósított források, fűtés-korszerűsítési programok, illetve a fejlesztések piaci finanszírozási lehetőségeinek a bővítésére fogja biztosítani. A fogyasztók aktív piaci szerepvállalásának előmozdítása szintén hozzájárulhat ahhoz, hogy az egyre inkább energiahatékony otthonokban élő magyar háztartások tudatos magatartással tovább mérsékelhessék rezsikiadásaikat
A lakóépületek esetében tehát a legtöbb energia-megtakarítási potenciál az épületek energetikai felújításában és a fűtés korszerűsítésében rejlik.
Azt is leírták, hogy a végső energiafelhasználás a lakossági szektorban 10 százalékkal csökkenne 2030-ra a 2017-es évhez képest, miközben az éves lakossági közvetlen földgázfelhasználás nagysága a 2017-es 3,54 milliárd köbméterről 1,54 milliárd köbméterre esne.

Pazarlás a rendszerbe kódolva

„Gulyás Gergely: A pazarlást sehol nem lehet megengedni”, pedig éppen a 12. éve regnáló Fidesz-kormány engedte a pazarlást. Annak ellenére, hogy jól tudták, a hazai háztartások elképesztően sok energiát használnak, rátámadtak arra, aki takarékosságról beszélt – miközben a Nemzeti energiastratégia 2030-ban is spórolás szerepel.

Az Odyssee és Mure 2021 novemberében publikált összeállítást az uniós tagországok energiafelhasználásáról. A projekt általános célja az energiafogyasztás és a hatékonysági trendek átfogó nyomon követése, valamint az energiahatékonysági szakpolitikai intézkedések ágazati értékelése az EU országai, Norvégia, Szerbia, Svájc és az Egyesült Királyság számára. Azt is írják, hogy a projekt eredetisége abban áll, hogy homogén és harmonizált megközelítéssel valamennyi ágazatra és végfelhasználásra kiterjed, és átfogó képet nyújt a tendenciákról és az intézkedésekről ágazatonként.

Értelemszerűen a déli országok kevesebb energiát használnak fűtésre, mint az északiak, de azért itt is van kivétel. Írország, Svédország, Hollandia északabbra van Magyarországról, ahogy Szlovákia, a hegyes Svájc sem melegebb, mint Magyarország.

Magyarország a vizsgált 19 év alatt nemhogy csökkentette, hanem növelte az energiafelhasználást.

A tanulmány azt is megjegyzi, az energiaárak érdemben befolyásolták a fogyasztást. A hazai – rezsicsökkentésnek nevezett rendszer – hatósági árszabályozás 2013-ban indult, és hogy mennyibe került eddig, csak találgatni lehet. Magyarországon, mivel az árak nem változtak, a felhasználok sem spóroltak.

Az energiaárakról az Odyssee és Mure tanulmány azt írja, hogy „az egy lakásra jutó energiafogyasztás 2000 óta általában véve csökken, de 2014 óta alacsonyabb ütemben, miután az egy lakásra jutó energiafelhasználás 2000 és 2014 között meglehetősen egyenletesen csökkent (-1,3%/év), a legnagyobb csökkenés 2008 és 2014 között volt (-2,2%/év)”. Miközben az energiaárak 60 százalékkal nőttek a 2000-es évi szinthez képest. A tanulmány éghajlattal is kompenzálta a fogyasztást, azt írják, „még az átlagos uniós éghajlathoz való igazítás után is nagy különbségek vannak az egyes országok között”. Luxemburg, Horvátország, Belgium és Olaszország a legmagasabb a fogyasztó, Magyarországban ebben a listában a negyedik.

2015-ben lehetett volna lépni, kevesebb, mint egy Puskásból már jól állnánk

Azt, hogy a kormány érdemben segíthette volna a takarékoskodást, már 2015-ben jelezte az Energiaklub. Akkor cikkükben azt írták: „hatalmas nemzetstratégiai hibát követ el a kormány, ha mégsem támogatja a lakóépületek energetikai korszerűsítését a 2014-2020 időszak uniós forrásaiból. Érthető, ha az állam azt várja, hogy a háztartások is áldozzanak otthonuk felújítására.”

2015-ben úgy számoltak, hogy „150 milliárd forintos uniós támogatásból 2020-ig akár 3 millió háztartás újulhat meg. A lakóépületek fogyasztják el Magyarország teljes primer energiafelhasználásának (kb. 1000 petajoule) nagyjából egyharmadát. Ennek 40%-a komplex energetikai felújításokkal középtávon megtakarítható lenne.” Majd jelezték: ez lett volna a valódi rezsicsökkentés. Viszonyításképp: 150 milliárd forint az annyi, mint az atlétikai stadion ára, és 50 milliárddal kevesebb a Puskás Arénáénál.

A növekvő árak egyre több áfabevételt jelentenek az államnak. Az energiaáraknál sem lesz másképp: a 27 százalékos áfával a hatósági ár feletti rész jelentős bevételt jelent az államnak.

 

• pazarlás
• energia
• takarékosság